vissza a főoldalra

 2008.10.24. 

Számolja valaki?

Gyurcsány Ferenc már megint programot készített. Az egyik programon még meg sem száradt a nyomtatófesték, és már itt az újabb. Legutóbb gazdasági növekedésről és adócsökkentésről szónokolt, meg új tulajdonosi programról, most meg mindent visszavont, amit még be sem vezetett, meg sem valósított. Azt, hogy a költségvetés számai már a benyújtás pillanatában sem állták meg a helyüket, csak a hülye (itt értsd a kormány) nem tudta. A most hihetetlen erővel dúló pénzügyi világválság nem tegnap kezdődött, már legalább egy éve tart. Az vitathatatlan, hogy napjainkban erősödött fel igazán, és az is, hogy csak a héten érte el hazánk pénzügyi rendszerét. De a válság tényét már régen lehetett tudni, bankok már a tavasz folyamán is mentek tönkre az USA-ban. Az MNB alelnöke a napokban nyilatkozta, hogy ők már egy éve készülnek erre a válságra, és mindent elkövetnek a hazánkat érő hatások enyhítésére. Ennek valóságtartalmát nem tudom lemérni, hiszen fogalmam sem lehet arról, hogy milyen munka folyik az MNB-ben, csak azt látom, hogy az infláció letörése okán ez év elején jelentősen megemelték az alapkamatot. A kamatemelés és az ingadozási sávhatár (a forint és az euró árfolyamának ingadozási sávja) eltörlésének hatására a forint-euró árfolyam átlépte a korábbi alsó szintet és egészen 228 Ft/euróig erősödött. Ennek hatásaként a nyári időszakban az idegenforgalom jelentős veszteségeket szenvedett, a túl erős árfolyam miatt jelentős vendégszám- csökkenés következett be, és a beérkező turisták is kevesebbet költöttek. Ez még viszonylag elviselhető is lenne, de a hazai tulajdonú kis- és középvállalatok, amelyek a termékeiket, szolgáltatásaikat exportálták, ugyancsak hatalmas veszteségeket könyveltek el. Ne feledjük, a konvergenciaprogram, amelyet ma szent tehénnek tartva gazdaságpolitikai iránytűként szerepeltetnek, előírt egy nagyon dinamikus exportnövekedést. Azok a vállalatok, amelyek a nyáron sokat vesztettek a jegybank hibájából, azóta már visszafogták a termelésüket, elvesztették piacaikat. Erre a folyamatra erősít rá a már most is látható nemzetközi visszaesés. Már eddig is akadozott a kiszállítás, viszont ezután már nem csak a hazai kis- és középvállalat nem fog külföldön eladni, hanem a multik is csökkentik a termelésüket, exportjukat. A kamatemelés másik hatása, hogy jelentősen megnőtt az állam adósságszolgálati terhe. A kamatemeléskor Simor András MNB elnök azt találta mondani, hogy az árfolyam csökkenése révén csökkentette az államadósságot is, mintegy 250 milliárd forinttal, tudniillik ennyivel lett kevesebb a devizaadósság forintban kifejezett értéke. (A jegybank elnök ennyit ért hozzá!) Kíváncsi lennék, akkor most mit mond, vállalja-e a felelősséget azért, mert az árfolyam már megint az égbe emelkedett, és sok százmilliárddal nőtt külföld felé az eladósodás. Mellesleg csütörtökön és pénteken az állampapírok kamatszintje (hivatalosan; a másodlagos kereskedelemben a hozamok) hirtelen mintegy egy százalékponttal 10-11% közé emelkedett, úgy, hogy a piacon nem volt egyetlen vevő sem, az állam nem tudott eladni egyetlen darab állampapírt sem. Ennyi előzetes után nézzük az új programot, amelyet Gyurcsány egyedül már nem is mert előterjeszteni, sőt Simor még magára is vállalta a sugalmazó szerepét. A kormány a programot megvitatásra bemutatta az ellenzéknek. A lényeg, hogy visszavonják a költségvetést, mert tarthatatlanok az alapadatok: téves a helyzetértékelés, rossz az inflációs várakozás, és a gazdaság legalábbis szerintük nem nő olyan mértékben, mint azt eredetileg gondolták. Ez a program egyébként tartalmaz szükséges és üdvözlendő elemeket. Például a banki betétesek védelmét, a betétvisszafizetés állami garantálását. Próbáljuk meg összefoglalni a program legfőbb elemeinek gazdasági hatásait:

