vissza a főoldalra

 

 

 2008.10.31. 

Mindenszentek ünnepe

"Örvendezzünk mindnyájan az Úrban, ünnepi napot ülvén Mindenszentek tiszteletére."

Ha Mindenszentek ünnepének bölcsőjét keressük, Rómába, az egyetlen épen maradt "pogány" templomba, a Pantheonba kell mennünk. Ez a közel kétezer éves épület Mars és Vénusz, valamint a többi pogány istenség tiszteletére épült. Csodálatos és egyedülálló, ahogy a pogány Róma építészeti remekét "megkeresztelik". Minden más pogány templomot lebontottak, hogy oszlopaiból, köveiből épüljenek fel a keresztény Róma új bazilikái. A Pantheon azonban megmaradt, csupán a pogány mitológiai hősök, istenségek szobrai helyébe kerültek a keresztény hősök oltárai, a vértanúk ereklyéi, a nagy szentek freskói és szobrai. A keresztény templom születése a 7. századra tehető, amikor IV. Bonifác pápa a hajdani pogány Pantheont felszenteli Máriának, a vértanúknak és minden szenteknek közös tiszteletére. 830. november 1-én IV. Gergely pápa már itt ülte meg először az összes Szentek ünnepét.

 Az ünnep eredete mellett még fontosabb számunkra Mindenszentek üzenete: milyen kapcsolatban lehetünk mi, a zarándokegyház tagjai a diadalmas, illetve a szenvedő egyházzal? Először is, november 1. az ecclesia triumphans, a diadalmas, győzelmes egyház ünnepe. Azokat ünnepeljük együtt, akik Krisztus révén már a mennyei örök dicsőségbe, Isten színről-színre látására jutottak el. Mi, a még úton lévők, föltekintünk rájuk, a már célba érkezettekre. Senkit sem akarunk figyelmen kívül hagyni, ezért ezen a napon a sok névtelen szentre is gondolunk, akiknek nevét egyedül csak Isten ismeri. Bizalommal kérjük közbenjárásukat mindennapi életünk küzdelmeihez, hisz egykor ők is hozzánk hasonlóan éltek és küzdöttek.

 Másodszor, már Mindenszentek ünnepének estéjétől gondolnunk kell imádságban azokra is, akik lényegében már üdvözültek, a másvilágra jutottak, de még a tisztítóhelyen szenvednek. Ők alkotják az ecclesia patiens-t, a szenvedő egyházat. Halottainkért már Mindenszentek napjától különös módon imádkozhatunk és ezzel búcsút nyerhetünk nyolc napon át, valamint szentmisét ajánlhatunk fel értük. Így elhunyt testvéreink számára büntetés-elengedést, magunk számára pedig kegyelmet, bűnbocsánatot és erényt nyerhetünk.

 Végül, az ünnep nekünk is szól, rólunk is szól. Bár mi még csak vándorként élünk, úton vagyunk, mint az ecclesia peregrinans et militans, vagyis a zarándok és küzdő egyház tagjai, de már most a szentek polgártársai és Krisztus örökösei. Bizalommal ismerjük fel a szentekben nagyobb testvéreinket, akik előttünk jártak Krisztus Urunk nyomában, és bennünket is bátor követésére sarkallnak. Segítő közbenjárásukat pedig ne csak a mi magunk, hanem elhunyt szeretteink számára se szűnjünk meg kérni: Istennek minden szentjei - könyörögjetek érettünk!

 

Bognár István

teol. tanár

 

(Forrás: Hitvallás)