vissza a főoldalra

 2008.10.24. 

Tőkés László levele és felszólalása Martti Ahtisaari Nobel-békedíja kapcsán

A Szovjet Birodalom és a kommunista diktatúrák bukása, valamint a vasfüggöny lebomlása utáni Európa egyik legválságosabb helyszíne az – erőszak és háborúk sújtotta – Balkán, ennek kapcsán is pedig egyik legkritikusabb problémája a kelet- és közép-európai kisebbségi kérdés.

Ebben az összefüggésben Martti Ahtisaari finn politikus és ENSZ-békeközvetítő Nobel-békedíjjal való – idei – kitüntetése az egész Európa számára fontos üzenetet hordoz.

Finnország volt államelnöke térségünkben, illetve kontinensünkön mindenek fölött a koszovói rendezés terén szerzett elévülhetetlen érdemeket. A diplomácia világában ezt bármennyire is tagadnák: Koszovó önrendelkezési jogának elismerése precedensértékű. Éppen ezért az elnyomott kisebbségek számára helyzetük és problémáik megoldásának a lehetőségét és ígéretét hordozza magában.

Mindezeket szem előtt tartva, Tőkés László püspök, európai parlamenti képviselő külön levélben fejezte ki elismerését és jókívánságait a béke – bibliai értelemben vett – nemzetközi követének, ezzel együtt pedig írásbelifelszólalásában méltatta Martti Ahtisaarit.

Az erdélyi magyarok és a koszovói albánok között az az alapvető különbség, hogy az utóbbiaktól eltérően mi nem törekszünk függetlenségre, hanem Románia területi épségének a tiszteletben tartásával kívánjuk közösségi önrendelkezésünket megvalósítani. Európai parlamenti képviselőnk az egész kárpát-medencei kisebbségi magyarság helyzetének rendezésére nézve tartja beszédesnek az idei Nobel-békedíj kitüntetettjének munkásságát és járhatónak azt az utat, mely az ő békeközvetítő jó szolgálataiból kirajzolódik.

Mellékelve közöljük Tőkés László levelét és írásbeli felszólalását.

Martti Ahtisaarinak

A Nobel-békedíj 2008-as díjazottjának

Tisztelt Martti Ahtisaari úr!

Örömmel értesültünk róla, hogy idén, az Ön személyében egy olyan Ember munkásságát jutalmazták a Nobel-békedíjjal, aki egész életét és szolgálatát a népek közötti megértés és együttműködés ügyének szentelte.

Mi a világnak egy olyan részén születtünk és élünk, ahol a népek és nemzetek önrendelkezési jogát a történelem folyamán elfojtotta a nagyhatalmak önkényuralma. Másrészt régiónkban szinte nincs olyan nemzet, amelynek ne lennének országhatáraikon túlra szakadt nemzetrészei.

Ön a világ több részén fáradozott azért, hogy különböző történelmi helyzetben élő népek megoldást találjanak válságos helyzetükre és békés úton rendezzék véres viszályaikat.

Koszovó rendezési tervének kidolgozása számunkra példa- és üzenetértékű. Azt mutatja, hogy zaklatott sorsú kontinensünkön, melyet világháborúkkal és borzalmas tömeggyilkosságokkal sújtott a XX. század – az elnyomás és az erőszak brutalitásával szemben mégsem reménytelen az értelem, a megértés, a tolerancia és a humánum kivezető útját megtalálni.

Mi, erdélyi magyarok, kárpát-medencei nemzettársainkkal együtt, immár kilencven éve keressük azt a lehetőséget, hogy azokban az országokban, amelyekbe a történelem sodort bennünket, szabadságban élhessünk. A szabadságot szerető más európai nemzetekkel együtt egy olyan Európáról álmodunk, melyben az asszimiláció politikája már a múlté, ahol egyetlen népnek sem kell félnie a jövőtől, ahol mindenkinek kijár a közösségi önigazgatás joga, és biztosított a megmaradása.

Az Ahtisaari-tervhez hasonlóan a délszláv térség stabilitási tervei az autonómiák különböző formáinak a megvalósítását tűzték ki célul. A béke és a stabilitás megteremtéséhez a térségünk országaiban élő népeknek el kellett fogadniuk, hogy egyetlen nemzet sem uralkodhat mások fölött, hogy egy demokratikus, jóléti társadalomban nincs helye a nemzeti kizárólagosságnak, hogy a hatalom megosztása és együtt-gyakorlása teremtheti meg a nyugalomhoz elengedhetetlen bizalom légkörét.

