vissza a főoldalra

 2008.11.07. 

Nyitottabb Vigadó a céhes városban

Hivatásos társulattá alakulna a kézdivásárhelyi népszínház – olvasható a Háromszék c. lapban. A Salamon Ferenc felmondása miatt július végén megtartott versenyvizsgára egyedül Ferencz Attila volt alpolgármester jelentkezett. Jelenleg ő igazgatja a céhes város legfontosabb művelődési intézményét, a Vigadót. A kézdivásárhelyi Vigadó koncepciójáról, programjairól, a tervekről s a hivatásos társulattá alakulás kritériumairól a Kincsem Rádiónak Ferencz Attila nyilatkozott.

– Bevezetésképpen beszéljünk magáról a Vigadóról. Mikor és milyen céllal alapították? Ha pontosak az ismereteim, a 19. század végére kell visszamenni az időben.

 – A kézdivásárhelyi Vigadót a városi tanács 1899-es döntése alapján hozták létre. Úgy határoztak, hogy kimondottan művelődései célokat szolgáló hajlékot emelnek a Piactér északnyugati szegletében. Megvásárolták a Cserei család tulajdonában álló telket, melyen egy földszintes, zsindelyes vendégfogadó állt, amit lebontottak. 1902-ben tették le a Vigadó alapkövét. Az építési munkálatokat két évre rá fejezte be Nagymihály Sándor, helybeli építkezési vállalkozó. Az eklektikus stílusú épületnek az idők folyamán többfajta rendeltetésnek kellett eleget tennie. 1949-től 1961-ig folyt az az aknamunka, melynek eredménye a páratlan szépségű színházterem 1962-es lebontása volt. Nem akarták a román állam vezetői, hogy a kisebbségek bárminemű hagyományőrző tevékenységet végezzenek. A magyarok lakta településeken el akarták érni, hogy semmi ne maradjon abból, ami magyarságunkra emlékeztetne. 2007 tavaszán, városunk fennállásának 600. évfordulóján helyi vállalkozók, az önkormányzat és az RMDSZ összefogásával sikerült újjáépíteni a Vigadó színháztermét. Szerencsére sikerült az épületfalakon egy olyan freskót megőrizni, amit tavaly egy marosvásárhelyi képzőművész kiválóan restaurált. Az újjáépített páholyok is visszanyerték eredeti formájukat, itt a restaurációs munka főleg megőrzött fényképek alapján folyt. A célunk az volt, hogy az újjáépítés során a modern funkcióknak is megfeleljen a színházterem.

 – A Krónika c. lapban a Vigadó – rendszerváltás utáni – többször vitatott tevékenységéről írnak. Ön a város alpolgármestereként hiteles információk birtokában volt. Milyen jellegű problémákról van szó?

 – Elsősorban szervezési problémákról van szó. Volt alpolgármesterként ismerem azokat az anyagi lehetőségeket, melyek elődöm rendelkezésére álltak. Úgy vélem, hogy az önkormányzat kellőképpen finanszírozta az intézményt, biztosította az anyagiakat, hogy egy 600 éves városhoz méltó kulturális életet lehessen megszervezni. A probléma az volt, hogy a vállalkozók és az önkormányzat által finanszírozott művelődési intézményt nem töltötték fel kellő tartalommal. A Vigadó az elmúlt évek során befogadó intézménnyé vált. A 21. században ez a jelleg kevés, tovább kell lépni. Olyan kulturális stratégiát kell kidolgozni, hogy a vendégelőadások biztosítása mellett helyi társulatok produkciói is szerepeljenek. Elsősorban a színházra gondolok, mert a színművészetnek nagy hagyományai vannak Kézdivásárhelyen. A népszínház ezelőtt 30 évvel kezdte el működését és sok neves színész származott el a céhes városból.

 – Mi ösztönözte arra, hogy elvállalja az igazgatói tisztséget?

