vissza a főoldalra

 2008.11.14. 

Újabb amerikai agresszió

Október 26-án, vasárnap, a késő délutáni órákban négy amerikai helikopter támadást intézett egy szíriai település ellen. A Sukkiraya elnevezésű falucska 8 kilométerre található az iraki határtól. Szemtanúk állítása szerint négy katonai helikopter érkezett kelet felől, az Eufrátesz folyó irányából, amelyek közül kettő leszállt egy olyan területen, ahol mezőgazdasági épületek, valamint egy téglagyár és néhány most épülő lakóingatlan található. A gépekből kirohanó kommandósok golyózáport zúdítottak egy még el nem készült épületre. A tüzet a megtámadottak viszonozták, és a lövöldözés egyes jelentések szerint 30-35 percig tartott (más szemtanúk úgy emlékeztek, hogy kb. 15 percen át folyt a küzdelem). Majd az amerikaiak gyorsan visszaszálltak a helikopterekbe, és a harci gépek pillanatokon belül a magasba emelkedtek, és az iraki határ irányába távoztak. Hivatalos szíriai közlés szerint az incidensnek nyolc halálos áldozata van, köztük négy gyermek és egy nő. Többen megsebesültek. A damaszkuszi kormány azonnal határozottan elítélte és agressziónak nevezte az amerikai katonák akcióját, hangsúlyozva: a következményekért egyedül Washingtont terheli a felelősség. A szíriai külügyminisztériumba bekérették az amerikai, illetve az iraki ügyvivőt, és átnyújtották számukra a hivatalos szíriai tiltakozó jegyzéket. Klasszikus agresszió – mondhatnánk, amelyhez hasonlóra régebbi korokban hadüzenettel válaszoltak. Persze más sem hiányzik Szíria számára, mint hogy háborúba keveredjen a világ legerősebb és legkorszerűbb technikával felszerelt hadseregével. Szíria „megtorlásul” beszüntette egy amerikai iskola és kulturális központ működését Damaszkuszban, a Biztonsági Tanácsot pedig felkérte, akadályozza meg a további amerikai agressziókat. De talán az USA sem akar egy újabb konfrontációt, hiszen Afganisztánban és Irakban sem tud zöld ágra vergődni az ellenállással. A legelső kommentárok szerte a nagyvilágban rámutattak arra, hogy a szíriai-iraki határon állítólag évek óta áramlik a fegyver, a pénz az amerikai megszállás ellen küzdő felkelők számára. No és persze iszlamista harcosok is jönnek-mennek a két ország között – állítják nyugati katonai és hírszerzési források. Sőt, olyan hírek is szárnyra keltek, melyek szerint egy „terrorista sejtet” semmisítettek meg most az amerikaiak. Ugyanakkor nemrégiben Jalal Talabani, az iraki államelnök, akit persze a megszállók ültettek ennek a szerencsétlen országnak a nyakába, azt mondta George Bush elnöknek Washingtonban, hogy sem Szíria, sem Irán nem jelent többé fenyegetést a bagdadi rezsim számára. Szíria egyébként az elmúlt időszakban „jól viselkedett”: török közvetítéssel tárgyalásokba bocsátkozott Izraellel, és Damaszkusz igyekezett javítani a kapcsolatait az Európai Unióval, mindenekelőtt Franciaországgal, Németországgal és Nagy-Britanniával. Szíria nem gördített akadályt néhány hónappal ezelőtt a libanoni elnök megválasztása elé, néhány nappal ezelőtt pedig Damaszkusz közölte: ismét nagykövettel kívánja képviseltetni magát Libanonban. És mintha bizonyos javulás következett volna be Szíria és az Egyesült Államok kapcsolataiban is az elmúlt hónapokban. A The New York Times október 26-i híradása szerint pedig Bush elnök állítólag megtiltotta az Afganisztánban állomásozó amerikai egységeknek, hogy Pakisztánban hajtsanak