Posztmodern világunk egyik furcsasága, hogy a világ csak azokra figyel oda, akik hangosan, erővel, netán erőszakos eszközökkel harcolnak jogaikért. A számbeli kisebbségben élő erdélyi magyarok mindig békés úton, a demokrácia szabályait tiszteletben tartva folytatták jogküzdelmüket. Ezért aztán tragikus kisebbségi sorsunk és kevésbé látványos, vértelen pusztulásunk nemigen vált ismertté a nemzetközi közvélemény előtt.

Mindazáltal, vagy talán éppen ezért, mi sem hallgathatunk XX. századi kisebbségi sorsunkról, a nagyromán nacionalizmus és a romániai kommunista diktatúra kisebbségellenes elnyomó politikájáról és annak következményeiről, az emberi szabadságjogokat és a közösségi önrendelkezést tagadó, máig érvényesülő örökségéről.

Kérem, ne vegye rossz néven, hogyha most, Nobel-békedíjjal való kitüntetése alkalmából saját esetünket: a Kárpát-medenceikisebbségimagyarság autonómia- és szabadságharcát ajánlom a szíves figyelmébe. A Magyarországgal szomszédos országokban – Romániában, Szlovákiában, Ukrajnában, Szerbiában – élő népes nemzeti közösségeink közel húsz esztendeje demokratikus, békés úton küzdenek jogaikért és keresik boldogulásukat. Autonómia-követeléseiket azonban sorra elutasítják, és a többségi társadalmukba való integráció lehetősége helyett továbbra is az etnikai diszkrimináció és a mesterséges asszimiláció jut osztályrészül nekik.

Engedje meg, hogy tisztelettel megkérjem: nemzetközi tekintélyét és befolyását latba vetve, legyen segítségünkre jogaink kivívásáért és nemzeti megmaradásunkért folytatott küzdelmünkben. Szándékunk nem más, mint az EurópaiUnió által is szorgalmazott etnikai, nyelvi és vallási önazonosságunk megőrzése – az európai országok, nemzetek és régiók egyenrangú közösségében.

Önnel együtt reméljük, hogy a világ nem a háború, az erőszak és a nemzetek közötti viszálykodás irányába fog továbbhaladni, hanem a kölcsönös türelem és megértés, a bizalom és együttműködés fogja meghatározni közös jövendőnket.

Tisztelt Ahtisaari elnök úr! Egy rokon nép fiaként – magyarként – külön is, szívből gratulálok magas kitüntetéséhez. Az Ön sikere azt a reményt ébreszti bennünk, hogy a – bibliai értelemben vett – „békekövetek" erőfeszítéseit meg fogja áldani Isten, és az emberiség, mostani önveszejtő és egymást pusztító állapotából megtalálja a kiutat, mely a szabadság, a biztonság és a békesség világába vezet.

 Fogadja őszinte nagyrabecsülésemet és jókívánságaimat:

 Strasbourg, 2008. október 20.

 Tőkés László,

 EP- képviselő

 Írásbeli felszólalás

 Martti Ahtisaari Nobel-békedíjjal való kitüntetése alkalmából

 Úgy gondolom, Képviselőtársaim túlnyomó többségének egyetértésével találkozom, amikor az Európai Parlament plénuma előtt örömömet és elismerésemet fejezem ki Martti Ahtisaari elnök úr Nobel-békedíjjal való kitüntetéséért.

 „A Norvégiai Nobel Bizottság azon reményének ad kifejezést, hogy az ő erőfeszítései és megvalósításai mások számára is ihletforrást fognak jelenteni" – mondotta a Bizottság elnöke.

 Számunkra, határon túlra szakadt – romániai, szlovákiai, szerbiai, ukrajnai – magyarok számára Martti Ahtisaari békeközvetítő munkája valóban inspirációt jelent arra, hogy egy Ahtisaari-tervhez hasonló, Kárpát-medencei rendezés keretében végre a Magyarország határain kívül élő, mintegy három (3) milliós magyarság helyzetét békés úton, a demokratikus önrendelkezés elve alapján – az érintett országok határainak tiszteletben tartásával – rendezni tudjuk.

 A sokat szenvedett kisebbségi magyar közösségek érdekében, másfelől a kelet-közép-európai térség békéje, biztonsága és stabilitása céljából – ehhez kérjük az Európai Unió és a Tagországok hathatós támogatását.

 Brüsszel–Nagyvárad, 2008. október 21.

Tőkés László

 EP-képviselő

Sajtóirodája

(Forrás: erdon.ro)