vissza a főoldalra

 2008.11.07. 

A kamaramuzsika sztárjai

Október 3. és 5. között rendezték meg Kőszegen a XV. Országos Nemzetközi Kamarazenekari Fesztivált. A versenyprogram a Jurisics Miklós Gimnázium dísztermében került megrendezésre. A fesztivál győztese a komáromi Brigetio Kamarazenekar lett. Magáról a fesztiválról, a győztes zenekar történetéről, hivatásáról Medveczky Szabolccsal, a Brigetio karnagyával beszélgettünk.

 – Először is gratulálok! Kérem, mutasd be a zenekart. Mit is jelent az a szó, hogy Brigetio?

 – Köszönöm a zenekar nevében is. Brigetio jelentős katonai tábor és polgárváros volt az ókori Római Birodalom Pannonia tartományában. Az I. század végétől határvédelmi feladatot látott el. A katonai tábort, másnéven castrumot, Traianus császár 100 körül kezdte építtetni az észak felől támadó kvádok ellen, stratégiai fontosságú helyen, a Vág folyó torkolatának közelében. Az egykori római település helyén terül el Szőny, Komárom egyik városrésze. A zenekar 1981-ben alakult a Komáromi Állami Zeneiskola – ma Egressy Béni Zeneiskola – vonós tanáraiból. Tagjaink között megtalálhatók régi kollégáink, így a nyugdíjba vonult nagy szeretetnek örvendő Marika néni is. Ő szinte fogalom, mind a zenekar, mind a városban élő, zenét szerető emberek számára. Marika néni személyesítette meg a komáromi zeneiskolát közel negyven éven át. Az idősebb tagok mellett nagy örömmel köszönthetjük növendékeinket is, akik civil munkájuk mellett rendszeresen járnak mind a Brigetio, mind az iskolánk Lehár Ifjúsági Vonószenekarának próbáira. A feltörekvő ifjúságra rendkívül büszkék vagyunk, hiszen ritkán hallott magas szinten csatlakoznak zenetanáraikhoz. Ahogy a fesztiválon a zsűri elnöke megjegyezte: ennek a zenekarnak nincsen gyenge pontja. A zenekar művészeti vezetője, Horváth Györgyi és jómagam kölcsönösen kiegészítjük egymást. A Lehár zenekar 1982-ben alakult, kezdetben csak az iskolában tanuló gyerekekből kerültek ki az együttes tagjai, viszont a kitartó munkának köszönhetően 1986- ban már eljutottunk Zánkára, a zeneiskolák zenekarainak országos fesztiváljára. Gyakori szereplői voltunk Komárom zenei életének. Az évek folyamán több külföldi meghívásnak is eleget tettünk. Voltunk Németországban, Szlovákiában, de a legnagyobb megtiszteltetés akkor ért minket, amikor 1992-ben meghívást kaptunk Prágába, a diákzenekarok nemzetközi fesztiváljára. Kiemelkedő eredményünknek mégis azt tartjuk, hogy több olyan öregdiák is a sorainkban van, akik nem akarták ezt a köteléket felbontani. Így tizenévesek és harmincasok is játszanak nálunk. A korkülönbségek ellenére nagyon jó hangulatban dolgozunk. 2005-ben zenei vezetője lettem a zenekarnak, munkámat sokan segítik.

 – Csak klasszikus zenét játszotok, vagy esetleg modernet is?

 – A Brigetio „mindenevő”. Repertoárunkban a barokktól a XX. századi ifjúsági vonószenekari művekig mindent szeretünk játszani. Szívesen játszunk Bartók-, Mozart-, Erkel-, Haydn- és Strauss-műveket is.

 – Mennyire számít rangos fesztiválnak a kőszegi? Mi alapján választották ki a fellépő zenekarokat?

 – Ez az egyetlen olyan magyarországi rendezvény, ahol a nem hivatásos kamarazenekarok bemutathatják tudásukat. Nevezési díj nem volt. A produkciókat szakértő zsűri értékelte, melynek elnöke Kostyán Kálmán hegedűművész, a Liszt Ferenc Kamarazenekar alapítója volt, s részt vett a grémium munkájában Devich János gordonkaművész, a Kodály Vonósnégyes egyik kreátora és Devich Sándor brácsaművész, a Bartók Vonósnégyes tagja.

 – Milyen műsorszámokat választottatok ki a versenyprogramra?

