|
 2008.10.31.
90 év
A MIÉP 2008.
október 31-én délután 14 órakor koszorút helyezett el a
Tisza gyilkosság színhelyén, a volt Róheim-villánál, a
Hermina út 45. számú épület előtt. A rendezvény elején Győri
Béla szóvivő köszöntötte a megjelenteket, majd Agárdi László
színművész, a párt ferencvárosi képviselőjelöltje
elszavalta Juhász Gyula: Halottaink c. költeményét.
 Ezt követően
Csurka István, a MIÉP elnöke mondott emlékező beszédet. A
politikus –többek közt – elmondta: „A
magyar történelemnek nem része sem a királygyilkosság, sem a
politikai orvgyilkosság. Kétségtelen, hogy előfordul, de a
magyar nemzet soha nem ezzel a módszerrel oldotta meg belső
politikai ellentétjeit. Amikor ez nálunk elkezdődött
egyszersmind a magyar történelem sarkaiból való kifordulást
jelenti. Másnap már a Károlyi-féle ún. köztársaság lépett
fel a hatalom csúcsára és utána következett Kun Béla és
zsidó bandájának 133 napos rémuralma. Ami itt történt kiszámított,
eltervezett, szándékos politikai gyilkosság volt. Annak ellenére,
hogy semmiféle bizonyíték nincsen rá, - magam, aki olvasmányok
alapján jól ismerem ezt a véres eseménysorozatot –
mondhatom: ami itt történt, az megrendelésre történt, ez az
ember útban volt.”
A
MIÉP nyilatkozata
Kilencven
évvel ezelőtt, 1918. október 31-én gyilkolta meg az úgynevezett
„őszirózsás” Károlyi Mihály-féle, túlnyomó részben
zsidó alvilág gróf Tisza Istvánt, a háború elvesztését
beismerő államférfit, miniszterelnököt. A véres tettet Kéri
Krammer Pál színházi újságíró szervezésében és felbujtására
Sztanykovszky Tibor, Dobó István tengerészőrmester, Horváth
Sanovics József és Pogány Schwarz József, a későbbi népbiztos
követte el.
 Az
Astoria szállóból a Károlyi-féle Nemzeti és Katona Tanács
székházából frissen beszerzett puskákkal a Hermina útra
induló gyilkosok közül egyedül Sztanykovszkyt büntették meg,
18 évet ült, s érdemeire való tekintettel 1200 forintos
kiemelt nyugdíj iránti kérelmét a párt teljesítette, majd a
fóti gyermekváros gondnoka lett. A többiek megszöktek és megúszták.
Pogány Schwartz József a kommün bukása után Bécsbe szökött
és az akkori bécsi szociáldemokrata – részben zsidó –
kormány nem adta ki Horthy igazságszolgáltatásának, s végül
New Yorkban kötött ki. Ugyanígy Kéri-Krammer, a felbujtó is,
akit először, 1922-ben fogolycsere egyezmény keretében harcban
elfogott katonatisztekkel cseréltek ki Moszkvával, majd természetesen
ő is New Yorkban kötött ki. Károlyi kretén forradalmát –
„nem akarok több katonát látni” - mondta Lindner Béla Károlyi
hadügyminisztere -, pedig Kun Béla majdnem százszázalékosan
zsidó terrorja váltotta fel. Budapestre román csapatok vonultak
be és a fővárosban román cenzúra működött. Ma tehát,
amikor emlékezünk gróf Tisza István meggyilkolására, nem az
ő politikai értékelése a célunk, noha azzal is adós a magyar
tudomány és irodalom, hanem a magyar állam idegenek és idegen
szolgálatban álló általi lerombolásáról, a gyilkosság és
az ellenségek odaadó kiszolgálásának rendszeréről, a
nemzetet eresztékeiben szétrágó belső férgek tevékenységéről
is meg kell emlékeznünk. Kéri és Pogány révbejutása és bűnös
tetteik következményeitől való könnyű megszabadulása talán
elegendő figyelmeztetés, amikor a hozzájuk hasonló összetételű,
de száz százalékban azonos lelkiségű kormány ugyanonnan, az
IMF székhelyéről kap mentőövet, ha csak ideiglenest is.
Csurka István
|
