vissza a főoldalra

 2008.10.03. 

Túlélésünk feltétele a saját föld feletti rendelkezés

– Dr. Tanka Endrétől kérdezem. Mit gondol, miért éppen a földbirtokviszonyok izgatják a legjobban az egyetemi tanárokat és a gazdálkodókat is?

 – A 21. században túlzás nélkül mondhatjuk, hogy a föld az etnikai túlélés végzetes drámájának színtere lett, és a vele kapcsolatos kérdések minden eddigi korszaktól eltérő módon jelennek meg. Magyarország legalább 500 éve birodalmi függőségben él, és az idegen elnyomás ellen eddig a túlélés parancsára az önvédelmi reflexek újraéledtek. A parasztság erkölcse és hagyományai, kultúrája biztosították ezt, de a mai helyzet teljesen más, mert a földügy is kettős harapófogóba került. Egyrészt a globális tőkeuralom pénzgyarmatosításának igáját szenvedjük, másrészt pedig civilizációs összeomlás is fenyeget bennünket. Persze a kettő szorosan összefügg, hiszen nyilván a tőke önzése vezetett oda, hogy egy véges bolygón végtelen gazdasági növekedést akar megvalósítani a saját profitérdekei végett, és elfeledteti az emberiséggel, hogy a civilizációknak éppen úgy élettartama van, mint az egyes embernek. Történetileg bizonyított, hogy a letűnt civilizációkat mindig a tőke mohósága, az esztelen pazarlás, a talaj elpusztítása ítélte halálra. A túlzott mohóság ökológiai öngyilkosságot eredményezett, kezdve a görög, római, a maja, a húsvét-szigeti és egyéb kultúráktól. Egyedül Egyiptom élte túl a föld kizsákmányolását, mert az a Nílus ajándéka volt. Ott mindig megújult a termékenység. A lényeg az, hogy a földi élet 50 éven belül, ha az emberiség a jelenlegi pusztítást nem tudja megakadályozni, az élőlények nagy része számára fenntarthatatlan lesz. Kevesen tudják, hogy a termőföld előbb fogyhat el, mint az olaj és a földgáz. Montgomerynek, egy amerikai kultúrantropológusnak és ökológusnak a kutatásai bizonyítják, hogy a különböző korszakokban mennyi volt a minimális földkészletigény, az ökológiai lábnyommal is összefüggésben. Ma kéttized hektár van egy főre vetítve, ami a minimális élelmiszer-biztonságot megköveteli, és a század közepére egytized hektárra csökkenhet ez az érték a népességi nyomás és a pusztítás miatt. Az élelmiszer-világválság ennek a robbanása, a jéghegy csúcsa. Tudjuk, hogy három év alatt a világ gabonakészlete 50%-kal csökkent, és 2015-re akár az ötödére is visszaeshet. A társadalmi hatásokról sem szabad megfeledkeznünk, mert népvándorlási hullámokkal, menekültáradatokkal kell szembesülnünk. Az Európai Bizottság 2020-ig 20 millió bevándorló befogadását tervezi, az ENSZ-statisztika szerint a környezeti menekültek 40 millióan vannak, ez a szám a század közepére már 150 millió fölé növekedhet. Eltekintek attól, hogy a Világbank a század közepére a magyar népességet 7 millióra becsüli, ami szerinte meg is felel az ország eltartóképességének. Együttható okok miatt most már Magyarország is kiemelt migrációs célországgá vált, hiszen a pannon biogeográfiai régiónak a biztonsága, a földrajzi biztonsága, a földkészlete, az édesvízkészlete 2 milliárd embernek a fenntartását tudja biztosítani. Mégis népességzuhanást élünk meg, ami kiemelt migrációs célországgá tesz minket. Ez azt jelenti, hogy ha nincs egy nemzeti önvédelmi eszköztár, mint etnikum teljesen felmorzsolódhat a magyarság. Az etnikai túlélésnek két alapvető feltétele van. Először is az állam szerezze vissza az önrendelkezését a saját államterületét alkotó földre vonatkozóan, hogy a tulajdoni és használati viszonyait állampolgárai érdekében szabályozhassa. A másik ilyen követelmény az élelmiszer- önrendelkezésnek a visszaszerzése, tehát az, hogy a mezőgazdaság és élelmiszeripar teljesítőképességét és hasznosítását ugyancsak önmaga határozza meg. Jól tudjuk, hogy uniós tagságunk feltételei kizárják mindkét megoldást. A földre vonatkozó önrendelkezést a közösségi jog zárja ki, hiszen közismert, hogy alkotmányos tételekről van szó. A közösségi jog az elsőbbségi doktrína, ami a tagállami jog felett áll és a földet jogilag is tőkének minősíti. Az élelmiszer-önrendelkezést pedig a közös agrárpolitikának a diktátuma zárja ki, ami arra kárhoztatott bennünket, hogy csak alap- és nyersanyagtermelő, nagybirtokrendszert fenntartó mezőgazdaságunk lehet. Még az önellátási szintünk is teljesen lecsökkent, szinte kizárólag felvevőpiacként működik. Az a helyzet, hogy a földünk nemzetstratégiájáról kell beszélni, de tudni kell, hogy mit tervez számunkra az unió, ezt hogyan tudjuk, és hogyan kell a túlélés érdekében ellensúlyoznunk. Kevesen tudják, hogy az unió nemcsak hétéves ciklusra, hanem a következőre is tervez, az uniós jövőkép pedig nem más, mint a magyarság európai modelljének teljes feladása.

