vissza a főoldalra

 

 

 2008.10.24. 

Lufieregetés

Kellene-e tanítani a román gyermekeknek a magyar nyelvet azokban a régiókban, ahol jelentős a magyar közösség aránya? A kérdés annak láttán vetődik fel, hogy szinte a teljes politikai osztály nekirontott Markó Bélának az erről szóló kijelentése miatt.

A vehemens tiltakozás láttán már-már azt gondolhatná az ember, hogy az RMDSZ elnöke túllőtt a célon, pedig nem így van. A kisebbségi nyelv tanulásának kötelezővé tétele Európa megannyi országában mindennapos gyakorlat. Éppen azokban az országokban működik jól a rendszer, amelyeket a népek közötti békés együttélés modelljeiként szoktunk emlegetni. Ez teszi ugyanis egyenrangúvá a számbeli kisebbséget a többséggel. Különben többletterhet kell vállalnia annak a gyermeknek, aki nem az állam nyelvén tanul az iskolában. Az előírt kétnyelvűség az abból fakadó torzulásokat is kiiktatná, hogy a magyarok mindkét nyelven képesek tájékozódni, a románok számára viszont voltaképpen ismeretlen a magyar világ. Szimmetrikussá tenné az interetnikus kapcsolatokat.

 Mindezek ellenére aligha érezhetjük, hogy az RMDSZ-elnök felvetése jókor érkezett. Négy évvel ezelőtt éppen Markó Bélától tanultuk meg, hogy a választási évek sajátos politikai gondolkodást tesznek szükségessé. Az ilyenkor felvetett radikálisnak tűnő gondolatok csak arra jók, hogy újratermeljék a nemzeti törésvonalakat, hogy hadrendbe állítsák a magyarfóbiából szavazatokat remélő pártokat. Akkor Markó a magyar ellenzék által benyújtott autonómiatervezetet bírálta a rossz időzítés miatt.

 Más baj is van a kampányban előszedett radikális követelésekkel. Ezeket a román politikai elit sem veszi komolyan. Valamennyi politikusnak ugyanis a saját praktikáit juttatja eszébe. Úgy tekint hát rájuk, mint az ötvenszázalékos béremelésre vagy a 13. havi nyugdíjra. Tudja: szavazatfogó csalinak, lufinak vetették be, nem kell tartani a megvalósítástól.

 Eddigi tapasztalatai alapján okkal gondolja: Markó is megszelídül majd, ha lejárnak a választások, és ismét az a kérdés vetődik fel, hogy bevegyék-e a magyarokat a kormányba. Ha pedig innen közelítjük meg a kérdést, Markó Béla tartalmilag helyes felvetése aligha vitt közelebb a célhoz. A hasonló célok megvalósulásában akkor reménykedhetünk, ha képviselőink állandóan napirenden tartják azokat.

 

Gazda Árpád

 

(Forrás: kronika.ro)