vissza a főoldalra

 2008.10.24. 

A nyomozó

(Gigor Attila filmje)

Gigor Attila első nagyjátékfilmjét, A nyomozót az idei, a 39. Filmszemlén láthatta először a közönség, és már ekkor is valóságos díjeső hullott rá, összesen ötöt kapott: Gigor Attilának a nemzetközi zsűri döntése alapján a legjobbnak ítélt közönségfilmért a Moziverzum-díjat, az Országos Diákzsűri által alapított Zöld Holló-díjat és a legjobb forgatókönyvíróit adták, a Herendi Gábor vezette zsűri a legjobb férfialakítás díjával A nyomozó főszereplőjét, Anger Zsoltot jutalmazta, a legjobb vágásért járó Arany Olló-díjjal pedig Kovács Zoltánt tüntette ki. Gigor Attila Galambos Attilaként született 1978-ban, és abban a legendás Simó Sándor-féle rendezői osztályban kezdte meg tanulmányait. Rövid ideig színész is volt, de érdeklődése inkább a forgatókönyvírás és a rendezés felé vonzotta. A nyomozó a diplomamunkája, ami azért megy ritkaságszámba, mert egész estét filmet csak elvétve forgatnak pályakezdő rendezők. A szélesebb nézőtábor tagjai ez év október 2-ától ülhetnek be rá, és a multiplexekben vetítik, ami bizony nagy bátorságról tesz tanúbizonyságot, mert a forgalmazók túlbecsülik az érdeklődők számát, ugyanis csak a megrögzött „magyar filmnézők” fogják kitüntetni a figyelmükkel, más közönséget, vagyis az izgalmas autósüldözéses, robbantásos amerikai filmrajongó plázafiúkat és plázacicákat nem igazán lehet vele becsalogatni a moziba. Ahhoz nem elég pörgős, meg nincsenek benne vadító szexjelenetek és jó laza dumák, a film fanyar humorára ez a réteg pedig nem vevő. Gigor Attila filmje egy szimpla, nem valamiféle különleges kegyetlenséggel elkövetetett emberölésről szól. Az az érdekesség benne, hogy aki utánajár a dolgoknak és kideríti a történteket, az bizony nem a rendőrség tagja, hanem maga a tettes. Ennek az egyszemélyű gyilkosnak és nyomravezetőnek, azaz a főhősnek, Malkáv Tibornak roppant viszolygást keltő foglalkozása van: kórboncnok. Ez a hallgatag, arcizomrángásos, mackótermetű, jó harmincas férfi nem csak előkészíti az orvos számára a hullákat, hanem azt követően, hogy a doktorok befejezték a munkájukat, újra kezébe veszi a tetemeket: összevarrja, majd megszépíti őket, kifesti arcukat, kirúzsozza szájukat. Nincs más hozzátartozója, csak a rákbeteg anyja, és úgy, a maga módján udvarol a szomszédos kifőzde se nem szép, se nem csúnya pincérlányának, Editnek. Anyja gyógyítására Svédországban van esély, csakhogy a műtét zsáknyi pénzbe kerül. Malkávot egy félszemű felbujtó személyében megkísérti az ördög, igencsak kerek összeget ajánl neki, ha elvállalja, hogy elteszi láb alól a kiszemelt áldozatot. Malkáv boncmesteri precizitással végez a számára ismeretlen fickóval, és mint aki jól végezte a dolgát, hazamegy. Otthon várja őt Szirmai Tibor levele, amiből megtudja, testvérei vannak, ugyanis nagytermészetű apjának három nőtől három gyereke született. Lassanként világossá válik számára, hogy akit megölt, az nem más, mint Szirmai, a féltestvére. Ezek után kezd nyomozni, hogy „cui prodest?”, azaz kinek az érdeke, ki ültette őt fel és végeztette el vele a piszkos munkát, s szép sorjában mindent kiderít.

Ez így elmondva izgalmas krimit sejtet, de a látottak alapján egyáltalában nem az. Csigatempóban megy előre a cselekmény, párbeszédre alig-alig kerül sor, a szófukar főhős többnyire csak maga elé bámul. Időnként művészfilmes megoldások szakítják meg ezt az amúgy is döcögős tovahaladást. Malkáv álmait, és ritkán, de azért előforduló kétségeit élénkpiros, beszélő rákok adják a néző tudtára. A film humora igencsak áttételes, elvétve vannak benne szaftos kifejezések, jó beköpések. Mosolyogni inkább a szereplők jellemén lehet. A nyomozó összes karaktere – kezdve a főszereplőn át a megbízóig – antihős. Malkáv bamba alak, Edit igénytelen nő. A film legbizarrabb jelenete az, amikor Malkáv paradicsomos kólát iszik. A legfurcsább az a szerelemszerűség, ami Malkávot és Editet összeköti. Ebben a kapcsolatban nem dúl ám a „lamúr”, nem izzik körülöttük a levegő, és ez a nagydarab, lagymatag fickó kedvesét még ágyba sem akarja vinni, csak moziba jár vele, és idióta, tankos-romantikus filmeket néznek együtt. Anger Zsolt formálja meg a főhőst, az ő Malkávja nyugodt, szenvtelen, amolyan „fát lehet a hátán vágni” típusú férfi, aki érzelmeit nem tudja kimutatni, ugyanis nincsenek neki. Editet, a tulajdonképpen kedves és ragaszkodó lányt Rezes Judit úgy játssza, ahogyan az ilyen szeretetre vágyó fiatal nőt el lehet képzelni. Terhes Sándor alakítja Szirmait, Tóth Ildikó az áldozat számító feleségét, Kerekes Éva pedig a gonosz testvért. Gigor Attila mozijával az a baj, hogy se nem művészfilm, se nem akciófilm, hanem olyan mix, ami mindkettőből tartalmaz valamit, amit talán úgy lehetne nevezni: akciófilm némi művészfilmes beütéssel.

Dr. Petővári Ágnes