|
 2008.10.12.
Csurka István a fajvédelemről
2008.
október 11-én 17 órakor a „Szárszó” Konferencián Csurka
István tartott előadást Zsilinszky címmel. Most ennek az előadásnak
az anyagából olvashatnak részleteket.
„Zsilinszky
Endre - aki később, 1925-ben, amikor vitézzé avatták
Bajzsy-Zsilinszkyre bővítette édesanyja családnevével saját
nevét, minden bizonnyal azért, hogy szlávos hangzású neve törzsgyökös
magyar csengést kapjon – 1919-ben a román megszállás idején
írta Nemzeti újjászületés és sajtó c. korszakalkotó művét,
melyet aztán a torlódó események, a saját politikai és újságírói
munkássága elágazása és nem különben a kis füzetben tárgyalt
kérdés kényessége fokozatos felejtésre, majd teljes elföldelésre
ítélt. A Károlyi-féle senkiházik ún. forradalma és a Kun Béla-féle
teljes mértékben zsidó kommün után a sajtóról és a nemzeti
újjászületésről értekezni kikerülhetetlenül a zsidókérdés
érintését és elemzését jelentette. Zsilinszky könyvecskéje
mégsem csak a pesti zsidó sajtó mérgezését és bűneit tárja
fel, legalább ugyanekkora hévvel és tárgyilagossággal a
magyar tunyaságot és annak gyászos következményeit is. Ez a
kis dolgozat, amelyet harctérviselt szerzője rótt papírra, és
amelyet most megpróbálok a Szárszói Konferencia elé tárni
hamarosan meg is fog jelenni a Magyar Fórum Kiadó gondozásában,
remélhetőleg bizonyítva az ősi igazságot: a szellemi energia
nem vélsz el. Ha van aktuális mű az 1919-ben megírt és
1920-ban a Táltos kiadásában megjelent kis füzet aktuális ma,
88 évvel megjelenése után. Természetesen a Bajcsy-Zsilinszky
–méltatások, monográfiák , a legújabb összefoglaló történeti
munka ,Gyurgyák János: Ezzé lett magyar hazátok c. műve
hivatkozik is rá, megemlítve, hogy a fajvédők talán
legnagyobbikának fontos munkája ez, de beleütközvén a zsidókérdésbe,
ami ma égető, vezérseb, nem bontja ki a mű jelentőségét a
maga teljes mértékében…Elmondhatjuk: Gyurgyák is úgy van
vele, mint sok más jeles és tisztességes magyar szerző, hogy
az is szép, ha megemlít egy-egy zsidókérdést tárgyilagosan
elemző művet. Összesen ennyi is elég ma a holokauszt-ipari túltermelésben
és tudósok, írók, értelmiségiek egzisztenciális
fenyegetettségében…Magyarországon ma jeles írók, tudósok,
életük delén túljutott alkotók, akiktől már nincs is mit
elvenni az életükön kívül, s azt most talán mégsem
fenyegeti veszély. -írtam még tegnap. S kaptam rá a megdöbbentő
hírt ma reggel a rádióban: autóbalesetben meghalt Jörg
Haider, az osztrák szabadságpárt alapítója. Éppen most, véletlenül.
Mikor az általa alapított pártból kivált másik osztrák
identitású párttal együtt számszerűen megnyerte a választást.
Csoda-e ha sokan elkapják a kezüket a magyar sorskérdésnek a tüzes
kályhájától, a zsidókérdéstől, és még a közönségük
is megérti őket, sőt hálás egy-egy gyengébb utalásért…Közben
azonban minden pusztul éppen ennek a központi sorskérdésnek a
megtárgyalatlansága miatt. Az életben pedig félelmetes igazságtalanság
jelenik meg. A nép szenved és nélkülöz. Oktatása szándékosan
elrontott. A népi emelkedés liftje leszakadt. Minden belesüllyed
a korrupcióba. Az 1943-as szárszói konferenciát Sztálingrád
után rendezték meg. Németh László egész előadása Sztálingrád
utáni kommunista-liberális felbátorodásról, a fajvédők
majdani számonkéréséről és a magyarság Sztálingrád utáni
megmaradási küzdelméről szólt…A szó legszorosabb értelmében
kell most fajvédőkké válnunk és összefognunk. Gyurgyák megállapítja,
hogy a fajvédők, kiknek ősapja természetesen Szabó Dezső
volt, nem azonosak a fajüldözőkkel. A fajvédők –csak néhányat
említek- Lendvai István, Milotay István, Kiss Lajos, Szemere
Miklós, Varga Miklós és mindenek előtt Bajcsy-Zsilinszky
Endre, akit a nyilasok végeztek ki 1944-ben Sopronkőhidán elsősorban
magyarok voltak, akik a magyart, mint fajtát, mint veszélybe került
népet védték, anélkül azonban, hogy más etnikumot jogtalanul
meg akarnák bármitől is fosztani. Az viszont igaz, hogy
Zsilinszky Endre ebben az írásában is kiáll a numerus clausus
mellett, mert igazságtalannak tartja, hogy a nemzetben 5%-ot
kitevő zsidóság a sajtóban, tulajdonlásban és a munkatársak
számában 50% feletti részesedéssel bír. De még ehhez is hozzá
kell tenni, hogy a mű 1919 végén íródott…A kiegyezést követően
Bajcsy-Zsilinszky szerint a magyar sajtó lezüllött. «A sajtó
pedig legbensőbb lényegében közintézmény, a sajtószabadság
eltiprásának szándéka bűn is volna, képtelenség is volna.
De a sajtószabadságnak mai magánjogias beállítása, a magyar
sajtónak közintézmény jellegéből való kivetkőztetése, a
nemzeti élet vérkeringéséből való kikapcsolódása, mohó és
minden erkölcsi skrupulustól mentes lapvállalatokban való
teljes felolvadása erélyes és céltudatos állami beavatkozást
követel. Éppen az igazi sajtószabadság védelmében, a sajtó
eredeti, nemzeti és emberi hivatásának visszaállításában.
Akik a sajtóban való minden állami beavatkozásban az emberi
szabadságjogok veszedelmét látják és kiabálják, attól az
emberi egyéniség érvényesülését féltik, ugyanúgy védelmezték
nemrégiben a merev, liberális gazdasági rendszert.» - írta
Bajcsy-Zsilinszky…Most omlik ugyan össze a liberális állam és
gazdaság a szemünk láttára, mégpedig akkor robajjal, mintha
nem is kártyavár lenne.
emma
|
