|
 2008.11.21.
Kincses Előd nyílt levele Markó Bélának
Tisztelt
Elnök Úr, Kedves Béla!
Az előző parlamenti választási kampányban szép nagy
betűk hirdették a tulipános esernyőn az RMDSZ választási
jelszavát: Együtt az Autonómiáért! Azóta eltelt négy év,
Európához is csatlakoztunk, a változás valahogy mégsem jött
el. Most pedig ott tartunk, hogy nemzeti közösségünk
megosztott: választóink megszokásból szavaznak, miközben az
otthonmaradók, a közélettől, közös dolgainktól elfordulók
száma egyre csak növekszik. Elnök Úr! Feltetted már magadban
a kérdést, hogy mekkora a felelősséged e megosztottság
kialakulásában? Úgy kérdezlek téged, mint annak a
szervezetnek a tizenhat éve elnöklő vezetőjét, amely szavaid
szerint a rendszerváltás óta minden romániai magyar képviseletét
felvállalja.
Most újra választás előtt állunk, és te ismét azt kéred
az RMDSZ vezetőjeként tőlünk, választóktól, hogy tartsunk
veletek: Együtt, tovább. Úgy kéred ezt, mintha az autonómiát
már megszereztük volna. Megszereztük? Vagy ez már elkopott a
mondat végéről? S ha mégis, akkor merre menjünk? Együtt tovább,
de ki tudja merre? Próbálom követni, hogy mivel készül az
RMDSZ, mivel készülsz te a következő négy évre, és újat
nem találok. Pedig tizenhat éve igazgatod az erdélyi magyarok
dolgait. Mondhatnám, újra a régi, jól bevált forgatókönyvek
szerint zajlik a kampány. Az egyedüli újdonság, amit hallattál
az volt, hogy a tömbmagyar közegben kötelező módon tanuljanak
magyarul a román gyerekek. Nem volna egy elvetemült ötlet, ha
ezt úgy tennéd, hogy közben a kormányzási időszakban lett
volna legalább ehhez hasonló javaslatod, Neked, mint oktatási
ügyekkel foglalkozó miniszterelnök-helyettesnek. De így, csak
azt látom, hogy szándékosan fel akarod tüzelni a román
embereket. Ezt pedig mindig akkor, amikor választások közelednek.
Miért elnök úr? Ha a nacionalista pártokat segítve négyévente
felingereljük a románokat, hogy akarjuk elérni azt, hogy a kormányzási
ciklusban az ő beleegyezésükkel érjük el a minket megillető
jogokat? Vagy csak azért szítasz indulatokat, hogy a román
nacionalisták rád támadjanak, s ezáltal is több magyar menjen
el ellenük szavazni? Gondoltál-e arra, hogy most, amikor Délvidéken
a szerb nacionalisták, Felvidéken a szlovák hatóságok gyűlölettől
vezérelve verik magyar sorstársainkat, nem használ, ha itt Erdélyben
pontosan te, mint az erdélyi magyarok képviselője adsz okot a
nacionalista megnyilvánulásokra. Mi következhet ezután? Ha így
folytatod a felelőtlen kampánykijelentéseket, legközelebb a
kolozsvári futballmérkőzésen tör ki olyan incidens, mint nemrégiben
Szlovákiában volt. Én pedig veled ellentétben itt Marosvásárhelyen
éltem meg azt, amikor magyarokat vertek. Emlékszem a férfiak
arcára, akikkel együtt védelmeztük szeretteinket, az asszonyokéra,
akik gyermekeinket mentették a balták és dorongok elől, és a
segítségünkre siető cigányemberek arcára, akikről azóta is
megfeledkeztetek.
Tudom, kommunikációs tanácsadóid azt javasolják, hogy
ne ülj egy asztalhoz olyanokkal, akik kérdeznének tőled, mégis
kérlek, ne arra törekedj, hogy ellenségképet kreálj, és ne
azon fáradozz, hogy romániai közszolgálati rádiók és televíziók
magyar nyelvű, valamint a magyarországi közszolgálati televíziókban
ne jelenhessek meg. Kérlek téged, térjünk vissza a tárgyalóasztalhoz,
úgy ahogy sok évvel ezelőtt képesek voltunk rá. Úgy gondolom
a Duna Televízió alkalmas hely arra, hogy a nyilvánosság előtt
rendezhessük közös dolgainkat. Hasonló beszélgetésre román
nyelven a Realitatea TV-ben keríthetnénk sort. Beszéljünk a tényekről,
eredményekről és feladatokról, mindarról, ami az embereket a
mindennapjaikban foglalkoztatja. Neked is tudnod kell ezeket,
hiszen ugyanazokkal a gondokkal küszködnek az emberek a te szülővárosodban
Kézdivásárhelyen, mint itt az én szűkebb hazámban: Szovátától
Marosvásárhelyig. Beszéljünk a magyar nyelvet nem értő
orvosokról, bírókról és rendőrökről, beszéljünk az
elhagyott házakba ismeretlen betelepülőkről, utakról, közvilágításról,
a falvakon még ma is luxusnak számító fürdőszobákról,
kollektívnyugdíjakról vagy arról, hogy ma már nem kifizetődő
megdolgozni a földeket. Fiataljainkról, akik nyugatra tartanak,
és magukkal viszik a jövőt is. Vagy beszéljünk csak arról
Elnök Úr, hogy kerülhetsz-e még egyáltalán Közel az
emberekhez.
Dr. Kincses Előd
ügyvéd,
független szenátorjelölt
2008. november 17.
|
