vissza a főoldalra

 2008.10.03. 

Idegen mancsok

Lejáratókampányt indított ellenünk a Négy Mancs nevű osztrák állatvédő szervezet. Bárány Lászlót, a Baromfi Terméktanács elnökét kérdeztük:

– Állatvédelem vagy gazdasági, üzleti érdekek húzódhatnak meg a háttérben?

 – Okunk van feltételezni, hogy egy módszeres, tudatos lejáratókampány áldozatai vagyunk. Úgy akarják beállítani, mintha csak Magyarországon tömnének libát. A Négy Mancs arra hivatkozik, hogy az internetes feketelistáján tart más országokat is, de érdekes módon, ezekből az országokból zavartalanul áramlik az áru. Nincs okom feltételezni azt, hogy ez a szervezet tiszta eszközökkel és korrekt szabályokkal játszik.

 – Kiből áll ez az állatvédő szervezet?

 – Mint minden szervezetnek, ennek is vannak aktivistái. Tudomásom szerint a Négy Mancsnak Magyarországon három aktivistája van. Ausztriában, Németországban nyilván ennél több. Nekem eddig két magyar és egy osztrák állampolgárral sikerült találkoznom. Előrebocsátom, hogy kedvelem a fiatalságot, és nem az életkorukkal van bajom. Ám ezek a fiatal hölgyek nem rendelkeznek kellő felelősségtudattal és élettapasztalattal, valószínűleg még soha nem fizettek ki gázszámlát, nem vezettek háztartást. Nekem úgy tűnik, az egész kampányt egy jó bulinak tartják, nem gondolják végig, hogy az ország gazdaságát és ötezer család életét, megélhetését veszélyeztetik. Mi viszont azt mondjuk: ebből elég, ennek a bulinak legyen vége, és szüntessék meg ezt a kampányt.

 – A német és osztrák bevásárlóközpontok viszont már feketelistára rakták a magyar libát és kacsát.

 – Ezek a listák léteznek, de nagyon szelektíven működnek. Mintha valaki gazdasági megfontolásból mozgatná ezeket a szálakat, tudatosan, csak a magyarok tönkretétele érdekében felhasználva egy állatvédő szervezetet. A magyar liba- és kacsatenyésztők éppen olyan tisztességes, becsületes emberek, mint francia, belga és spanyol társaik. Ugyanazon állatbarát és kíméletes módszerekkel nevelik és tömik a libáikat, mint a külföldiek. Miért csak Magyarországot szúrták ki? Azt meg kifejezetten visszautasítjuk, hogy bennünket akarnak etikai módszerekre kioktatni külföldiek. Elég volt abból, hogy 500 éve mindig külföldről akarják megszabni etikai normáinkat, véleményünket, mozgásterünket. Hol németül, hol oroszul, hol angolul kapjuk a parancsot. Nem kérünk mi ebből a kioktatásból. Mint ahogy a magyar vásárló sem kér abból, hogy egy militáns állatvédő szervezet mondja meg milyen állat milyen részét fogyaszthatja. Jogunk van azokhoz az állattartási normákhoz, amikhez a franciáknak és a többi tenyésztőknek. Ragaszkodunk ahhoz, hogy ezt a jogunkat a magyar parlament foglalja törvénybe. A töméses technológiával 1800 tonna libamáj kerül értékesítésre. A Négy Mancs offenzívája a termelést és a magyar tradíciókat veszélyezteti. Ez tehát hungarikum. Magyarország 100 legnagyobb éttermének étlapjain szerepel libamáj-különlegesség és a vendégek szeretik. Franciaországban a nemzetgyűlés törvénybe iktatta a libatömés lehetőségét még 2005-ben, mi is ezt szeretnénk, se többet, se kevesebbet. Amint lesz egy ilyen törvény, úgy fog működni, mint egy erős pajzs, amit magunk elé tartunk, és akkor jöhet a Négy Mancs és az összes szélsőségesen túlhevült indulatú szervezet.

 – Franciaországban volt már precedens arra, hogy megállították a magyar libamájat szállító kamiont és felborították.

 – Mert a francia paraszt úgy gondolta, hogy a saját országában nincs helye a külföldi versenytársnak. Nemcsak, hogy megállította és felborította, hanem a rendőr ezt csípőre tett kézzel nézte végig. Mikor a riporter megkérdezte: miért nem intézkedik?, csak annyit válaszolt: Ez egy érdekvédelmi akció, amibe nem avatkozhat bele.

 – Ez példa értékű lehet Magyarországnak is.