 – Franciaország 15 éves állampolgársághoz, helyben lakáshoz, nyelvismerethez, szakmai ismerethez köti, hogy valaki földbirtokot vásároljon.

 – Messziről indítottam ezt a beszélgetést, mert a földünk nemzetstratégiájának a közelébe sem jutottam. Most elmondanám, hogy miért adja fel 2020-ig a közös agrárpolitika a magyarság európai modelljét. Ez érinti a családi gazdaságokat is. Az egy más kérdés, hogy mennyiben közelíthetünk mi is, például a mezőgazdasági üzemszabályozással, egy olyan önvédelmi ernyőhöz, amit a dán, francia és egyéb fejlett agrártérségek biztosítanak. Mi lesz 2020- ig a mezőgazdasággal? A mezőgazdaság eltartóképessége drasztikusan csökken, a foglalkozás visszaesik, állandósul az agrár-munkanélküliség.

 – De ez önfeladás.

 – A versenyképesség azt követeli, hogy a jelenleg tízmillió európai gazdaság arányát 47%-kal csökkentsék. A tervek szerint a mi térségünkben négymillió gazdaságot kell felszámolni. A családi gazdaság leépül. Az unió tervei szerint a gazdák vessék magukat alá a tőke vertikális integrációjának, a nagy agrobiznisz cégóriásoknak, amelyek egyébként az egész termékpályát uralják és a profit óriási részét viszik el. Erre tények utalnak. Például meg kell nézni az angol földbirtokszerkezetet. Anglia 69%-a nagybirtok, ötszáz és ezer hektár fölött vannak a gazdaságok. Lényeges, hogy a földhasználatot hogyan váltják. Amikor látjuk, hogy a világ nem képes megtermelni a szükséges alapélelmiszert, akkor az unió azt tervezi, hogy a teljes földalap 42%-a az élelmiszertermesztést, 58%-a pedig a bionergetikai növények termesztését szolgálja. Természetesen Magyarország túllicitálja ezt is. Nálunk az elfogadott terv az, hogy legalább egymillió hektáron kell bioenergiai növénytermesztést folytatni. Tehát ne életet teremjen a föld, hanem pénzt a tőkének. A politikát nem érdekli, hogy éhséglázadások vannak az élelmiszerár-robbanás következtében, ez egy diktátum. Tegyük még hozzá azt is, hogy 2013 után, 2018-ig a KAP (Közösségi Agrár Politika) első pillére gyorsan leépül. Megszűnik a belső piac támogatása, megszűnik a közvetlen termelőtámogatás, az úgynevezett SPS, tehát a termeléstől elválasztott átalánytámogatási rendszer. Most végre fellélegezhetne a kelet-európai termelő, ha már nem a termelést és annak a mennyiségét támogatják, hát a vidéket kell támogatni, de mégsem. Kiderült, hogy a vidékfejlesztés forrása, az úgynevezett EMVA (Európai Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Alap) minden tengelyén lecsökken a támogatás. Miért? Ez is szándékos. A szerkezetváltás levezénylése után a vidéki társadalom életképességének csupán a minimumát őrzi meg, vagyis a falu ebben a felfogásban feudális csökevény. Nincs rá szükség, ahogy Mihályi Ernő ezt nálunk is kifejtette.

