vissza a főoldalra

 2008.10.31. 

Államcsőd fenyeget

Ötezer, majd akár harmincezer forinttal is megugró havi hiteltörlesztő részlet. A tévé, CD-lejátszó, videó, majd az autó eladása. Uzsorakölcsön. A fizetés harmadának letiltása. A munka elvesztése. A lakás kényszerárverezése. A család összeomlása. A hétköznapokban ezt jelenti a válság, ettől retteg az, akinek megemelt összegű törlesztési csekkeket kell fizetnie. Boros Imre közgazdászt, volt Phare-ügyekért felelős minisztert a nemzetközi gazdasági válságról és annak hatásairól kérdezte a Magyar Fórum.

– Miniszter úr, hogyan jutott el a világ a gazdasági válságig?

– Az Egyesült Államokban kezdődött a probléma. Az előzményekhez tartozik, hogy amikor az ingatlanszektor nagy fellendülés előtt állt, nagy kereslet volt, jól működött az amerikai gazdaság, folyamatos volt a növekedés, magas jövedelmekkel rendelkeztek az emberek, sokan ingatlanba fektették a pénzüket. Ennek következtében nőtt az ingatlanok értéke. Amerikában, Angliában régóta működik a jelzáloghitelezés, ami azt jelenti, hogy a jól kereső ember tíz százalékot betesz, kilencven százalékot pedig megkap hitelként. Így épülgettek a házak tömegével. Második menetben kitalálták a bankok – és itt volt az első nagy hiba –, hogy mivel annyira mennek fel az ingatlanárak, az ingatlanokra felvett hitelek eltörpülnek az ingatlan piaci értéke mellett. Erre a bankok azt mondták, hogy az új hiteleket második helyen jegyezzük be, jelzálogként az ingatlanra. A harmadik tényezőként lehet említeni, hogy a tőzsdézés Amerikában elterjedtebb, mint Európában. Nagyobb a tőzsdei kapitalizáció, sokan tőzsdéznek a fogorvostól a különféle szakmában dolgozókig. Rengetegen vettek fel hitelt a házukra, hogy a tőzsdén spekuláljanak. Egyszer csak elérkezett az igazság pillanata, az árakhoz képest a kereslet megtorpant, az ingatlanárak elkezdtek esni, a hitelek kilógtak a fedezetek alól, és az a sok ember, aki azért vett fel pénzt, hogy spekuláljon a tőzsdén, nem tudta visszaadni a kölcsönt. A bankok nagy bajba kerültek, nem folytak be a kihelyezett pénzek, tőkevesztés következett be. Számos amerikai bank tőkehiányos állapotba került. Az amerikaiak már észlelték a problémát évekkel ezelőtt, és elkezdték a baj kilapátolását. Különféle befektetési csomagokat készítettek, amiket az európai bankoknak értékesítettek. Ezért szép lassan az egész világra kiterjedt a válság, egy spekulációs óriásbuborék robbant szét. Látszat ezermilliárd dollárok semmisültek meg egyik napról a másikra.

– Ez a virtuális pénzkereskedés?

– Ezek sajnos létező pénzek. Úgy keletkeznek, hogy túlárazott fedezetre adják ki a bankok ezt a pénzt. Több olyan ország van, amely tele van pénzzel, és nem tudja elkölteni. Itt nem a pénz a virtuális, hanem a fedezet, amire azt a pénzt kiadják, mert túl van árazva, minden költségviszonytól elrugaszkodott már. Nálunk még nem volt akkora „bumm”, de már itt, Budapesten is láthattunk olyat, hogy egy lakás négyzetméterárát egymillióért árulják, amikor az előállítási költsége háromszázezer sincs.

– A válság lecsapott Európára.

– Ezek a folyamatok a bankokat tönkretették, tőkevesztésbe vitték. Bizalmi válság keletkezett. A bankok egymásnak is félnek hitelezni. Erre választották a központi bankok azt a megoldást, hogy likviditást pumpáltak a rendszerbe, de ez csak azt jelenti, hogy van üzemanyag, de a tőkeprobléma nincs rendbetéve. A tőkésítés azt jelenti, hogy államosítják a bankokat. Ezt a nemzetközi válságot, ki ahogy tudja, nemzeti kereteken belül gyógyítgatja. A gond csak ott van, ahol nincs pénz a kormánynál, mint például hazánkban.

– Ázsiát és Oroszországot mennyire érinti a gazdasági válság?

– Oroszországot megérintette, már 150 milliárd dollárt költöttek a válság csillapítására. Viszont nekik 6-700 milliárd tartalékuk van. Ázsiát valóban nem nagyon érintette. Valószínűleg azért, mert ők nem vásároltak be az amerikai csomagokból. Azt is lehet látni, hogy gazdasági hatalomátrendeződés lesz, és itt nagyobb szerephez fognak jutni az ázsiaiak, mert a világ bizonyos tájain rengeteg pénzeszköz van felhalmozva, többek között Kínában. Semmi nem lesz olyan, mint amilyen volt a válság előtt. Onnan indul fejlődésnek a világ, ahol valóságos pénz van.

– Sokan összehasonlítják a mostani helyzetet az 1929-es gazdasági válsággal. Mennyire reális ez?

– Annyiban, hogy ennek is válság a neve. Valójában, nem nagyon lehet összehasonlítani. 1929-ben túltermelési válság volt, túlkínálat a reálárukból és összeomlott az árupiac, mivel a monetáris hatalmak nem avatkoztak be, mondván, hogy a piac majd rendbe teszi a dolgokat. Akkor is egy olyan elmélet uralkodott, hogy a piac fog rendbe tenni mindent. Észre kéne már venni, hogy ez nagyon rossz taktika. Végül kitalálták, hogy rendbe tenni a dolgokat úgy lehet, hogy az államnak vásárolni kell, ezzel teremtve keresletet. Most már kiderült, hogy a globalizálódott világban nem ártana a piac szabályait is összehangolni.

