|
 2008.10.17.
Heltai Jenő: A Tündérlaki lányok
(Vígszínház)
Heltai
Jenő még Pesten született 1871-ben, de már Budapesten halt meg
1957-ben. Költőként kezdte, de regényei és novellái is
megjelentek, színpadi műveit pedig gyakran láthatja a közönség.
Vannak olyan darabjai, amik folyamatosan műsoron vannak, nincs
olyan színházi évad, amiben nem újítanák fel közülük
egy-kettőt. Ilyen például az 1936-ban bemutatott A néma
levente. Heltai szerezte Kacsóh Pongrác zenés daljátékának,
a János vitéznek szívhez szóló szövegét is. Mint afféle
univerzális ember, több nyelven is azonos szinten tudott írni,
németül, angolul és franciául is publikált. Európa számos
nagyvárosát belakta, élt Párizsban, Londonban, Bécsben,
Berlinben és Isztambulban is. A két világháború között végig
az Athenaeum kiadó igazgatójaként tevékenykedett, és eközben
– egymást követő években – a Vígszínháznak, a Belvárosi
és a Magyar Színháznak is vezetője volt, sőt a Színpadi
Szerzők Egyesületének elnöki tisztét is ellátta. Díjakat,
kitüntetéseket csak a szovjet megszállást követően kapott, műfordításaiért
érdemelte ki a francia becsületrendet, halálának évében
pedig Kossuth-díjban részesítették. Kedves, szeretetreméltó
ember lévén, haragosa nem akadt, szívélyes jó viszonyt ápolt
a magyar irodalom mindig is meglévő – népi és urbánus –
szekértáborának tagjaival, még Ady Endre is rokonszenvezett
vele, pengeéles szavaival nem bántotta meg soha.
A
Tündérlaki lányok ősbemutatója 1914 áprilisában volt a Vígszínházban,
- ekkor Heltai a színház dramaturgjaként és igazgatójaként
tevékenykedett, - két évre rá, 1916-ben Bécsben láthatta a közönség,
1917-ben pedig Berlinben, majd bő húsz év múlva, 1937-ben játszották
újra Pesten az Andrássy úti Színházban. A Rákosi Mátyás-féle
önkényuralom idején, 1953-ban felújították, és a Kádár János-i
kemény diktatúrában 1957-ben, ’60-ban,’63-ban előszeretettel
vitték színre, mert a letűnt dzsentri társadalom kétszínűségére
és romlottságára utalhattak vele. Jelenleg határon túli és
vidéki színházaink közül is többen vették műsorukra, a Vígszínházban
pedig szeptember 25-én tartották a premierjét. Akkoriban közszájon
forgott, hogy a darab megírásához az ötletet a híres-nevezetes
Gombaszögi lányok, Margit, Irén, Frida és Ella adták, róluk,
az ő kétes „színi pályafutásukról” mintázta vígjátékának
alakjait. Ennek a komédiának könnyen érthető cselekménye
van, az apa nélkül maradt Berg család – anya és három húg
- megszokott polgári jólétének, biztosítása a legidősebb lányra,
Boriskára hárul. Boriska színésznő és egy tehetős báró
szeretője. Ez a gáláns úr rengeteg pénzt ad a lánynak, aki
így az egész henye és rajta élősködő famíliáját el tudja
tartani. Ketten is kérik a segítségét, Manci hozomány gyanánt
30 ezer pengőt, hogy tisztességesen férjhez tudjon menni, Olga
pedig azt, hogy állásának megszerzéséért legyen „kedves”
a főnökéhez.
 Egyikük,
de még képmutató anyjuk sem akarja észrevenni, hogy
telhetetlenségükkel szegény lánynak mennyi lelki fájdalmat
okoznak, és eszükbe sem jut, számtalan önfeláldozó tettéért
hálájukat fejezzék ki. Csak a legkisebb testvérben, a 16 éves
fruskában, Sáriban támad részvét nővére iránt, ő hajlandó
a báró kedvese lenni, csakhogy Boriska feleségül mehessen szíve
választottjához. Végül semmi perc alatt oldódik meg a
konfliktus, Boriska ráébred, nem is vonzódik olyan nagyon a
templomi egér szegénységű költőhöz, továbbra is a báróval
marad, lemond a fűzfapoétáról, mert látja, Sári őszintén
szereti a fiút.
A
19. század vége felé, de még a 20. elején jött divatba a
perditakultusz. A latin perdita kifejezés a prostituáltak szépítő
elnevezése. Reviczky Gyula két versciklust is írt ezekről a
legősibb mesterségét űző asszonyokról. A költők elnéző
szimpátiával teli költeményeket alkottak a „rossz” lányokról,
mélyen együtt éreztek a bukott nővel. Heltai Jenőnek ez a
habkönnyű vígjátéka is ékes példa erre a férfimegértésre
és összekacsintásra. Heltai megcsipkedi korának álszent erkölcsiségét,
hogy az anyagi javak előteremtésének érdekében tisztességes
dámák is hajlandók szemet hunyni lányuk kitartotti státusza
felett. Ezen kívül figyelmeztet a darab, ne ítéljünk
elhamarkodottan, aki első pillantásra bűnösnek látszik, nem
biztos, hogy velejéig romlott, és aki tisztességesnek tűnik,
valójában nem mindig az. A Vígszínház társulata mindent
megtesz a darab sikeréért. Halász Judit a kotlós természetű
anyát alakítja. Az összes rokona által kihasznált Boriskát
Danis Lídia érzékeny fiatal nőnek jeleníti meg. Sárit, a
vonzó hölggyé cseperedő csitrit Tornyi Ildikó viszi fel a színre.
Zeek Juli és Petrik Andrea személyesíti meg a két érzéketlen
testvért. A bárót Lukács Sándor, az alanyi költőt Varju Kálmán
játssza. Csöre Gábor a tornatanár figuráját nagyszerűen
hozza. A minden lében kanál Malvin nénit Szegedi Erika, a
cserfes szobalányt Hullan Zsuzsa kelti életre. A Vígszínház
ebben az évben már másodszor nyúlt vissza saját hagyományaihoz,
júniusban az 1908-as Nyugat matinéjuk műsorát ismételték
meg, szeptemberben pedig A Tündérlaki lányokat újították
fel. Habár ma már kissé idejétmúltnak tűnik a vígjáték
mondanivalója, ennek ellenére kellemes kikapcsolódást, jó szórakozást
nyújt ez a produkció.
Dr. Petővári Ágnes
|