 – De hát ez csakis az ultraliberálisok világképe.

 – Igen, de ha az unió jövőképe is hivatalosan erről szól, akkor mit lehet mondani? Mindezt azzal indokolják, hogy versenyképesség kell. Ahhoz, hogy a tizenkettők, az új belépők valamennyire fölzárkózzanak, a keserű pirulát le kell nyelni. Ebben a térségben a gazdaságok 50%-át kell megszüntetni ahhoz, hogy a tizenötök hatékonyságának a felét elérjük. És ezért nem lenne helyes a vidék támogatása, mert akkor nincs mobilizáció, a vidékről nem mozdulna el a munkaerő, nem mennének el külföldre, nem mennek bérrabszolgának. Tehát el kell onnan zavarni őket.

 – Nincs munkahely. Tombol a munkanélküliség.

 – Végre elérkeztünk a nemzetstratégiához. A lényeg az, hogy amit a trianoni ország- és népcsonkítás 88 év alatt nem tudott elérni, tehát az államiság és az etnikum teljes megsemmisítését, az most megvalósulhat. Ezt egy új Trianon kettős harapófogóval, a tőkeszabadság diktátumával egy-két évtized alatt teljesítheti, ha nincs megfelelő nemzeti önvédelem. Tehát a megmaradás feltétele egy hosszú távú nemzetstratégia kidolgozása hazánkban, ennek kikényszerítése a politikai döntéshozóktól. Most kell beszélnem arról, hogy ennek milyen értékrenden kéne alapulnia. Ha Magyarország nem lenne uniós tagállam, akkor ez a kérdés fel sem vetődne, mert a Szent Korona- tan megoldja a gondokat, hiszen kizárólag a koronát illeti minden föld, a korona legföljebb birtoklási jogot ad mindenki másnak. Ez azt is jelenti, hogy közérdekből kizárja a jogi személyek és a külföldiek földszerzését. Ám jelenleg ez szóba sem jöhet, mert nem vagyunk függetlenek, uniós tagállam vagyunk. Ehhez képest az értékrend az, ami járható az unión belül. Ez az ökoszociális piacgazdaság modellje, ami nincsen, mert csak elviekben létezik, de mint ideológia, annyiban kikezdhetetlen, hogy valóban a fenntarthatóságot szolgálja. Az a lényege, hogy a gazdaság, a társadalom és a környezet elé azonos követelményeket támaszt. Tehát: akkor fogad el gazdasági teljesítményt, akkor van versenyképesség, ha az egyben kielégíti a társadalomnak és a környezetnek az igényeit. Például a mezőgazdaságban a nagybirtokrendszert meg kell szüntetni, mert az nem ad életminőséget, nincs a földnek eltartóképessége, a biológiai sokféleséget fölszámolja. Pontosan a versenyképesség követeli meg, hogy kis- és középüzemek legyenek, és ne legyen nagybirtok. Ezt jelenti az ökoszociális modell.

 – Amit egyébként szavakban hirdet az Európai Unió.

