vissza a főoldalra

 2008.10.10. 

Keresztény ifjak Felvidéken

A felvidéki Keresztény Ifjúsági Közösségek, rövidítve a KIK nevű szervezet augusztus 29. és 31. között ünnepelte megalakulásának huszadik évfordulóját Pozsonyivánkán. A találkozóra, amelyen több mint kétszázan vettek részt, Magyarországról, Erdélyből és Kárpátaljáról is érkeztek vendégek. A KIK szellemiségéről, feladatairól, küldetéséről dr. Puss Sándor pozsonyi jezsuita atya (képen), a szervezet egyik alapítója, lelki vezetője nyilatkozott.

 –1561-ben a jezsuiták letelepednek Nagyszombatban; Oláh Miklós esztergomi érsek hívására rendházat és gimnáziumot alapítanak. Néhány év múlva Kassán, Vágsellyén, Znióváralján, Érsekújváron jelennek meg. Milyen erős északi szomszédunknál a jezsuita rend? A fiatalok közül mennyien választják ezt az életformát?

 – Ismerve mind a magyarországi, mind a felvidéki helyzetet; egyre gyengébb a rend. Míg az ’50-es évek után a jezsuitáknak el kellett hagyni Magyarországot, megtiltották működésüket, s megszűnt a formáció, addig Szlovákiában „föld alatt” működött a rend. Amikor 1984-ben beléptem a rendbe, két lehetőség között választhattam. Ha magyar provinciába akarok belépni, akkor emigrálnom kell, ha maradok, akkor pedig titokban kell működnöm. Ez a helyzet eredményezte, hogy 1950 óta évente 3-4 fiatal lépett be a szlovák jezsuita rendbe, így nálunk nincs olyan generációs probléma, mint Magyarországon. Egészen a 2000-es évekig erősek voltunk, de azóta egyre kevesebben jelentkeznek a rendbe. Most értük el azt a 120 fős létszámot, ami Magyarországon sokáig a maximumnak számított.

 – Magyarok is jelentkeznek a szlovák rendtartományba?

 – Átlagosan ötévente egyszer. Egyik magyar rendtársam autóbaleset miatt kómában fekszik. A közelmúltban belépett két Kassa-melléki magyar fiú, ők viszont nem érettségiztek le, így csak testvérek lehetnek.

 – Az atya Krisztus katonájaként Pozsonyban teljesít szolgálatot. Lehetséges a koronázó városban magyar nyelvű szentmisét, hittanórát tartania?

 – Felajánlom a segítségem, ha szükséges, akkor megteszem. Működnek helyi hitoktatók, akiktől nem akarom elvenni a kenyerüket. Jómagam inkább oda megyek tanítani, szolgálatot teljesíteni, ahol nincs magyar nyelvű hitoktató és pap. Pozsonyban még vannak magyar és magyarul beszélő lelkészek. Probléma főleg a szórványban van, ahol kevesebb létszámban élnek magyarok. Ilyen az Ipolyság és Rozsnyó környéke. A Rozsnyói Egyházmegyében szinte nincs magyarul beszélő és a magyarokat szerető pap. Interneten és telefonon tudnak elérni azok, akik magyar nyelvű szentmisét szeretnének hallgatni.

 – A Párbeszéd jezsuita portált olvasva láttam, hogy a szlovákiai jezsuiták nem engedik el a fiatalok kezét; táborokat szerveznek számukra, pl. Rózsahegyen. Valóban ennyire erős ott az ifjúsági pasztoráció?

 – Azzal, hogy rajtunk kívül szaléziánusok és ferencesek is szolgálnak, kijelenthetjük: az ifjúságnak nem engedi el a kezét az egyház.

 – Térjünk rá a KIK 20. születésnapjára. Ha jól tudom, ha a miniszteri jóváhagyásra figyelünk, csak 2 év múlva lenne ez az évforduló.

