vissza a főoldalra

 2008.10.31. 

Lefulladtak

Fővárosunk utcáit járva lépten-nyomon beleütközhettünk a Gyurcsány-kormány nagyszerű eredményeit hirdető óriásplakátokba. Október 5-én, vasárnap, egy alig félórás délutáni séta alatt a „Van mire büszkének lennünk!” szlogennel ellátott poszterek közül öttel is találkoztam. Ezekből megtudtam, hogy az élet szinte minden területén megtapasztalhatjuk, élvezhetjük a hatalom jelenlegi birtokosai által kivívott világraszóló sikereket. A nyilvánvalóan sok millió forintos összköltséggel elkészíttetett és elhelyeztetett győzelmi jelentéseknek köszönhetően értesültem arról, hogy Orosházán megnyílt egy elkerülő út, Rácalmáson ökopark létesült, Szombathelyen felnőttképzés indult, Budapesten rendelőt korszerűsítettek és elkészült az M0-ás körgyűrű legújabb szakasza. Ám akármennyire is lelkesednek a kormányzat hivatásos propagandistái, pr-szakemberei, mégsem tudok igazán örülni az ország széltében- hosszában kiplakátozott diadalhalmaznak. Az úgynevezett Új Magyarország-programra hivatkozva reklámozott események ugyanis nem sikerek, hanem természetes velejárói egy ország mindennapi életének. Amire viszont valóban büszkék lehetnénk – pl. erősödő gazdaság, kiemelkedő tudományos eredmények, színvonalas közoktatás, nemzetközi sportsikerek stb. –, annak még csak a nyomát sem leljük a mai Magyarország életében. Ráadásul a sikerként reklámozott példák sem az általános gyakorlatot, hanem a ritka kivételt képviselik. Többek között egy falusi kisiskola felújítása is szerepel a kormányzati reklámok között, ám ez a pozitív példa nem feledtetheti azt a tényt, hogy az önmagát baloldalinak nevező hatalmi klikk százszámra záratta be a legkisebb települések oktatási intézményeit, és csupán a töredékét újította fel a romos és düledező, sokszor életveszélyesen rossz állapotú iskoláknak. Némi építkezés, csekély mértékű értékteremtés még a legnyomorúságosabb, leglepusztultabb országokban is megvalósul. Történelmi példák sokasága bizonyítja, hogy az összeomlás előtt álló, végnapjaikat élő civilizációkban is történt értelmes munkavégzés, jöttek létre új értékek. Ám ezek sem tudták megváltoztatni a hanyatlás folyamatát, javítani a siralmas összképet. Minden kormányzati sikerpropaganda ellenére jelenleg a magyar társadalom is egy békeidőben ritkán tapasztalható súlyos válsághelyzetet él át. A hazai ipart gyakorlatilag fölszámolták, a mezőgazdasági termelők a túlélésükért küzdenek, idegen kézben van a kereskedelem túlnyomó része, külföldi befektetők tulajdonába kerültek vagy kerülnek stratégiai fontosságú közszolgáltatások, zuhan a közoktatás színvonala, miközben a szerényebb jövedelmű családok fiataljai elől elzárják a felsőfokú tanulmányok lehetőségét. Gyurcsányék részéről végletes cinizmus ebben a helyzetben a sikerekről szóló beszéd, hiszen egy olyan országban tengődünk, ahol milliók küszködnek napi megélhetési gondokkal, és több százezerre tehető az éhező, alultáplált kisgyermekek száma. Általános elnyomorodásban van részünk, de a napról napra súlyos megszorításokról, áremelésekről döntő kormányzat a saját állítólagos sikereinek népszerűsítésére, az elvétve tapasztalható kedvező jelenségek propagandisztikus felnagyítására nem sajnálja a pénzt. Számolatlanul folynak el a milliárdok – többnyire a haveri cégeknek adott megbízásként – a kormányzati politika úgynevezett eredményeinek kommunikálására. Pedig a hamis plakátok sokaságának állításaival ellentétben az a szomorú igazság, hogy már hosszú évek óta nincs mire büszkének lennünk. Míg a feltétlenül szükségesnek csupán töredékét teljesítő beruházásokat is igyekszik világraszóló sikerként feltüntetni a kormány, egy másik plakátkampány már az induláskor kudarcba fulladt. A Beindultunk címmel megjelent óriásposzterek állításairól szinte már a kiragasztás pillanatában kénytelen volt beismerni a Gyurcsány-klikk, hogy valótlanok. A pénzügyi válságra hivatkozva már szó sincs a nyugdíjak reálértékének, vagy a lakossági fogyasztásnak bármiféle emelkedéséről. Vajon vállalja-e valaki is a kormányból a felelősséget azért, hogy a már mindenki számára nyilvánvaló és érzékelhető pénzügyi világválság idején, a kedvezőtlen hatások magyarországi jelentkezése előtt néhány nappal milliárdos nagyságrendben szórták el a közpénzt alaptalan és teljességgel értelmetlen sikerpropagandára?

Varga Imre