 – Így van. Ez nem uniós találmány. Legyünk büszkék arra, hogy Veres Péter 1948-ban írt könyvében leszögezi: nem a nép van a gazdálkodásért, hanem a gazdálkodás van a népért. Ez az ökoszociális modell lényege. David Korten is pont ezt tűzte zászlóra, hogy nem az ember van a gazdaságért, hanem a gazdaság van az emberért. Ez lehet az értékrend. A föld tekintetében gyökeresen át kell alakítani a funkcionális torzításokat. A haszonelvű birtokpolitika teljesen egyoldalúan kimerevítette a földnek a tőkeképző, tőkemegtérülési és tőkehasznosító funkcióját. Mintha csak termelőeszköz lenne. Hát nem így van. Ehelyett valós társadalomgazdasági szervezetfunkciókat kell előtérbe állítani. Melyek ezek? A föld egyben államterület, a föld a társadalmi formáció alapja, a föld erőforrásmonopólium. Az első azt jelenti: egy uniós tagállamnak is létfeltétele a saját államterülete feletti rendelkezés az állampolgárok érdekében. A föld nemcsak egy termelőeszköz, hanem hatalmi, politikai, uralmi tényező, tehát aki annak nincs a birtokában, mindenki mást kizár ebből az első állításból. Akié a föld, azé az ország.

 – Erről tárgyaltak Tiszakürtön, azért, hogy ne csak a nagybirtok uralkodjék ezen a földön.

 - Nem a kormánypolitika hozta ezt. Arról van szó, hogy a támogatási rendszer azt jelentette, hogy a támogatásból eleve az összgazdaság 91%-át kizárták, tehát halálra ítélték. Így állt elő az a helyzet, hogy összesen 200 ezer gazdaság kap állami támogatást. A nemzetstratégiára visszatérve: öt alapelemét látom. Az egyik a csatlakozási szerződés földre vonatkozó rendelkezéseinek a felülvizsgálata. A másik a földtörvény: a hatályos földtörvény intézményrendszerét, az üzemszabályozást a közérdeknek megfelelően át kell alakítani. Harmadik eleme, hogy be kell vezetni a mezőgazdasági üzemszabályozást. A negyedik eleme: a földvédelmet teljesen új értékrendre kell alapozni. Az ötödik elem az élelmiszer-önrendelkezés visszaszerzésének kérdésköre.

 – Az üzemszabályozás fogalmán mit ért, tanár úr? A birtokméretet?

 – Nem. Ez azt jelenti, hogy a fejlett agrártérségekben először a családi gazdasági modellt erősítenék meg a feudális nagybirtok visszarendezése ellen. Ennek sokkal nagyobb lett a jelentősége, amikor kiderült, hogy a közös agrárpolitika egy nem piaci modell, hanem egy bürokratikus koordináció, ami az erőforráskínálatot korlátozza, és így tart fenn egy mesterséges egyensúlyt. A túltermelés visszafogása címén önkényesen leszűkíti a termelési kapacitást, úgy, hogy kvótarendszert vezet be, kötelező földkivonást, és így a túltermelés címén kisebb kapacitás marad. Ezt nem engedi át a tizenötöknél lévő agrárpiac a tőkeérdeknek, hanem technikai módon korlátozza a tőkét közérdekből. Arról van szó, hogy bárki – akár természetes, akár