 – A Keresztény Ifjúsági Közösségek 1988-ban alakult felvidéki katolikus fiatalokból. A szervezet tagjai azt vallják magukról: a keresztény szabadság eszménye kovácsolta eggyé őket. A szervezetről a legrégebbi dokumentum ’88-ban datálódott, amikor egy titkosrendőri hivatkozásra utalva belső rendőrségi irat született. Ebben felhívják arra a figyelmet, hogy Csallóközben létezik egy ifjúsági keresztény csoportosulás. Azt tudom, hogy már 1985-ben működtek kisebb közösségek, de nem szervezeti formában. A politikai fordulat után, 1991 novemberében hivatalosan is bejegyeztük magunkat.

 – Elképzelhetőnek tartja, hogy besúgók is működtek a közösségekben?

 – Manapság nagyon sok papot, rendtársaimat is meggyanúsítottak azzal, hogy együttműködött az államvédelmi szervekkel. Arról nincs tudomásom, hogy a szlovák jezsuiták között szándékosan akartak volna rosszat a rendnek. Voltak olyan naiv tagok, akik azt hitték, hogy a jelentéstétellel csak jót tesznek nekünk.

 – Milyen céllal alakult a Keresztény Ifjúsági Közösségek, és mit sikerült azokból elérni?

 – Célunk akkor a hiánypótlás volt – csinálni azt, ami akkor a 80-as években még alig létezett: ifjúsági csoportok, találkozók, lelkigyakorlatok, képzőtáborok stb. Arra gondoltunk, hogy a kommunizmus nem fog megszűnni, ezzel a rendszerrel együtt kell élni, ezért titkos kapcsolatokat akartunk kialakítani. Olyan „titkos ügynökségünk” volt, melynek köszönhetően mindenkihez eljutottunk. Érdekes, de sokkal jobban működtünk akkor, mint most. Akkoriban, ha egy magyar főiskolás Pozsonyba érkezett, el tudtuk érni, s be tudott kapcsolódni valamelyik közösségbe. Arra jöttünk rá, hogy jobb megőrizni a bensőséges kapcsolatrendszert, mert a hivatalos, bürokrata, tagsági díjas szervezkedés elriasztja a fiatalok többségét. Elértük azt, hogy ma már nem kell mindent nekünk egyedül csinálnunk. A ’90-es évek elején fellendült a cserkészet, alakultak ifjúsági szervezetek, az Egyház is részben felvállalta ezen teendőket. Így most már „specializálódhattunk”. A hangsúly fokozatosan a fiatal családok gondozására terelődött.

 – A nevükben a keresztény szó szerepel és nem a katolikus. Nem utasítják el egy evangélikus magyar közeledését sem?

 – Soha nem utasítottuk el őket, de bevallom: nem is kerestük a lutheránus magyarokat, mert tudtuk, hogy egy kiváló szervezetük van. Mint jezsuita ragaszkodtam ahhoz, hogy kerüljük a katolikus szót, mert az kötelez. Akkor tudtak volna a működésünkről.

 – Milyen feladata van annak, aki belép a KIK-be? Csak személyek, vagy csoportok is csatlakozhatnak?

 – Egyének nem jelentkeznek hozzánk. Ragaszkodunk hozzá, hogy az egyén valamilyen közösséghez tartozzon. Gyakorlatilag csak közösségek nyilvántartását végezzük. Ezért sem tudok pontos taglétszámot mondani. Egy KIK-esnek el kell látnia a közösségben vállalt feladatát. Naponta imádkozzon velünk, értünk. Havonta legalább 2 közösségi találkozón részt kell vennie. Évente éljen jogaival és jöjjön el (legalább néha) a közösségek nagytalálkozóira. S ami nélkül nehezen KIK-es egy KIK-es: mindent írásban is rögzítsen: vezessen egy krónikát, ill. saját naplóját; a közösségvezetők pedig havonta küldjenek beszámolót, hogy évente ki tudjuk mutatni: merre is haladunk?

 – Az egyik programnál azt olvastam: szervező a Puss-család. Testvérei, unokaöccsei is részt vesznek a programok lebonyolításában?

 – Egy nálam hét évvel fiatalabb öcsém van, nős, hat gyermeke van, s feleségével együtt ő szokta szervezni a házas-hétvégeket, családi programokat.

 – Honlapjukon láttam, hogy elég színes a programkínálatuk. Mi ennek a titka?

