vissza a főoldalra

 2008.11.14. 

Giacomo Pastore: Isten éltessen, Drágám!

(Klub Színház)

A Klub Színházat 2004-ben alapították azok a – többségükben fiatalabb korosztályhoz tartozó – színészek, akik a színművészetet nem csupán kenyérkereseti forrásnak, hanem hivatásuknak tekintik. Nem altesti humorral, szaftos beköpésekkel meg jó pofizással akarják a nézőket becsalogatni, inkább az igényes szórakoztatás a céljuk. Megalakulásuk óta járják az országot, havonta 5-6 alkalommal lépnek fel. Állandó otthonuk nincs, művelődési házakban is tartanak előadásokat, ugyanis darabjaikhoz nem kell bonyolult színpadtechnika, így a legszerényebb körülmények között is könnyen el tudják játszani bármelyik produkciójukat. Jelenleg két vígjátékkal vannak jelen kulturális életünkben, az egyik Marc Camoletti komédiája, a Leszállás Párizsban, a másik pedig Giacomo Pastore műve, az Isten éltessen, Drágám! Ez utóbbi vígjátéknak 2007 decemberében, a Stefánia Palotában tartották a premierjét. Az Isten éltessen, Drágám! története napjainkban, valahol a verőfényes olasz tengerparton játszódik. Pazarul felújított nyaralójukkal akar barátai előtt eldicsekedni Fiorella, a szenvedélyes szépasszony. Élete párja, az elhízással küzdő, ennélfogva egyfolytában fogyókúrázó Bruno olyan, mint amilyenek a déli férfiak általában: temperamentumos, több szeretőt is tart, de az meg sem fordul a fejében, hogy őt, a mintaférjet megcsalhatja a felesége. Ahogyan az már az ilyen komédiákban lenni szokott, mindenkinek bőven akad titkolnivalója, ami abban nyilvánul meg, hogy félrelépéseiket mindenféle átlátszó módszerekkel igyekeznek eltusolni. A legváltozatosabb elkendőzési taktikáik szálaiba egyre jobban belegabalyodnak, mulatságosabbnál mulatságosabb szituációkba keverednek. Nem csupán a fent említett házaspárnak van vaj a füle mögött, hanem még a köztiszteletben álló bíró és igencsak dekoratív neje is kifelé kacsintgat a házasságból, persze ők is szentül hiszik, a másik hű hozzá. A cseppet sem könnyű helyzetet bonyolítja még a bőgőmasina szobacicus, a nagytermészetű lakberendező, aki az összes nőnemű lénynek csapja a szelet, valamint az ártatlanul megvádolt kacér leányzó meg az ő bűnügyi tudósító, látnok „Mammája”. A pontot az i-re a kegyetlenségéről hírhedt maffiafőnök és érzelgős, de roppant buta titkára, azaz elintéző embere teszik fel. Helyzetkomikum, vagyis a kikapós menyecske házavató-születésnapi bulit szervez kappanhájat eresztett urának, emiatt a lebukást okozó összes veszélyforrás egy időben és egy helyen van jelen, valamint jellemkomikum egyaránt található ebben a habkönnyű kis darabban, ami számtalan esetben olyan magától értetődően varázsolja azt a bizonyos felhőtlen mosolyt az arcokra.

A Klub Színház társulata igencsak kitesz magáért. Ők is élvezik a fordulatos történet színrevitelét, a mókázást, a publikum megnevettetését. Brunót, a heves vérmérsékletű és a hámból folyton kirúgó ügyvédet Bodrogi Attila olyan vérbő humorral jeleníti meg, hogy látványára azonnal nevetni kezd a közönség. Bodrogi úgy alakítja ezt a folyton füllentő, puhány teremtés koronáját, hogy senki sem sajnálja azért, amiért egyik pillanatról a másikra kétségbeesik, vagy a fellegekben jár. Törtei Tünde viszi fel a színre a csavaros eszű Fiorellát (felső kép), Bruno feleségét. Ez a kívánatos hölgy minden férfivel flörtöl, és úgy csapja be bizalmatlankodó párját, hogy a végén még Bruno kér bocsánatot, amiért kedves nejére gyanakodni merészelt. A sima modorú Marconi bírót Agárdi László jó kiállású, elegáns úriembernek formálja meg, aki minden szoknya után megfordul. A nem evilági dolgok iránt fogékony anyát és túlfűtött lányát Szórádi Erika és Sipos Eszter kifogástalanul mintázza meg. A több nőt egyszerre szédítő Antoniót, a lakberendezőt Juhász Zoltán, a maffiózó Don Vitót Tóth Roland, testőrét Böröczky Tamás játssza el.

Az Isten éltessen, Drágám-at, ezt az aranyos, tréfás kis darabot Juhász Zoltán rendezi. Pastore szellemes komédiája nem korszakalkotó mű, a drámák aranykönyvébe nem fogják piros betűkkel beírni a címét, de a nézők olyan estét tölthetnek el, amikor nem kell bonyolult dolgokat megérteniük, üzenteket dekódolniuk, mert csak átadják magukat a vigadozásnak, a sodró lendületnek. A közönség szereti ezt a produkciót, és hálás, ugyanis minden egyes előadás után vastapssal jutalmazza a társulatot. Az embert úgy alkotta meg a Teremtő, hogy nem kell neki mindig magasröptű gondolatokat a fejében forgatnia meg magasztos, világmegváltó tervekkel foglalkoznia, olykor le kell engednie a napi robotban felgyülemlett fáradt gőzt. Erre a kikapcsolódásra pedig az Isten éltessen, Drágám!-típusú komédiák a legalkalmasabbak, mert – ahogyan ezt Giacomo Pastore műve is tökéletesen példázza – szívből jövően lehet kacagni rajtuk, és egy ilyen, két óráig derűre olyan szüksége van mindenkinek, mint egy falat kenyérre.

Dr. Petővári Ágnes