vissza a főoldalra

 2008.10.31. 

Partium örökségéért

A Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaságot 1993-ban hozta létre tizenkét alapító tag. A tizenöt éves évforduló alkalmából Dukrét Géza alapítóelnök nyilatkozott.

– Miért érezték szükségesnek egy ilyen jellegű szervezet létrehozását?

 – 1992-ben vált szükségessé először, amikor egy tervet állítottam össze helytörténeti és néprajzi kutatómunka megszervezésére, valamint emlékhelyek létesítésére és ápolására. Az okokról: a kolozsvári székhelyű közművelődési egyesületek nagyváradi fiókjai nem működtek. Nem volt egy olyan szerv, mely foglalkozott volna a műemlékvédelemmel, honismerettel és a közművelődéssel. A másik ok: erősíteni kell a kisebbségben élő magyarság öntudatát. Kisebbségi létünk megköveteli a nemzeti tudat erősítését, az ifjúság nemzeti önazonosságának kialakítását. Ennek elsődleges feladata történelmi örökségünk megismerése, megismertetése, védelme. Mai világunkban az úgynevezett örökségi értékek láthatólag egyre nagyobb fontosságra tesznek szert. Ez nem véletlen folyamat. Amit teszünk, az a nemzetek feletti eszmeáramlatokkal, a nemzetközi gazdasági integrációs törekvésekkel szembeni ellenhatás. Napjainkban még inkább fontos EU-s tagságunk miatt. De számunkra, kisebbségi létünk tudatában, még fontosabb ennek felismerése és gyakorlatba ültetése. Ennek feladata a civil szervezetnek jut. Jelenleg 117 munkatársa van az egyesületnek: tanárok, orvosok, mérnökök, műemlék-szakemberek, néprajzosok, honismereti nevelők.

 – Esetünkben hiánypótlásról van szó?

 – Így van. Az volt a célunk, hogy honismereti szövetségként nemcsak Várad és Bihar térségében, hanem mind a hét partiumi megyében működjünk.

 – Nagyváradi tanárként hozta létre ezt a szervezetet. Hogyan választotta ki a többi alapítót?

 – Tudtam, hogy kik azok, akik helytörténeti kutatással és néprajzzal foglalkoznak, mert jómagam is etnográfus vagyok 1970-től kezdve, és helytörténeti kutatásokat végzek. Így jó kapcsolatokat ápoltam a Partiumnak tenni akaró magyar értelmiséggel.

 – Tanárokat, mérnököket, orvosokat, néprajzosokat, műemlékvédelmi szakembereket tömörít magába ez a szervezet. Vannak ún. szakmai csoportok vagy kollégiumok?

 – Nincsenek. Nem szakmai, hanem területi alapon oszlik meg a társaság munkája. Bihar 52, Máramaros 3, Szatmár 11, Szilágy 10, Temes 26, Kolozs 3, Arad 10 aktív tagtársat ad a PMBET-nek, de van Magyarországról is 2 munkatársunk. Ez egy viszonylag megfelelő arány ahhoz, hogy a szervezet kiterjedt munkát tudjon végezni. A területi elnökök koordinálják az egységes program szerint a helyi tagságot.

 – Szervezetük 2006-ig a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség és a Királyhágómelléki Református Egyházkerület égisze alatt működött mint bizottság, egyesületi státusban. Hogy történt ez az egyházi megoszlás?

 – Nem megoszlásról van szó. Az alapítás évében tárgyaltam a két nagy egyház vezetőjével: Tőkés László és Tempfli József püspök urakkal. Az alapításnál ők is ott voltak, s úgynevezett ernyőszervezetet biztosítottak számunkra. Természetesen néha anyagilag is segítették munkánkat.

 – 2007 óta önálló jogi személyiségként működnek. Ez a pályázatok, finanszírozás szempontjából jelentős?

 – Igen, mert addig valamelyik püspökségen keresztül kaptuk meg azokat az összegeket, amelyekre pályáztunk. Ezt a jogszabályok miatt már nem lehet így megoldani. Már szükséges a saját pecsét és a bankszámla is. Ezért voltunk kénytelenek erre a jogi lépésre.

 – Említette: a kisebbségi lét megköveteli a nemzeti tudat erősítését. A partiumi magyar fiatalok mennyiben vannak tisztában ősiek tetteivel?

 – Sajnos átlagosan nagy hiányosságokat tapasztalhatunk, ha a magyar fiatalok ez irányú műveltségéről beszélünk. Ezért is szükséges a mi szervezetünk. Így fő tevékenységünk a helytörténeti kutatómunka. Több füzetet jelentetünk meg, s azokon keresztül juttatjuk el az információkat az ifjúságnak. Közkedvelt az egyesület Partiumi füzetek című kiadványsorozata. 1997-ben kristályosodott ki, hogy kiskönyvsorozatot indítunk el e néven. A sorozat célja a helytörténeti kutatásban fellelhető fehér foltok eltüntetése, műemlékeink megismerése és védelme. Köteteink általában 350-500 példányszámban jelennek meg a rendelkezésünkre álló pénz függvényében. Az ötvenedik jubileumi kötetet, Nagyvárad ipartörténete címmel, melyet egy tizenkét tagú szerzői gárda írt meg, Budapesten mutattuk be telt házzal. A kutatómunka és a felmérő programok eredményeinek ismertetése évente három rendezvényen történik: márciusban a Partiumi Honismereti Találkozón, májusban a Varadinum ünnepségek keretében szervezett pályázati díjkiosztó ünnepségen, előre meghirdetett tematika alapján, szeptemberben pedig a háromnapos Partiumi Honismereti Konferencián. Az utóbbi a helytörténeti kutatómunkánk és műemlékvédő tevékenységünk legmagasabb fóruma. Ekkor tartjuk az év végi közgyűlést is, de ekkor kerül sor a Fényes Elek-díjak átadására is azoknak, akik kimagasló munkát fejtettek ki a helytörténeti kutatómunkában és az egyesületi élet szervezésében.

 – Eddig hány ilyen konferenciát szerveztek?

 – Most zajlott Érsemjénben a tizennegyedik, konferenciáinkon átlagosan 70 ember vesz részt. Az előbbi témához tartozik, hogy az ifjúságot be szeretnénk vonni az örökség megismerésébe és védelmébe. Honismereti táborokat szervezünk, melyek keretében a műemlékek állagmegőrzési munkálatait is elvégezzük a lehetőségekhez mérten. Egyesületünk eddig tizennyolc emléktáblát készített és avatott fel, közösen a Határon Túli Magyar Emlékhelyekért Alapítvánnyal.

Medveczky Attila