 – Tanulhatunk tőlük. Szeptember negyedikén a francia szövetség elnöke azt mondta a magyar helyzetről: „Franciaországban a Négy Mancs állatvédő szervezet még nem próbált irodát nyitni. Nem is fejtett ki semmilyen tevékenységet, de nem is ajánljuk nekik, mert abban a pillanatban, ahogy ezt megtapasztaljuk – mi, francia tenyésztők és májfeldolgozók, valamint a francia kormány –, a lehető leghatározottabb módon lépünk fel az aktivisták és alapítvány ellen. Nem csak a média eszközeivel, hanem a jog eszközeit is igénybe véve.”

 – Szirbik Imre országgyűlési képviselő, Szentes polgármestere szeretné az állatvédelmi törvényt úgy módosítani, hogy a liba- és kacsatömés tradicionális magyar módja bekerüljön a jogszabályba, és védelmet adjon a továbbiakban a tenyésztőknek és feldolgozóknak.

 – A mi szakmai szervezetünk is dolgozik ennek a törvénynek a megalkotásán. Ehhez a kezdeményezéshez csatlakozott Szentes polgármestere – aki helyileg is érdekelt –, szeretnénk, ha a baloldaltól a jobboldalig mindenki szívén viselné ezt az ügyet, mert ez nem pártpolitika. Itt 5000 családról van szó. Ez a nemzet önbecsüléséről szól, meg tud-e őrizni Magyarország egy hagyományt, egy nemzeti értéket. Nehéz ma már olyat mondani, amiben a magyar világelső.

 – Miért gondolják sokan, hogy a libatömés állatkínzás?

 – Nagyon jó a kérdés, és örülök annak, hogy ezt feltette. A kommunikáció soha nem látott módon képes az emberek agyát deformálni, országokat, gazdaságokat lehet vele tönkretenni. Itt volt a madárinfluenza-pánik. Sokan emlékeznek rá, hogy a Távol-Keleten előfordult megbetegedések a higiéniai hiány következményei voltak. A legnyomorúságosabb körülmények között élő emberek közül meghaltak néhányan. A média végletesen eltúlozva mutatta a sokkoló képeket, amikor maszkos emberek hordták égetésre a kipusztított állatokat. Elterjesztették, hogy ez egy halálos fenyegetés. Még az akkori miniszter és tiszti főorvos is beoltatta magát egy vakcinával. Hangsúlyozom, egy állati betegség vakcinájával. Segítségül kellett hívni a tudományt. Mészáros János akadémikus megelégelte ezt a sok butaságot, és helyre tette a dolgokat: emberek, ez egy madárbetegség, ettől nem kell félni. Hasonló médiaeszközöket használ a Négy Mancs is, amikor állatkínzásnak minősíti a gazdasági haszonállattartást. Vegyük tudomásul, ha vissza akarunk menni a gyökerekhez, és természetes módon szeretnénk hozzájutni az állatok húsához, akkor csak hazánkban ki kellene osztani 3-4 millió lándzsát, és járhatnánk vadászni a bozótosba. A gazdasági állattartás és annak a hatékonysága azt jelenti, hogy az állatainkat, betartva a legszigorúbb állatvédelmi előírásokat, zártan, intenzíven, a gépek, technológiák, automaták gondos őrzésére, felügyeletére bízzuk. Egyedül a kacsa és a liba rendelkezik olyan élettani sajátossággal, hogy a többlettápanyagot, amit bevisznek a szervezetébe, a májában halmozza fel, és ezáltal keletkezik egy megnagyobbodott, kiváló minőségű máj. Amikor a tömést abbahagyják, és elengedik az állatot, három hét múlva látszik, hogy a máj funkciói visszafordulnak, a májában felhalmozott takarmányt visszaépíti a szervezetébe, onnan nyer energiát. Holnaptól kezdve kiderülhet az is, hogy a sertéshizlalás is egy bűnös dolog, mert azokat is arra ösztönözzük, hogy ne 350 nap alatt hízzanak meg, hanem fele annyi idő alatt. A hím kismalacokat 5–10 napos koruk között ki kell herélni, mert ha ezt nem tesszük meg, akkor a húsnak kanlott szaga lesz. A világ egyharmada éhezik, a négy mancsosoknak ezzel kéne foglalkozniuk, nem a magyar gazdaság tönkretételével. Meg kell védjük tradicionális értékeinket, hiszünk abban, hogy a parlament egy hónapon belül sürgősséggel meghozza azt a törvényi védelmet, amit ez az ágazat megérdemel. Százmilliárd forintjába kerülne a kormánynak, ha a most itt már meglévő 5000 munkahelyet újonnan kellene létesítenie, mint a Mercedes vagy a Hankook esetében. Ám ezeket a munkahelyeket nem kell létrehozni, csak meg kell védeni.

Oláh János