jogi személy – bármilyen címen, ha földet használ – lehet tulajdonos vagy bérlő – egyetlen üzemet tarthat fenn, és ennek a birtokméretét közérdekből korlátozza az állam, azt mondja, hogy van egy minimális mérete, egy hektár, amely támogatási alap is, és egy maximális mérete. Ezt persze rugalmasan az egyes termesztési technológiák és régiók szerint állapítja meg. Ekkor alanyi és tárgyi feltételeket rendel. Azt mondja, hogy helyben lakás, állandó letelepedés, szakképesítés, foglalkoztatási határérték. Ha ezt Magyarország bevezeti, márpedig tényleg bevezetheti, ezt a közösségi jog nem zárja ki, tulajdonképpen lehetővé válna hosszabb távon a földalap újraosztása. Két alapcélt kéne teljesíteni. Egyrészt a nagybirtokrendszert arra kényszeríteni, hogy átrendeződjön kisés középüzemekké, tehát másoknak is juttasson a földből, a másik alapcél az, hogy teljes egészében ki kell zárni a nyereségszerző és a külföldi ingatlan- és földspekulációt. Tehát ez lenne a lényeg, de mindezt úgy lehetne megvalósítani, ha a szabályozás a teljes földalapra, és az összes árutermelő gazdaságra kiterjedne. Kötelező érvényű, általános hatályú lenne, tehát minden árutermelőre kiterjedne, és mondjuk öt év átmeneti időt adna arra, hogy átalakuljanak a gazdaságok. Tehát ne 50 ezer hektárt tartsanak fenn, hanem mondjuk a gabonatermesztésnél 500 vagy 1000 hektárt, de annál többet ne, és csak egy üzemet. Ezt az üzemi jogállást össze kell kötni a közösségi és a nemzeti kiegészítő agrártámogatással, tehát az SPS alanyi támogatással. Magyarán csak az az üzem részesülhet uniós támogatásban és kiegészítő nemzeti forrásban, amelyik aláveti magát a mezőgazdasági üzemszabályozásnak. Ez hosszabb távú megoldás lehet. A KDNP már egy törvénytervezetet ki is dolgozott, ami nem ennyire radikális, de kezdő lépés lehetne ahhoz, hogy elmozdulás történjen. Ha az első lépést megteszi Magyarország, a közösségi jognak szerez érvényt. Ne tévedjünk, a csatlakozási szerződés felülvizsgálata nem az jelent valami különleges magyar igényt, hanem éppen a közösségi jogot kívánná érvényesíteni Magyarország és az új belépők államjogi státusa javára. Arról van szó, hogy ez a szerződés, a csatlakozás a földpiacra kettős államjogi státust hozott létre. Egyet a szuverén tizenötöknek, egy másikat pedig az új belépőknek, akiket megfosztott a szuverenitástól. Ez jogi kérdés ugyan, de a korábbi belépőknél az volt a jogalap, hogy a római szerződés 295 cikke alapján nem adták át a sem a földalapra, sem a tulajdonra, sem a használatra vonatkozó rendelkezési jogot az uniónak. Azt mondták, hogy a szerződés nem érinti a tagállamokban fennálló tulajdoni rendet, így ez annyira szilárd törvény lett, hogy a későbbi alkotmánymódosításokba és minden jogforrásba is bekerült.

