vissza a főoldalra

 2008.11.14. 

Új generációs kommunisták és a felelősség

Az október 31-ei lapszámot olvasgatva úgy tűnik nekem, hogy a virtuális klubban, melynek tagjai a Népszabadság szerzőiből és hűséges olvasóiból verbuválódnak, nagy a zavar azt illetően, hogy a kialakult államcsődközeli helyzetért ki a felelős? Merthogy a Gyurcsány nem – ez az egy biztos –, mivelhogy ő a megmentőnk IMF-kapcsolatainak hála. Maradhatna még az Egyesült Államok, de ez is kínos, nagyon kínos, napokkal a vizummentesség megadása előtt, és egyáltalán, hogy jövünk mi ahhoz, hogy az USA-t…? Három notabilis szerző is nekiveselkedik, hogy a fából vaskarikát csináljon: ám roppantul tárgyilagos, csak a tényeket néző, mindenre kiterjedő elemzésük végső következtetése meglepően uniszónósra sikeredett: Gyurcsány ártatlan a kialakult vészhelyzetért – ha van egyáltalán ilyen az Óperenciás-konvergenciás tengerentúli jövő alapjainak lerakásán tüsténkedő Magyarországon –, legkevésbé a kormány, sokkal inkább a rosszindulatú, felelőtlen ellenzék, az álhíreket terjesztő médiumok, valamint az ezekre fogékony ostoba magyar tömegek a felelősek. A magyar újságírás olyan, amilyen. Sajnos nagyon sok benne a buta, kontár, inkompetens okoskodás, ami – gyaníthatóan – úgy tartozik hozzá a kivívott sajtószabadsághoz, mint disznóhoz a vakaródzás. (Szabó Dezső után szabadon.) Számos jól-rosszul összekalapált cikkel találkozhatunk nap mint nap, amelyből kilóg a lóláb és penetránsan érezhető a szerző izzadságának szaga, amint bizonyítani igyekszik a bizonyíthatatlant, szépként lefesteni a rútat, vagy rútságként interpretálni a szépséget. Valójában ezek az írások még cáfolatra sem méltóak. Az viszont mindig elszomorít – sokkal inkább emberileg, mint szakmailag –, ha egy kifejezetten tehetséges, jó tollú kolléga egy nyilvánvaló képtelenség bizonygatása során próbálja meg ostobábbnak feltüntetni önmagát, mint amilyen, miközben tökéletesen tudja ő, hogy letért az egyenes útról, és girbe-gurba ösvényeket követve tapogatózik. Ezt tette például Aczél Endre is szokásos, 3. oldali belső vezércikkében, ahol is egyenesen „abszurdnak” nevezi azon feltételezést, hogy Gyurcsánynak egyáltalán bármi köze van államcsődünkhöz: „Már látni, hogy az ellenzék – és a sajtója – nem ismeri a kíméletet. A válság előidézője nem Amerika, hanem a magyar miniszterelnök lesz, bármi abszurdan hangozzék is ez.” Javaslom, finomítsunk ezen a képen: a világválság előidézője elsősorban és mindenekelőtt az USA, de a hazai államcsőd egyszemélyi felelőse Gyurcsány Ferenc, és csak másodlagos oka Amerika ingatlanpiaci válsága. Hogy könnyebben érthető legyek, képzeljünk el egy falut, ahol korrupt, felelőtlen, csak a profitot néző, semmi másra tekintettel nem lévő polgármester szava dönt mindenben. Így aztán, ahol lehet, ott csípnek le egy falatkát: kilopják az épületekből a cementet, mindenből a legolcsóbbat, a leghitványabbat szerzik be, azt is a létező legkontárabb, éppen ezért legolcsóbb melósokkal vakoltatják össze. Aztán hirtelen jön egy földrengés, nem túl nagy, nem is túl kicsi, de arra azért tökéletesen alkalmas, hogy falunkat a földdel tegye egyenlővé, miközben a szomszéd településeken csak némi kárt okoz: ledől egy-két kémény, megreped egykét fal, de azért az élet megy tovább. Kivéve minket, mert számunkra – hála a lelkiismeretlen, önző, harácsoló és dilettáns vezetésnek – végzetes lett. Kérdés: a földrengést, vagy az összeroggyanásra predesztinált épületeket felhúzató polgármestert terheli-e nagyobb felelősség? Nyilvánvaló, hogy ez utóbbit. Ez