|
 2008.10.03.
A beiskolázás terhei
Kőbányai
András és Ildikó számára is nehezen teljesíthető feladatot
jelent az általános iskola első osztályát most elkezdett kislányuknak
a tanszerek megvásárlása. A házaspár mindkét tagja a 30-as
éveinek elején jár, ám több szempontból is hátrányos
helyzetűek, ami manapság nem egyedi jelenség. Idegrendszeri és
szívbetegsége miatt a férjet már a 20-as éveinek közepén
leszázalékolták, a legutóbbi felülvizsgálaton 86%-os
rokkantságot állapítottak meg nála. Az ipari tanulóként eltöltött
időnek és néhány éves munkaviszonyának köszönhetően 48
ezer forint rokkantsági nyugdíjat kap. Szakmájában – jeles
eredménnyel végzett, mint asztalos – még csökkentett munkaidőben
sem dolgozhat, rokkantnyugdíján kívül nem rendelkezik jövedelemmel.
Felesége, Ildikó autófényezőnek tanult és le is vizsgázott,
de állítása szerint ebben a szakmában egy nőnek szinte
lehetetlen elhelyezkedni, többnyire a férfiak által keresett pénz
töredékét ajánlják föl neki, ha egyáltalán válaszra méltatják.
Férjének ápolásáért havi 20 ezer forint illeti meg, és
alkalmanként takarítást is vállal, összességében néhány tízezer
forintért. Segélyt soha nem kértek, de jövedelmük a családi
pótlékkal együtt sem éri el a százezer forintot. Szerencsére
a feleség nagymamájának kétszobás lakásában élnek, és a
82 éves néni 62 ezer forintos nyugdíja is hozzájárul költségeik
fedezéséhez. Kislányukat, Beátát – aki egy rendkívül
intelligens, jó képességekkel rendelkező gyermek – nehéz
anyagi helyzetük miatt íratták be egy számos szociális juttatást,
ellátást biztosító, ám főleg halmozottan hátrányos helyzetű
gyermekek által látogatott alapítványi iskolába. Így Beáta
ingyen kapja meg tankönyveit, térítésmentesen étkezhet, ajándékcsomagokban
is részesülhet, csakhogy osztálytársainak többsége nagyon
alacsony kulturális szinten álló családokból érkezett, ami
semmiképpen nem lesz jó hatással az értelmes kislány szellemi
fejlődésére. Andrásnak és Ildikónak még a kedvezmények
ellenére is több mint 20 ezer forintjukba került a tanszerek és
taneszközök beszerzése. Táskát, tornaruhát, tornacipőt, fürdőruhát,
fürdősapkát, füzeteket, festékeket, ecseteket, rajzlapokat,
dossziékat stb. kellett vásárolniuk. Így szeptemberben 23 ezer
forinttal csökkent az amúgy is szűkös körülmények között
élő család megélhetésre felhasználható jövedelme, de
gyermeküknek biztosítottak mindent, amit csak az iskola kért.
Az általam bemutatott család helyzete korántsem egyedi, sőt
vidéken, főleg a kistelepüléseken még sokkal nehezebb körülmények
között élő családokkal is találkozhatunk. A sokszor kényszerűségből
ingázó, alkalmi munkából tengődő, vagy önellátásra
berendezkedő falusi magyarok helyzetét az is rontja, hogy többségük
már csak büszkeségből sem kér a különféle segélyekből.
Gyermekeiktől pedig már a helyi iskolát is elveszik, fárasztó
és költséges utazásra kényszerítve őket. Magyar Bálint és
Hiller István jóvoltából a legvagyonosabb rétegek
fiataljainak képzésére berendezkedő felsőoktatás mellett a közoktatásban
is egyre nehezebb a szerényebb jövedelmű magyar családok
gyermekeinek a helyzete. Pedig a magas szintű, a tehetséges
gyermekek szellemi fejlődését elősegítő és ingyenes közoktatás
biztosítása olyan állami feladat, ami alapvető feltétele
kellene, hogy legyen a fejlődő, gyarapodó Magyarországnak. A
gyermekes szülők terheinek növelése, a tankönyvek, tanszerek
árának folyamatos emelkedése, és ezzel együtt a közoktatás
színvonalának tudatos csökkentése katasztrofális állapotokhoz
vezethet.
Varga Imre
|
