vissza a főoldalra

 2008.11.14. 

Abu Nidal amerikai kém is volt?

És még azt állítják, hogy nincsenek összeesküvés- elméletek! Erre föl mi derül ki? Az Independent című tekintélyes angol lap birtokába került „szigorúan titkos” dokumentumok szerint a félelmetes palesztin terrorista, Abu Nidal az amerikai és az izraeli titkosszolgálatoknak (is) dolgozott. Talán még azt is mondhatnánk, Oszama bin Laden fellépése előtt ő volt az első számú hivatalos közellenség a nyugati világban. Bűnlajstroma nagyon hosszú. Az általa alapított „Fekete Június” elnevezésű mozgalom volt az, amely 1978-ban a Palesztin Felszabadítási Szervezet számos tagját gyilkolta meg Londonban, Párizsban, Madridban, Brüsszelben és Rómában. 1982-ben az ő terrorcsoportja követett el merényletet Izrael londoni nagykövete, Shlomo Argov ellen. A diplomata nem halt meg, viszont élete végéig tolókocsiba kényszerült. Abu Nidal emberei voltak azok, akik 1984-ben, Athén környékéről rakétákat lőttek ki egy jordániai utasszállító gépre. Még ugyanebben az évben az ő szervezete hajtotta végre az athéni brit kulturális attasé elleni merényletet. A következő évben az ekkorra már világszerte keresett, félelmetes terroristavezér fegyveresei eltérítettek egy egyiptomi repülőgépet, hat utast megöltek, további 60 ember pedig akkor veszett oda, amikor egyiptomi kommandósok megpróbálták kiszabadítani a túszokat. 1985-ben történt az a borzalmas merénylet, amikor is fegyveresek a bécsi és a római repülőtéren, Izraelbe induló gépekre jegyet vásárolni szándékozó emberekre nyitottak sortüzet. 18-an meghaltak, sokan megsebesültek. (Köztük egy magyar humorista is, aki megbénult.) Ezért az akcióért is Abu Nidal terrorcsoportja vállalta a felelősséget. Az ő emberei gyilkoltak meg 22 hívőt egy isztambuli zsinagógában 1986-ban, és Abu Nidal terroristái foglaltak el egy repülőgépet a pakisztáni Karachiban, ahol is 20 utas és a személyzet tagjai estek áldozatul a vérfürdőnek. 1988- ben 9 halottja és 98 sebesültje volt annak a támadásnak, amelyet Abu Nidal csoportja egy görög utasszállító hajó ellen hajtott végre. A 90-es években háttérbe vonult ez a kirívóan kegyetlen és gátlástalan bűnöző. Ekkoriban sokan találgatták: él-e még egyáltalán, illetve ha igen, vajon hol bujkálhat? 2002-ben azonban olyan hírek jelentek meg a nemzetközi sajtóban, melyek szerint Irakban tartózkodik. Na persze – mutattak rá nyugati vezetők – íme, az elvetemült Szaddám Huszein terroristáknak ad menedéket! 2002 augusztusában azonban az iraki hatóságok bejelentették: Abu Nidal valóban az országban bujkált, de amikor le akarták tartóztatni, öngyilkosságot követett el. A nyugati sajtóban kevesen adtak hitelt ennek a hírnek. Az általános vélekedés az volt, hogy Szaddám rettegett titkosrendőrsége gyilkolta meg a terroristát, mivel jelenléte kínossá vált a rezsim számára. Való igaz, a terroristavezért már hónapokkal korábban letartóztatták, és hosszadalmas kihallgatásnak vetették alá – képzelhetjük, miféle módszereket alkalmazva –, és most a vallatásáról készült, és egyenesen Szaddám Huszein számára elküldött jelentés jutott el valamiképp az Independent szerkesztőségébe. (Persze azt is jó lenne tudni, miképp jutott el oda.). És mint az eddig titkos dokumentumból kiderült, Abu Nidalt nem az iraki titkosrendőrség ölte meg, hanem tényleg öngyilkosságot követett el a börtönben, ahol is hosszú heteket, sőt hónapokat is eltöltött. De persze nem ez az igazi szenzáció. Az iratokból kitűnik, hogy Szaddám Huszein „elnöki hírszerző hivatala” vezette a kihallgatásokat, amelynek során megállapították: a „vádlott” 