– A költségvetési hiány leszorítása és az adócsökkentés elmaradása azt jelenti, hogy minden úgy megy tovább, mint az idén, tehát folytatódik a gazdasági megszorítás, ez pedig már önmagában is csökkenti a gazdasági teljesítményt. Ne feledjük, hogy az utóbbi években nem nőtt a hazai össztermék (GDP), sőt legfeljebb stagnált. Ehhez jön még, hogy egyes multik már most leállították a termelésüket (a szentgotthárdi Opel a motorgyártást), és a külföldi megrendelések hiányában további leállások, termelésvisszafogások várhatók. Ebből következően a hazai össztermék, vagyis a GDP jövőre valószínűleg nem nő, hanem csökken. Mint látható, a világgazdasági válság hatását a rossz költségvetési politika csak felerősíti.

– A kis- és középvállalatoknak (továbbiakban KKV) nyújtott, államilag garantált hitelcsomag, amely állítólag 807 milliárd forint értékű, nem segít semmit, hiszen ma ennek a szektornak (KKV) nem a hitel a legfőbb problémája, hanem a gazdasági, költségvetési megszorításból adódó keresletcsökkenés. Az elmúlt évek megszorításai elsősorban a háztartásoktól, a családoktól vettek el. A bérek és jövedelmek drasztikus csökkenése, és ezáltal a vásárlóerő hiánya elsősorban a hazai KKV szektort sújtotta. Az exportra termelő multik a belső recessziót nem érezték meg. A probléma súlyának érzékeltetéséhez nézzünk meg néhány számot. A hazai össztermék (továbbiakban GDP) 50-60 %-át a multik adják, ezek termelésnövekedése eddig dinamikusnak volt mondható, hiszen a megszorítások ellenére évente 5-10%-kal növekedtek. Csakhogy, ha a teljes GDP 1-1,5% növekedést mutatott mostanában, akkor a GDP másik felét adó hazai KKV szektor termelése ennek megfelelő mértékben csökkent. A hazai KKV szektor már eddig is a túlélésre rendezkedett be, nem pedig fejlődésre, beruházásra. Kereslet hiányában nincs is reális alapja a növekedésnek.

– A bér- és jövedelembefagyasztás Simor András ötlete. Ha megnézzük az MNB Monetáris Tanácsának a jegybank kamatdöntő üléseiről kiadott közleményeit, kivétel nélkül azt látjuk, hogy az inflációmegfékezés egyetlen sarokkövének a bérkiáramlás csökkentését tekintették. Tényként jegyzem meg, hogy az árak és a bérek növekedése között csak annyi összefüggés mutatható ki, hogy ha nő a jövedelem, akkor nő a vásárlóerő, a kereslet, és ennek egy bizonyos szint felett lehet árfelhajtó szerepe. A jelenlegi körülmények között a bér- és jövedelembefagyasztás a belső kereslet további csökkenéséhez vezet. A keresletcsökkenés pedig a hazai KKV-k helyzetét rontja. Ebből következően az infláció ilyen módszerrel történő féken tartása teljesen téves gazdaságpolitikai eredményre vezet. Hacsak nem a minél rosszabb, annál jobb taktikáját követi a kormányzat.

– A további megszorítások és a bérbefagyasztás hatásaként a csökkenő kereslet jelentős mértékben mérsékli az állami bevételeket. Ha nincs termékértékesítés, tehát fogyasztás, akkor áfa bevétel sincs. Ha nincs bérnövekedés, akkor az szja és a tb bevételek is legfeljebb stagnálnak. Ugyanakkor a már korábban említett elhibázott kamatpolitika miatt az adósságszolgálat jelentősen nő, sőt a forint árfolyamának várható emelkedése a külföldi adósságok kamatkiadását és törlesztését is emeli. Ennek együttes hatásaként a költségvetési hiány megemelkedik. Az egyes rontó hatások egymást erősítve húzzák lefelé a gazdaságot. Mint látható, a most előterjesztett újabb program a kapkodáson kívül nem oldja meg a gazdaság tényleges problémáit. Ez a program nem más, mint a már az egész világon látványosan megbukott neoliberális, monetarista gazdaságpolitika utóvédharca.

Csurka Endre

 (Megjelent a Magyar Fórum 2008. október 16-ai számában.)