|
 2008.10.03.
Mi lesz az óvoda sorsa?
Válaszok
és kérdések a Szegénygondozó Nővérek szemszögéből
(Az
alábbi írás a Szécsényi Napló augusztusi számába készült,
ám kérésünk és az ígéret ellenére nem jelent meg…)
Újabb
és újabb kérdések, híresztelések keringenek szóbeszédben,
újabb és újabb hírek jelennek meg az írott sajtóban a szécsényi
óvoda sorsát illetően. Úgy tűnik, semmi sem biztos, semmi sem
látható tisztán. A helyzet azonban teljesen világos: az
1950-ben jogtalanul elvett – időközben elhasználódott állagú
– egyházközségi iskola épületének visszajuttatását törvény
írja elő, ám az épület 1993 óta húzódó és 1996 óta
halasztódó átadása újra és újra bizonytalan ideig tolódik,
s bár 17 éve tudni és tervezni lehet az óvoda áthelyezésének
megoldását, úgy tűnik, a bizonytalanság fenntartása kényelmesebb.
Az ok is egyértelmű. Az átadás már 1991 óta, immár másfél
évtizede esedékes. Az egyetlen tollvonással, egyetlen nap alatt
kártérítés nélkül elvett épületben jelenleg működő közintézmény
funkciókiváltására a kormány az önkormányzatoknak állami támogatást
ígért. Addig türelmet kértek. A határidő előbb 1996-ra tolódott,
később 2006-ra. Türelmet kértek. 2001-ben közösségünk kérésére
az egyházközség az épületet szociális otthon céljára átadta
tulajdonunkba. A Széchenyi- terv keretében akkor pályázható
összegből már évek óta 30-40 férőhelyes új intézménye
lenne városunk lakóinak. Már a megállapodás határán állt a
visszaadás ügye, amikor a városi képviselőtestületben
elbukott. Bár demográfiai felmérés, hatástanulmány nem készült,
tervek születtek új óvodáról és sok pénzről. Türelmet kértek.
2006-ban – a választások előtt – a kormány újra elővette
az ügyet. A megszülető kormányhatározat előírja az épület
2007. december 31-i átadását. Újabb másfél év állt
rendelkezésre, ám Polgármester asszony 2007. júniusi megbeszélésünkön
ismét csak türelmet kért. Közösségünk újabb egyéves haladékot
adott, kérve, hogy 2008. július 1-jén végre megkapjuk jogos
tulajdonunkat. Azóta semmi sem történt. Újra csak azt halljuk:
türelem! Az épület sorsa azonban nem pusztán a mi ügyünk. Szécsény
lakói, idős, magukra maradt, magatehetetlen betegei várják a város
önkormányzatának lépését. Türelmesek, amíg még tehetik. A
város vezetése azonban, ahogy a gyermekeket sem, úgy őket sem
hagyhatja magukra. Ők gondoskodást, ápolást, figyelmet kérnek.
A „türelem” számunkra is komoly gondot okoz, hiszen a Betánia,
az általunk fenntartott szociális otthon iránt rendkívül nagy
az érdeklődés (hetente több jelentkező, jelenleg 4-5 éves előjegyzési
idő). Vajon meddig kell türelemmel lennünk? Vajon miközben újabb
és újabb nyilatkozatok, sikertörténetek hangzanak el nyertes pályázatokról,
a betegek és nővérek által vezetett szociális otthon ügye miért
nem fontos, és az „új” óvoda ügye miért nem mozdul előre?
S ha nem mozdul előre, vajon miért nem történik lépés az óvoda
alkalmas elhelyezésére? S ha nem történik lépés, vajon miért
nincs erről méltányos egyeztetés? Úgy tűnik, sem a kormányhatározatnak,
sem az írásbeli megállapodásnak nincs ereje – jogos
tulajdonunk kapujában kiszolgáltatottan várjuk, hogy a város
betegei javára megépülhessen az általuk annyira várt otthon.
Ferences szegénygondozó nővérként szomorúan tapasztaljuk,
hogy egyre kevesebb a megszülető gyerek, és egyre több az idős
rászoruló. Esztergomban a város vezetősége külön programot
dolgozott ki azért, hogy a fiatalok bátrabban vállaljanak
gyermeket, így ott ma már magasabb a születések száma, mint a
halálozás. A kérdés megoldása nem a gyerekek és az idősek
szembeállítása. Kicsinyes, szűklátókörű szemléletet
jelent szolgálatunknak és a gyerekek ügyének szembeállítása.
Miközben messzemenően megértjük a város és a városvezetés
nehézségeit, hasonló módon kérjük ezt irányunkban is,
hiszen Szécsény lakóinak, és így az Önkormányzatnak is érdeke,
hogy e problémára mielőbb megoldás szülessen. Tudjuk és megértjük,
hogy az Önkormányzat nehéz helyzetben van, de nem lehet állandóan
ezzel takarózni. A Ferences Szegénygondozó Nővérek általános
főnöksége elkészíttette a leendő Idősek Otthonának
terveit. Szeretnénk az egyházi ingatlant mielőbb visszakapni.
Egymásért tenni csak egymással tudunk, kölcsönös
tiszteletben, kölcsönös jóindulatban, betartva törvényt, megállapodást,
a másik türelmével sosem visszaélve!
Takács
M. Klarissza
a
Ferences Szegénygondozó Nővérek általános főnöknője
(Forrás:
Szécsényi Harangok)
|