20 országban hajtott végre merényleteket, és legalább 900 ember haláláért felelős. Ezen kívül a terroristavezér bevallotta, hogy az egyiptomi és kuvaiti titkos ügynökök megbízásából, és az „amerikaiak jóváhagyásával” érkezett titokban Irakba. Mármost persze a terroristavezér hazudhatott is, hiszen ha valakit erőszakos módszerekkel hallgatnak ki, és az illető tudja, nincs semmi vesztenivalója, nem feltétlenül mondja el az igazat. (Viszont a dokumentumokban nincs utalás arra, hogy a foglyot kínozták volna, ami persze ettől még nagyon is elképzelhető.) Ugyanakkor a kihallgatásról készült jelentés hitelességét növeli, hogy azt nem a nyilvánosságnak szánták, hanem egyenesen Szaddám Huszein asztalára került. Aki aligha lepődött meg, amikor az alábbi sorokat olvasta: „Abu Nidalt megbízói terrorcselekmények végrehajtása céljából küldték Irakba, továbbá az amerikaiak az ő itteni jelenlétével akarják bizonyítani, hogy országunk menedéket nyújt a terroristáknak”. Ezen kívül pedig: „megfejtett titkos üzenetek is megerősítik, hogy a kuvaiti hírszerző szervek elvárták tőle annak kiderítését, jelen vannak-e az al-Kaida emberei Irakban.” A jelentés szerint kezdetben Abu Nidal mindent tagadott, illetve megpróbálta félrevezetni a vallatóit, de amikor a „bizonyítékok súlya alatt összeroppant”, bevallotta: „a kuvaiti, egyiptomi és amerikai titkosszolgálatok megbízásából kémkedett az igaz ügyet képviselő ország ellen”. Mint emlékszünk rá, az USA az Irak elleni háború egyik okaként azt jelölte meg, hogy Szaddám Huszein rezsimje kapcsolatot tart az al-Kaidával és más terrorcsoportokkal. Ha hihetünk az Independent birtokába került jelentésnek, akkor az amerikaiak még egy ilyen véres kezű terrorista szolgálatait is hajlandók voltak igénybe venni a „casus belli” megteremtése érdekében! Persze az iraki rezsim sem ártatlan ebben az egész borzasztó történetben. Hiszen Abu Nidal a 80-as évek elején egy ideig Bagdadban tartózkodott, majd Damaszkuszban és Tripoliban ütötte fel főhadiszállását. Nagyon valószínű, hogy az iraki hatóságok már akkor is követték minden lépését. Egyes feltételezések szerint Kadhafi líbiai elnök is igénybe vette a szolgálatait – habár a napvilágra került dokumentumokban ennek az ellenkezőjét állítják. Abu Nidal életrajzírója, Patrick Seale pedig úgy véli, a terroristavezér az izraeli titkosszolgálat, a Moszad számára is dolgozott. Az Independent birtokába jutott iratokból az is kiderült, hogy a 90- es években sem tétlenkedett: ekkoriban is járt Irakban, ahol a kurd területeken akart merényleteket elkövetni svájci és osztrák állampolgárok ellen. Majd pedig bagdadi kórházakban ápolt, sebesült palesztinokat igyekezett terrorszervezete, a Fatah Forradalmi Tanácsa soraiba csábítani. A kép tehát meglehetősen zavaros. Az pedig, hogy több, egymással ellentétben álló ország titkosszolgálata számára is dolgozott, nem különösebben meglepő. A „kettős ügynök” fogalma nem ismeretlen a számunkra. És sajnos azt kell mondanom, azon sem lepődik meg immár senki, ha minden kétséget kizáróan kiderül: ez a gátlástalan, sok-sok amerikai, európai és izraeli életét is kioltó terrorista a nyugati titkosszolgálatok alkalmazásában állt. Már csak ezért sincs okunk ezen meglepődni, mivel korábban Szaddám Huszein és Oszama bin Laden is élvezte a nyugati hírszerzés támogatását, sőt, anyagi és katonai támogatásban is részesültek. De hát a „demokratikus értékeire” és „humanizmusára” oly büszke Nyugat együttműködött egykor Sztalinnal, és más kegyetlen diktátorokkal, akiknek felsorolása is hosszú lenne. Nincs új a Nap alatt.

Zábori László