végre katonai akciókat. És ezek után Amerika lecsapott szíriai területen. Vajon miért? Az amerikai hadügyminisztérium nem adott hivatalos tájékoztatást a támadásról. Nem szólalt meg a külügyminisztérium és a Fehér Ház sem. De cáfolat sem hangzott el. Ugyanakkor névtelenségbe burkolózó kormányzati források szerint a CIA utasítására történt az akció, amelynek célja egy Abu Ghadiya nevű terrorista megölése volt. Aki ezek szerint nagyon veszedelmes ember lehet, ha az USA egy szuverén államot is hajlandó megtámadni miatta. Állítólag ő szervezi azt a hálózatot, amely átcsempészi az al- Kaida terroristáit az iraki-szíriai határon. De még ha így is van, a nemzetközi jog értelmében az amerikaiak minapi akciója agressziónak minősül. De hát érdekel itt még valakit a nemzetközi jog? Egyébként pedig a szíriai hatóságok közlése szerint Abu Ghadiya nevű személy nincs a támadás során megölt emberek között. Lehetséges persze az is, hogy a szélsőséges amerikai-cionista „neokonzervatívok” erőszakolták ki az összecsapást. Ők ugyanis már régóta fenik a fogukat Szíriára, amely egykor még a „gonosz tengelyének” a része is volt. Elliot Abrams, helyettes nemzetbiztonsági tanácsadó állítólag 2006 nyarán biztosította izraeli tárgyalópartnereit arról, hogy Washington nem ellenezné, ha Tel-Aviv Damaszkuszt is bevonná a Hezbollahhal vívott háborújába. Erre akkor hála Istennek nem került sor, talán azért, mert a Hezbollah keményebb ellenfélnek bizonyult, mint azt Izraelben és az USA-ban várták. Elképzelhető az is, hogy a republikánus héják néhány nappal az elnökválasztás előtt úgy gondolták, érdemes még nagyobb feszültséget szítani a Közel-Keleten? Hiszen egy kisebbfajta konfliktus Szíria és az USA között esetleg növelné John McCain esélyeit, hiszen az amerikai polgárok többsége őt határozottabb egyéniségnek és külpolitikai ügyekben hozzáértőbbnek tartja, mint ellenfelét. De ha ilyesfajta provokációs szándékok húzódtak meg az amerikai támadás mögött, akkor az akció nem érte el a célját. Hiszen Damaszkusz igencsak visszafogottan és óvatosan válaszolt az agresszióra. Pat Lang, aki korábban felderítőtisztként dolgozott az amerikai hadseregben, úgy nyilatkozott, hogy véleménye szerint az amerikai titkosszolgálat irányítása alatt álló különleges egységek hajtották végre az akciót. A cél pedig valóban egyes „terroristának” nevezett iraki ellenállók likvidálása volt. Mint a nyugállományú tiszt kifejtette: az amerikai hadsereg különleges egységei sok esetben a saját szakállukra cselekednek, vagyis feljebbvalóik tudta és engedélye nélkül is végrehajtják a „magasabb helyről” érkező parancsokat. A „magasabb hely” pedig a Fehér Házat is jelentheti. De ha így is van, és maga Bush elnök, esetleg a washingtoni héják egyik vezéralakja, Dick Chaney alelnök adta ki az utasítást a szíriai célpont megtámadására, akkor is kérdés marad: pontosan mi volt a cél? Szíria megleckéztetése, amiért nem mutat kellő „rugalmasságot” az Izraellel folyó tárgyalásokon? Provokálni akarták a közel-keleti államot? Netán csak tesztelni kívánták a szírek elszántságát, mielőtt megkezdődne az Irán (esetleg a Hezbollah) elleni végső roham? Vagy valóban a „terroristának” nevezett iraki ellenállókra kívántak lecsapni? Vagy pusztán John McCain esélyeit kívánták ily módon javítani? Egyelőre a sötétben tapogatózunk. De talán rövidesen megtudjuk az igazságot.

Zábori László