– Magyar államcsődről cikkeznek az újságok. Mennyire kell ezt komolyan venni?

– Mi most a saját csapdánkba estünk, mert az SZDSZ és az MSZP reggeltől estig üvöltötték, hogy milyen jó a gyenge állam. Tessék, itt az eredmény, csőd előtt áll az ország. Az államcsőd azt jelenti, hogy az állam nem tudja lenyomni a hitelezők torkán az újabb hiteleket. Ez történt az elmúlt két hétben. Eddig is túlfizettük a piacot, iszonyú felárakat adtunk a konkurensekhez képest, hogy pénzhez jussunk. Kaptunk is, mert volt pénz bőven, de most a bizalmi válság miatt senki nem ad, mert otthon kell rendet teremteni Távlatilag újabb veszélyek is jelentkezhetnek. Mi lesz, ha a spekulánsok által támadott OTP-t meg kell védeni, belepumpálhat-e az MNB néhány százmilliárd forintot? Mi lesz, ha a kormánynak bankokat kell majd konszolidálnia, és ismét messze kerülünk a konvergenciacéloktól? A kommunikációs katyvaszt csak egy módon lehetett volna elkerülni: ha megtörténik a színvallás hazánk szélsőségesen kiszolgáltatott helyzetéről. Ez az út azonban a kormánynak még ma sem járható, mert a célközönség is felébredt már, és kérdez. Ki tett kiszolgáltatottá bennünket? Ki adta el a teljes energiaszektort és a bankhálózatot? Ki indított el valutaválságot 2003-ban, ami miatt a kamatok még mindig az egekben vannak? A kérdések napjaink történéseinek tükrében vádpontokként is hatnak. A kommunikáció azonban, miként megállapítottuk, érdekvezérelt. Ebbe pedig nem tartozik bele, hogy a kommunikátor saját fejére szórjon vádakat.

– Kik a felelősei, hogy az ország ilyen helyzetbe került?

– Hat éve folyik ez a csődfelkészítés, hiteltelen gazdaságpolitikával. 2003-ban, mikor Medgyessy és László legyalázták a forintot, ezt annyira sikeresen hajtották végre, hogy valutaválságot okoztak. Ennek hatására fel kellett emelni a kamatokat 6,5 százalékról 12 százalékra, plusz a Nemzeti Bankkal együttműködve az árfolyamot eltolták, 15 százalékkal leértékelték a forintot. Ettől kezdve minden hitelünkre sokkal több kamatot kellett fizetni, és a kamatok finanszírozására újabb hiteleket vettek fel. Ezek a halmozódások oda vezettek, hogy a hazai megtakarításokból kell elvenni a pénzt, ami egyre kevesebb. Külföldi pénzt is kell kérni, a magyarnak meg szívesen adtak, mert 2001–2006 között három százalékkal többet fizettünk, mint a szlovákok. Halmozódott a baj, csak most mindenhol baj van, és mindenki viszi haza a pénzt, otthon tüzet oltani, és nekünk nem jut semmi.

– Leállították a devizahitelezést. Mi lesz azzal a több tízezer családdal, amely devizában vette fel kölcsönét lakásra, autóra?

– A forintot megingatták, és most is ingadozik napi 10-20 forintot. Ha ennek hatására, valaki kikap egy rossz árfolyamot, akkor törlesztőrészletének a másfélszeresét is kifizetheti, ami nincs a családi büdzsébe betervezve. Ez iszonyú károkat okozhat. Ráadásul Magyarországon nincs személyi csődvédelem. Akkor magánszemély is csődöt jelenthetne, majd a csődbíró megállapítaná, hogy mennyi kell a családnak megélhetésre, a többi meg a banké. Nálunk ilyen nincs, hadd rabolják ki a magyar állampolgárokat.

– Az államadósságot hogyan érinti ez a válság?

– Mivel nem adnak pénzt, vagy csak kevesebbet, a tartozásokat viszont muszáj fizetni, forrásokat kell felszabadítani a belső terhek növelésével. Gyurcsány hozzá is kezdett az ország kifosztásához. Lesz egy válságköltségvetés, aminek a lényege az lesz, hogyan nem szabad béreket emelni, illetve folytatni kell bizonyos szektorok – például az oktatás és az egészségügy – leépítését. Egészen addig, ameddig nem nyílik meg újra a piac, de az még egy ideig nem fog, mert a bizalmi válságnak, még korántsincs vége. Gyurcsány problémamegoldó szerepben tetszeleg, de valójában ő maga a probléma. Hat éve tudatosan vitte csődbe az országot. Egy új kormánynak nagyobb lehet a mozgástere. Van még mit eladni ebben az országban, kórházakat, felsőoktatási intézményeket, közműveket, természeti kincseinket, a magyar földeket. Gyurcsány ebbe az irányba menekül.

– Mikor lesz vége a válságnak?

– Ezt megmondani senki nem tudja. Azt gondolom akkor, ha eltelik úgy három hónap, hogy egyetlen bank sem fog felrobbanni a világ nyugati féltekéjén. Illetve az államok rendbe teszik a bankjaikat, államosítanak. Azután rendbe jönnek a dolgok, újra elkezdenek egymásnak hitelezni, és visszakerül a gazdaságba a pénz. Addig viszont szenvedni fog a reálgazdaság.

Oláh János József