 –A tizenötöknél.

 –Igen. Az új belépőknél viszont a tőkeszabadság lett érvényesítve, illetve a négy uniós szabadságból az első, hogy jogilag a föld is tőkének minősül, szemben a tizenötökkel, ahol legföljebb nemzeti elbánást kell biztosítani az ott megjelenő külföldi tőkének, letelepedőnek vagy cégnek. Nálunk viszont más a helyzet. Ahogy a tőke szabad áramlását nem lehet korlátozni se a tagállamok, se harmadik ország között, úgy a földnek a szabad forgalmát, a tulajdoni és használati rendelkezését sem lehet korlátozni. Az a lényeg, hogy ez nem jogszabályon alapul, hanem csak egy politikai megállapodáson, tulajdonképpen alávetésen. Magyarán se az uniós jogban, sem a hazai jogban nincsen ennek alkotmányos erejű jogalapja, ez csak egy kiterjesztő jogértelmezés. Ez csak formális jogsértés. Vannak azonban súlyos tartalmi jogsértések is. Például a magyar szuverenitás elvonása súlyos jogfosztás az államjogi státusunkban. Miért? Mert a közösségi jogba ütközik: felszámolja az uniós integrációnak a legfontosabb pillérét a jogegyenlőséget. A tagállami jogegyenlőséget. Van az általános egyenlőség, a jogegyenlőség, és ez alapjog, amit az európai közösség bírósága elismer és a gyakorlat ezt a római szerződés 4 cikkelye alapján kiterjeszti az azonos versenyfeltételek biztosításának követelményére is. Tehát nem követelne Magyarország többet, mint a közösségi jog szerinti jogegyenlőség helyreállítását, ami viszont a földügyben megszünteti a gyarmati alávetését, a kiszolgáltatottságát. Ezt követné annak leszögezése, hogy Magyarországot, az államterületét alkotó föld tulajdonát és használatát illetően épp olyan állami önrendelkezés illesse meg, mint a tizenötöket. A fogadókészségéről tudni kell: ez nem olyan egyszerű kérdés, mert nemzetközi szerződés tartalmazza, a csatlakozási szerződés, hogy az alkotmány 25 szakasz c pontja szerint nem lehet országos népszavazást tartani hatályos nemzetközi szerződésről, kötelezettségről. Tehát ez csak olyan politikai elkötelezettség alapján indulhat meg, amit egy egyszerű népszavazás nem tud kikényszeríteni. Azért hangsúlyoztam a fontossági sorrendet, mert ha a legfontosabbat meg tudja oldani Magyarország, akkor kit érdekel az, hogy a derrogáció, vagyis a külföldi földterület szerződés (?) tilalmának az átmeneti fenntartása mikor jár le, 2011-ben vagy nem. Javaslatom megvalósítása rögtön azzal járna, hogy mi is csak nemzeti elbánást nyújtanánk, és akkor van mezőgazdasági üzemszabályozás, és csak az itt letelepült, a mi feltételeink szerint üzemet fenntartó gazdálkodók kapnának támogatást, senki más nem. Így az egész földspekuláció elesne. A másik gyakorlati – sokkal reálisabb – kérdéskör a földtörvény módosítása. Ha csak néhány intézményt sorolok fel, akkor is lehet érzékelni, hogy azt az alapcélt kell megvalósítani, hogy a földtulajdon és földhasználat a föld fekvése szerinti településen letelepedett, mezőgazdasági szakképzettségű és élethivatású mezőgazdasági termelő gazdát, tehát természetes személyt, helyi vállalkozót illesse meg. Az egész célrendszer középpontjában egy új fogalom áll: a nemzeti vagyon. Az alkotmány csak az állami tulajdont nyilvánítja nemzeti vagyonnak, ellenben például a környezetvédelmi törvénnyel, amely a természeti értékeket is annak nyilvánítja. A lényeg az, hogy az államterületet alkotó termőföld a tulajdoni formától függetlenül nemzeti vagyon, ami lehetővé teszi, hogy a teljes államterületet alkotó földalapba az állam közérdekből beavatkozzon. Tehát korlátozza a földhasználat feltételeit a közszükségleteknek megfelelően. Ezt az alkotmányba is be kéne emelni. Ez kizárja, hogy pl. a földhasználat célrendszerét a tőkeuralom és a tőkehasznosítás diktálja. Mondok még egy-két intézkedést: az önkormányzat tulajdonszerzését meg kell változtatni. Jelenleg az a helyzet, hogy az önkormányzat kötvényt bocsát ki, ami által pénzfedezethez jut, ezzel fölvásárolja – persze különböző, esetleg nem legális eszközökkel – a belföldi kisemberek földjét, amit a következő nap egy tollvonással belterületté nyilvánít, az attól kezdve már ingatlannak minősülő földet tálcán kínálja a külföldi befektetőnek. Ezért mondom, hogy az önkormányzat nem szerezhet földtulajdont, csak lekötött célvagyonként, elidegenítési terhelési tilalom mellett, és csak közcélra használhatja fel, tehát nem adhatja el. Magyarország minden további nélkül ezt megteheti, ebbe senki nem szólhat bele, még csak szerzett jogot sem korlátoz, tehát ez nem egy