| 
               
                2008.11.14.  
              83 éves lenne Marton László 
              Marton
              László szobrászművész 1925. november 5-én született Tapolcán.
              Tizenkét évesen már ismert művész volt, mikor Ferenczy Béni
              és Fülöp Elemér meglátogatta és főiskolára javasolta.
              1940-ben a korabeli sajtó lelkes hangú cikkekben számol be a
              tizenöt éves szobrász csodagyerek munkáiról. Zala vármegye
              ösztöndíjával a budapesti Iparművészeti Iskola hallgatója
              lesz, itt tanul 1940– 1946-ig. Tizennyolc évesen elkészíti Pásztorfiú
              című szobrát, amely ma Tapolcán, a szülői ház előtt áll.
              1946-tól a budapesti Képzőművészeti Főiskola hallgatója,
              mestere Pátzay Pál. 1950-ben Bemutatkozik a Műcsarnokban
              rendezett I. Magyar Képzőművészeti Kiállításon, valamint a
              Nemzeti Szalon Ifjúsági Képző- és Iparművészeti Kiállításán.
              1952- ben a Képzőművészeti Főiskolán VI. éves művészképzős
              hallgatóként fejezte be tanulmányait. A budapesti Fényes Adolf
              teremben László Gyulával nyílt közös kiállítása. Megmintázta
              Táncsics egész alakos figuráját, melyet Orosházán helyeztek
              el. Rá egy évre megbízást kap a Bocskai-domborműre, első díjat
              nyert a Szondi pályázaton. 1973-ban tárlata nyílt a mezőtúri
              művelődési házban. Felavatták Kölcsey-szobrát Szatmárcsekén,
              valamint Dózsa című plasztikáját Mezőtúron. 1983-ban részt
              vett a Hadtörténeti Múzeum kiállításán, önálló kiállításon
              mutatkozott be Halléban (Németország), II. János Pál pápa
              lengyelországi látogatása alkalmából megbízták a Szent
              Kristóf című kisplasztika készítésével. 1986-ban tárlata
              nyílt a Budapest kiállítóteremben, valamint Franciaországban,
              Senlisben. A budapesti Liszt Ferenc téren felavatják a zeneszerzőről
              készült szobrát. 1996-ban kiállítása volt Dublinban, a Bank
              of Irelandban. Akvarell-kiállítása nyílt Hévízen, felavatták
              Nagy Imréről készített mellszobrát. Ugyancsak Hévízen
              helyezték el a Kodály Zoltánt ábrázoló mellszobrot. Szobrait
              bemutatja a budapesti Bank Centerben. 1997-ben Budapesten
              elhelyezik a mártír püspökről, Apor Vilmosról készült emlékművét.
              Pannonhalmán felavatják Szent Márton- szobrát. A keszthelyi
              premontrei gimnázium aulájában elhelyezik Festetics Györgyről
              készített mellszobrát és Vajda János portréját. 1999-ben
              megbízást kap a Millenniumi emlékmű (Cantata profana),
              valamint gróf Klebelsberg Kunó Budapestre tervezett szobrának
              elkészítésére. Tapolcán elhelyezik a Négy évszak című
              szoborcsoportot. Felavatják Hévízen a Nimfa díszkutat és dr.
              Moll Károly és felesége emléktábláját. Ecce Homo-szobrát
              ugyancsak Hévízen helyezik el az új Szentlélek-templomban.
              Molnár I. és Dalnoki J. mellszobrát Budapesten, a Népligetben,
              O’sváth-emlékművét Csengerben állítják fel. Pápára gróf
              Esterházy Károly egész alakos szobrának elkészítésére kap
              megbízást. A 2000 Japán felkérésére kiállítása nyílik
              Japánban. Munkáit bemutatják: Tokióban, Niigatában,
              Tochigiben, Naganóban, Shizuokában és Gunmában. A 2000 Japán–Magyar
              Baráti Társaság felkérésére a japán kormány támogatásával
              a magyar millennium emlékére nagyszabású önálló kiállítása
              volt Japánban. A vándorkiállítást Takamado herceg és Hiszako
              hercegnő nyitotta meg az Ikebukuro Art Space Center Galériájában
              Tokióban. A kiállítás az Ikeda Art Múzeumban, Tochigiben és
              Niigatában volt látható. A budapesti Szikla- kápolnába
              elhelyezik Boldog Özséb egész alakos szobrát és Mindszenty József
              reliefjét. 2002-ben kiállítása volt a Klovicevi Galériában a
              Városi Múzeumban, melyet Orbán Viktor magyar miniszterelnök és
              Ivica Racan horvát miniszterelnök nyitott meg. A Nemzeti Színház
              bejárati sétánya két oldalára elhelyezték a Mózes- és III.
              Richard-szobrokat, valamint a színházi bejárat kétoldali árkádjában
              a 14 színészportrét.
              
               
              
               Marton László alkotásai kezdettől fogva inkább a hagyományos
              figurális szobrászat tradíciójához, mintsem a progresszív irányzatokhoz
              kapcsolódnak. Az 1980-as évek elejétől mind nagyobb méretű történelmi
              alakjait, mind zsánerszerű műveit az expresszivitás jegyeivel
              ruházza fel. Az újraalkotás és a rekonstruálás is szerepet
              kapott munkásságában, amelynek jelentős részét köztéri művei
              teszik ki. Magyarország városaiban mintegy másfél száz köztéri
              szobra áll. Híres Kiskirálylány című szobra Tapolcától
              Tokióig emberek százezreit gyönyörködteti. Nevét és munkáit
              jól ismerték Párizsban, Londonban, Berlinben, Antwerpenben, a
              Vatikánban, sőt Kubában is. Marton szobrászata emberközpontú.
              Divatok jönnek, divatok mennek, de ő ragaszkodik ahhoz, hogy az
              embernek önmaga megmutatásával szóljon a létezés mibenlétéről.
              A honnan jövünk, mik vagyunk és hová tartunk örök dilemmájáról.
              Talán ezért is szeret és tud portrét készíteni. A Cziffra Györgyről
              készült alkotása ennek a műfajnak a remeklése. Az arcvonások
              jól felismerhetők, azonosíthatók, és ami ritkán adatik meg
              egy művésznek, Martonnak ismét sikerült: ez a szobor belülről
              dereng. „A jó művészi produktum önmagáért beszél. Sugárzása
              van, lebilincsel, nehéz tőle megszabadulni. Mindezt tudva, abban
              a reményben dolgozom, hogy nekem is sikerül az utókorra egy pár
              jó munkámat hátrahagyni. Biztos vagyok abban, hogy az idő csak
              azt menti meg, aminek vonzó ereje van. Az olyan munka, ami taszít,
              az elveszik” – írta a honlapján olvasható ars poeticában
              Marton László. A háromszoros Munkácsy Mihály-díjas, érdemes
              és kiváló művész több mint fél évszázados, nemzetközileg
              is számon tartott művészi pályafutása elismeréseként
              2003-ban részesült Kossuth-díjban. A művész 83. életévében,
              október 5- én adta vissza lelkét Teremtőjének. Requiem
              aeternam dona eis Domine, et lux perpetua luceat eis. Amen.
              
               
              
               
               
              Medveczky
              Attila
             |