 – Megpróbáltunk a klasszikustól a XXI. századig terjedő műfajokból csemegézni. Eljátszottuk Corelli F-dúr concerto grossóját, Haydn G-dúr szimfóniáját, Marc Bear Intermezzóját – ami egy 21. századi darab – és Henryk Wieniawski Tarantelláját. Utóbbinak különlegessége, hogy hegedűre van írva, de mi vibrafonnal játszottuk el.

 – Mivel jutalmazták az első helyezettet?

 – Minden résztvevőt díjaztak. Minket ért az a szerencse, hogy átvehettük a Magyar Kulturális Intézet különdíját, mely lehetőséget teremt számunkra, hogy egyedüliként a fesztiválon szerepelt tíz zenekar közül részt vehetünk a 2008-as Reneszánsz Év zárórendezvényén a Budai Vigadóban.

 – Ezzel a koncerttel még többen megismerik a zenekart és a munkátokat. Hogyan készültök erre a nagyszabású rendezvényre?

 – A Magyar Kulturális Intézet ránk bízta a választást, milyen műsorszámmal készüljünk az eseményre. Szeretnénk több oldalról bemutatni magunkat a fővárosi közönségnek. Ez lesz az első alkalom, hogy Budapesten koncertezhetünk. A műsorválasztásban arra fogunk törekedni, hogy ne külföldi, hanem magyar reneszánsz muzsikát halljon a közönség. Az esemény január végén lesz, addig még van időnk megfelelően felkészülni.

 – Készül-e majd hanghordozó a fellépésről?

 – Az igazi promóciót valóban az jelentené, ha megjelenne különböző hanghordozókon a zenekar, de erről még nincs konkrét információm. A zenekar koncertjein általában készül videófelvétel, és ha valaki kér, mi szívesen sokszorosítunk számára.

 – Ki a zenekar támogatója?

 – Mivel mi nem vagyunk hivatásos kamarazenekar, ezért állandó anyagi forrásunk nincs. A város képviselő testülete többször támogatta a zenekart, például kőszegi fellépésünket a kulturális és sportbizottság szponzorálta, e nélkül nem tudtunk volna részt venni a fesztiválon. Valóban az együttmuzsikálás öröme, a szívünk visz előre, amikor láthatjuk, hogy a kisgyerekek is csatlakozhatnak a felnőttekhez, és ugyanolyan lelkesen zenélnek.

 – Medveczky Ádám, Európa- szerte híres karmester fia vagy. Gondolom, sokszor előfordul, hogy munkásságodat az övéhez hasonlítják. Ez büszkeséggel tölt el, vagy nyomasztó egy idő után?

 – Hatéves korom óta második otthonomnak tekintettem a Magyar Állami Operaházat, ahol közvetlen közelről figyelhettem, ahogy édesapám dolgozott. Ez inspiráló hatással volt rám, és a mai napig is nagy tekintéllyel nézek fel rá. Minden ember számára példaértékű lehet emberségessége. Én is igyekszem az ő erkölcsi normáit követni. Négy éve dolgozom vele, ami összekapcsol minket, az a Győri Nemzeti Színház. Munkánk során soha egy hangos szó nem fordult elő, én a mai napig tanulok tőle.

 – Úgy tudom, hogy ügyes hangszerelő vagy, zenekari darabok átdolgozója és megpróbálkoztál a zeneszerzéssel is?

 – Pontosan tudtam, hogy a komáromi közönségnek nincs lehetősége – főleg az anyagiak miatt – Pesten, az Operaházban megnézni az előadásokat. Azért hangszerelek át népszerű zeneműveket kamarazenekari formációra, hogy a komáromi közönséghez eljussanak a klasszikus zene dallamai, legyen szó operáról, szimfóniáról vagy musicalről. Az általam komponált műveket nagy sikerrel adják elő a Brigetio és Lehár kamarazenekarok.

 – Hol találkozhatnak veletek az újság olvasói, amennyiben szeretnék a zenekart meghallgatni?

 – Rendszeresen játszunk Komáromban a karácsonyi, tavaszi koncerteken, résztvevői vagyunk a Komáromi Napok rendezvénysorozatának. Idén az általam komponált Ünnepi misét fogjuk előadni a révkomáromi Szent András-templomban. Azért ez a címe, mert a komáromi zeneiskola negyvenéves évfordulóját ünnepli, és erre kívánunk egy kis meglepetést, örömet szerezni.

Oláh János