 – A dolog – azt kell, hogy mondjam: elég prózai. Nem szívesen hívunk vendégelőadókat – igyekszünk mindent önerőből megoldani. Sok rejtett tehetség van köztünk. Ma már oda jutottunk, hogy szinte minden fiatalságot, családot érintő témához találunk saját köreinken belül komoly előadókat.

 – Atya 2005 tavaszán védte meg a Pázmány Péter Katolikus Egyetem hittudományi karán doktori dolgozatát, melynek témája: a szüzesség eszménye a II. vatikáni zsinat utáni egyházi dokumentumokban és annak bemutatása az ifjúsági pasztorációban. A fiataloknak előadást szokott tartani erről a témáról is?

 – Igen, bár a téma korántsem egyszerű. Az Isten országáért vállalt szüzesség a „világban maradva” is megélhető eszmény. Ezért a megszentelt élet intézményeinek eszményei között ott kell szerepelnie a „szüzek rendjének” is katekézisünkben. Állítjuk, hogy ez az újraéledt, Istennek szentelt életforma hatékonyan tudja feltárni legmélyebb valóságában a szüzesség evangéliumi tanácsának különleges és egyedi voltát. II. János Pál pápa ezt mondta a magyar fiataloknak: „Isten nem köti gúzsba, nem teszi sivárrá ifjúságtokat. Azt kívánja, hogy életetek legyen, egyre bőségesebb életetek. Legyetek »tiszták, hősök, szentek«.” Alapvető lelkipásztori elv, hogy egy kötelező eszme eléréséhez hozzá kell tartoznia az ideál, az eszménykép bemutatásának is. A lelki gondozás egyik legjobb módszere, ha kicsit magasabb mércét állítunk a fiatalok szeme elé, amely majd könnyebbé teszi számukra a kötelező befogadását és elérését. A tisztaság mint erkölcsi norma úgy válik elérhetőbbé, ha megismertetjük a tisztaság „hőseit” is, a szenteket. Ebben az esetben a szentek közül is a szüzek azok, akik ebben élen haladhatnak. Amikor II. János Pál pápa azt kívánja a magyar fiataloktól, hogy legyenek „tiszták, hősök, szentek”, akkor akarva-akaratlanul azok a szüzek és vértanúk jutnak eszünkbe, akiknek a tisztaság megőrzése pártfogóinak kell lenniük valamennyi keresztény életében. A szexualitás nem azonosítható az erotikával. Az Istennek szentelt személyeknek szüzességüket és nemiségüket harmonikusan kell megélniük. Annak ellenére, hogy a szexualitást nem nyilvánítják ki aktívan, nemiségük mindenütt jelen van. Az erósz arra szolgál, hogy megtalálják a szeretet és önátadás egyéb megnyilvánulási formáit. Tehát mi azt is szeretnénk, hogy azok a keresztény nők, akik nem házasodtak meg és elfogadják a szüzesség eszményét, ún. megszentelt életet éljenek. Ők a szüzek rendjének tagjai. Sok helyen a lelkipásztort segítik munkájukban, illetve a szórványban – ahol kevés a magyarul beszélő pap – hirdetik Isten igéjét.

 – Legyen kedves szólni a jövőbeni tervekről.

 – Most, hogy már szervezni tudunk, anyagi támogatás nélkül is, a jövő évben komoly szaktekintélyeket szeretnék meghívni – mi meg majd kicsit pihenünk, amolyan szabad évet tartunk. Ezt tettük a 10 éves jubileum után is. Először is ősztől indítunk egy szabadegyetemet. Én szeptembertől Budapesten is fogok tanítani, cserébe pedig küldök majd előadókat az anyaországból. Elsőként Kiss Ulrichot várjuk, aki az okkultizmus, ezoterika „hírhedt” leleplezője. Novemberben Bíró László püspök atya lesz a vendégem 3 napra, szintén itt az ivánkai központunkban. A tél folyamán dr. Patsch Ferenc filozófus fog tartani itt előadásokat, a jövő évre pedig már elfogadta meghívásomat Prof. Somfai Béla, aki szexuáletikát adott elő a múlt évben nagy sikerrel Szegeden. Ami a távlati terveinket illeti, ráhagyom a tanácsadó testületre – egyrészt ezért is hívtam össze ezt az ünnepi nagygyűlést.

Medveczky Attila