uniós tilalom. Továbbá a belterületi föld is lehet termőföld. Most nem minősül a belterületi föld termőföldnek, ezért erre is irányulnak a haszonbérleti korlátok. Meg kell változtatni a helyben lakás fogalmát. Nem lehet helyben lakó egy nagyüzemi földhaszonbérlő, mint egy cég fiktív tulajdonosa, hanem csak a tényleges helyi gazda, és így a jogi személy cégek tulajdonosait ki lehet zárni abból az elővásárlási sorrendből, ami most elsősorban őket illeti meg. Akkor is, ha életükben a lábukat nem tették be Magyarországra. Csak egy részvényt vásároltak vagy üzletrészük van annál a cégnél, amelyik a földet haszonbérli. Vagy például a tanya. Jelenleg a tanya ingatlannak minősül és jogi személy, bárki tetszőleges számú tanyát vásárolhat. Hát ezt is meg kell változtatni. Termőföldnek kell minősíteni, és ezzel a tulajdonszerzéséből eleve ki lehet zárni a bel- és a külföldi jogi személyt. Nagyon fontos a földhaszonbérletnél, hogy meg kell szüntetni a tőkeberuházás spekulációs földszerzési jogát, ez az integrációs alhaszonbérlet, és még fontosabb, hogy a gazdasági társaságnak és a szövetkezetnek a térmértéki kiváltságát a haszonbérletnél meg kell szüntetni. Ezt a közösségi jog írja elő, a csatlakozási szerződés, csak senki nem hajtja végre. Nem is lehetne nagybirtokrendszer, ha 2004-től a földhaszonbérlet mértékét a nagyüzemeknél leszállították volna arra a törvényes mértékre, ami a magánszemélyt megilleti, és 300 hektár . Ilyen változtatások kellenének. A semmiségi jogokat is újra be kellene vezetni, amik meggátolnák, hogy az úgynevezett zsebszerződéseket az ingatlan nyilvántartásba bejegyezzék. Ezeknek az intézkedéseknek a végrehajtása 180 fokos fordulatot jelentene a földtörvényben, anélkül, hogy ez a közösségi jogba ütközne. Tragikus a földvédelem helyzete. Erről külön kellene beszélni. 68-ig, ahogy Fazekas Béla annak idején megírta, az erőszakos gigantomán iparosítás Svájc államterületét elérő nagyságú földpazarlást hajtott végre, tehát ekkora termőföldtől fosztotta meg Magyarországot. Ez sajnos 1989 után folytatódott. Mivel lehet most már ezt megfékezni a megmaradás érdekében? Azzal, hogy a földkivonást ne az önkormányzat és a földhivatal dönthesse el, hanem csak központi államigazgatási szerv országgyűlési felügyelete alatt, az Állami Számvevőszék ellenőrzése mellett történhessen meg. A lényeg az, hogy földet ne lehessen spekulatív célra kivonni. A másik szempont az, hogy főszabállyá kell tenni a földkivonás nagyon szigorú tilalmát, és csak egészen kivételesen szűk körben, kizárólag közérdekből lehessen a földet a termelésből kivonni. A tőkehasznosítás itt semmiféle jogcím nem lehet. Továbbá teljesen más jogalapra kell helyezni a földkivonást és a földvédelmi járulékot, mert ha a föld értéknek a sokszorosát nem köti ki az állam, akkor a beruházó azt mondja, hogy az egész beruházási költségnek 1-2%- a, azt leírom, az semmi, és annyit viszek el, amennyit akarok. Nem. A sokszorosát kell kiszabni, hogy azt mondja a tőkés, dehogy fogok én termőföldet vásárolni, majd hülye leszek, nekem ebből nem lesz profit. Legvégül az élelmiszer önrendelkezésről szólnék egy-két szót. Ez nemzetközi mozgalom. A kistermelők összefogtak, nemzetközi szervezeteik vannak, amelyek azt követelik, hogy a WTO-tól az agárszabályozást el kell vonni, hogy az agrárkereskedelmet ne szabályozhassa. Egyébként a WTO-nak köszönhető az, hogy 850 milliárd ember éhezik. A közös agrárpolitikát is teljesen át kell alakítani, vissza kell szerezni a szuverenitást. Ez nem magyar találmány, hanem nemzetközi mozgalom, de azt tűzi ki, hogy az erőforrások föld, víz, egészséges vetőmag, a helyi közösségek kezébe kerüljenek. Az élelmiszer világválság és az árrobbanás rendkívüli módon felértékeli a paraszti munkát. Az önellátás, a helyi feldolgozás, a piac, a multi üzletláncok kikapcsolása az egyedüli járható út. Magyarországnak is létfeltétele, hogy tegyen a szerves vidékgazdálkodásért, és az államnak is alkotmányos felelősségévé kell tenni, hogy az ország élelmiszertermeléséről és piacbiztonságáról gondoskodjon. Illetve megszüntesse azt az utólagos termékfelelősséget, amit az uniós jog ránk kényszerített, ami az élelmiszerbiztonságot is kizárja. Ezek az elemek csak együttesen tudják megváltoztatni a mai birtokpolitikát, és ha a társadalom képes kikényszeríteni a politikai döntéshozóktól megvalósításukat, akkor megvalósítható a hosszabb távú nemzetstratégia a fenntartható fejlődés érdekében.

Győri Béla