még akkor is nyilvánvaló, ha Aczél Endre publicista úr abszurdnak tekinti ezen következtetés levonását. A még talán Aczél Endrénél is népszerűbb Csányi Vilmos a kormány jó hírnevének lovagias védelmében szintén hajlandó saját – szerintem amúgy is eléggé kétes – világnézeti színvonala alá bukni, látásmódját tudatosan leárnyékolni, mint hajdan a szódáslovakét, csak azért, hogy sikerüljön elmismásolnia Gyurcsány felelősségének kérdését. Kötelező álszerénységgel emlékezteti olvasóit tudományos rangjára – („mint az emberi viselkedés szerény tanulmányozója, azt kell mondanom”) –, hogy aztán inkább a sci-fi, semmint az egzakt vizsgálódás kategóriájába sorolható jóslatokat tegyen közzé: a válság hamarébb véget fog érni, mint hisszük; Kína segítségével fogjuk orvosolni; a válság nagyon sok jó és pozitív hozadékot provokálhat ki az emberiségből, mivel „a milliárdos embertömegek egészen másként viselkednek, mint ahogy az egyének”; ezért szükség volna egy új tudományra, amely a milliárdos tömegek természetét tanulmányozza stb., stb. Érdekes dolog ez, ugyanis a baloldal tűzzel-vassal tiltakozik a nemzetkarakterológiának, mint feltételezésnek is a létezése ellen, ugyanakkor az efféle tellúris kiterjedésű, milliárdos tömegekre érvényes viselkedésnormákat gond nélkül bedob a köztudatba az ünnepelt, nem titkoltan szocialistabarát etológus. Ám tegye, az ő sara. Én mindehhez csak egyet fűznék hozzá: számomra ma sokkal mértékadóbb a magyar egyének privát véleménye Gyurcsányról és politikai bűnbandájáról, mint milliárdos embertömegek állítólagos válasza az USA pénzpiaci válságára. Végezetül Babarczy Eszter elemzéséről szólnék, amelynek már a címe is üvöltően hamis, mert kérdés – vagyis nem lezárt rébusz – formájában teszi fel a mindenki által kapásból megválaszolható nyilvánvalóságot: Kié a felelősség? Talán mondanom is felesleges, hogy a kolléganő nyomozati eredményei nem csupán Gyurcsány Ferencet, de még az USA-t is felmentik minden világválsági felelősség alól. Ugyanis, és most tessenek figyelni: „Kié a felelősség? A maga szintjén mindenkié. A bankáré, a szabályozóé, a politikusé, a médiáé és az átlagemberé.” Vagyishát, a tiéd, kedves olvasó, aki ahelyett, hogy az ártatlan kormányfőt szapulod, jobban tennéd, ha a tükör elé ülnél – legalábbis Babarczy Eszter szerint. Istenem, hogy milyen ismerős ez az egész, hiszen szó szerint ezt, vagy valami effélét gajdoltak exkommunistáink húsz évvel ezelőtt, közvetlenül a rendszerváltás után is, de akkor a bukott rendszer bűnei kapcsán kérdezte tőlük a magyar társadalom: kié a felelősség? Részükről ugyanez volt a válasz, amit ma Babarczy mond: mindenkié, mindnyájunké, az egész társadalom együtt felelős, mert ugyebár „ahol zsarnokság van, ott zsarnokság van, és mindenki szem a láncban”. Ezért aztán a vadász elől menekülő kisnyúl felelős tettestárs a vérengzésben. Talán azért, mert incselkedve menekült, kiváltva az ártatlan puskás emberből a vadászösztönt, talán mert nyúlnak született. És mert csak, végül is ott volt, szereplő volt, ne csináljon úgy, mintha ártatlan lenne és kizárólag a vadász tehetne a történtekről! Ezen logika kiterjesztésével válhatott rab és börtönőr egyként áldozattá, sőt! Ha jól belegondolunk, a rab azért van ott, mert megérdemli, mert valamit elkövetett, de a szegény őr, aki hófehér, mint a liliom, miért kellett, hogy a börtönben töltse az életét? A rab miatt, akire vigyáznia kellett. Így lesz igazi áldozattá az őr, és marad örökre bűnöző a rab. Teremtő Isten, mikor lesz végre új ég és új föld Magyarországon?

Szőcs Zoltán