 – Sosem gondoltam arra, hogy valamikor ilyen helyzetbe kerülök. Mindig érdekelt a város kulturális élete. Alpolgármesterként is besegítettem a közönségszervezésbe, igaz, ehhez nem volt meg a megfelelő hatásköröm, de amennyire tudtam, támogattam a Vigadó tevékenységét. Amikor a polgármester úr személyesen felkért, hogy vállaljam el a tisztség betöltését, egy percig sem haboztam. Elsősorban nem az anyagiak motiváltak, hiszen ismerős az erdélyi közigazgatásban dolgozók bérezése, hanem a magyar kultúra és a hagyományok közvetítése. Ez a lehetőség megkoronázhatja azokat az elképzeléseket, amelyek az évek során megfogalmazódtak bennem.

 – A népszínház alapító tagjai közé tartozik. Mit kell tudni erről a társulatról? Főleg amatőrök a tagjai?

 – 1978-ban alakult meg a népszínház, de 8-10 éve abbahagyta tevékenységét. Érdekes módon talán most, a 30 éves évfordulón lesz az új népszínház bemutatója, hiszen szeptemberben újraindítottam ezt az intézményt egy sepsiszentgyörgyi színész bevonásával. Több mint 20 fiatal jelentkezett a társulatba, s hamarosan elkezdik az első darab betanulását. Titkos szándékunk, hogy ebből a műkedvelő népszínházból egy-két éven belül egy kézdivásárhelyi hivatásos társulat legyen olyan formában, hogy fele műkedvelő, fele szerződéses, tanult színészből álljon. Mi nem akarunk más színházzal versenyezni, hanem egy olyan kézdivásárhelyi népszínházat akarunk, ami a helyi igényeket ki tudja elégíteni.

 – Ennek milyen emberi, szakmai és pénzügyi követelményei vannak?

 – Elsősorban pénzügyi feltételei vannak. Ez az év végén, a költségvetés elfogadásánál fog tisztázódni. Reménnyel tölt el bennünket, hogy a mostani városvezetés támogatja ötletünket. A rendező feladatát pedig Gergely László fogja betölteni, aki egyik szervezője magának a népszínháznak is.

 – A finanszírozás kapcsán működik a magánmecenatúra is?

 – Feltétlenül! Van olyan cég, mely maga kereste meg az önkormányzatot, hogy a kultúrfinanszírozásban segítsen. A Vigadó felújítását pl. a Domo cég hozzájárulása nélkül nem tudtuk volna ebben a formában megvalósítani. Intézetünk oroszlánrészt vállalt az őszi Sokadalom megszervezésében. Azt tapasztaltam, hogy a minőségi programok behozása – ami népnevelés szempontjából is fontos – vonzza a támogatókat.

 – Volt alpolgármesterként rendelkezik akkora kapcsolati tőkével, mely segíthet az intézmény finanszírozásában?

 – Természetesen. Amíg tagja voltam a kulturális bizottságnak, be tudtam kapcsolódni a Városháza által szervezett programokba is és úgy gondolom, hogy ebben a funkcióban gyümölcsöztethetem azokat a kapcsolatokat, melyekre szert tettem az évek folyamán.

 – Térjünk rá magára az épületre. Renoválásra szorul a Vigadó?

 – Csak az első lépés volt a színházterem átépítése. Egyrészt egy évben nem lehetett több munkálatot elvégezni, másrészt az anyagiak sem engedték. A széksorok elhelyezésével vannak gondok, a világítástechnika sem megfelelő, a szellőzés nyári időszakban kívánnivalót hagy maga után... A felsoroltak egy része orvosolható. A székek magasságával és beállítási szögével kapcsolatos gondok egy részét orvosolták, a későbbiekben még próbálunk javítani a helyzeten. Legfontosabb szempont jelen pillanatban a színpad ismételt átépítése, valamint a művészeket kiszolgáló öltözők és mosdók kialakítása. Ugyanitt említeném, hogy a Vigadónak nagy szüksége lenne egy ezermesterre, aki a világító- és hangosítóberendezés kezelése mellett egyéb feladatokat is ellátna. Hasznosítani kívánom az alagsort is, az ott lévő termeket átalakítás után be lehetne vonni az intézmény vérkeringésébe.

Medveczky Attila