| 
               
                2008.09.05.  
              Kincsek birtokosai vagyunk 
              A Csavlekek
              kiállításáról. 
              
               Pontosan egy nappal Szent István király ünnepe
              után Pécsváradon, a Fülep Lajos Művelődési Központban kiállítást
              nyitott prof. dr. Papp Lajos híres szívsebész. A tanár a
              Csavlekek kiállítását nyitotta meg. Egészen pontosan Csavlek
              Etelka Liszt-díjas, érdemes művész operaénekes kerámiáit állította
              ki, és édestestvére, Csavlek András Munkácsy-díjas festőművész
              25 alkotását csodálhattuk meg. A tárlatokat kiegészítette
              Csavlek Etelka világjáró operaénekesi pillanatainak fényképtárlata
              is. Pécsvárad 4000 lelkes, rendezett, szép, gazdag település.
              A falu plébánosa, az apát úr egyik szervezője volt a Zengő
              megmentéséért indított mozgalomnak is. Az apát úr és a falu
              művészetet kedvelő közönsége eljött a késő délutáni órákban
              a művelődési házba Pécsvárad város önkormányzata meghívására.
              A pécsváradiak egymás között suttogták, mondták: Csurka
              István nagyon szeretheti ezt a keramikusművészt és testvérét,
              a festőt, hogy olyan messziről, Budapestről eljött a kiállításra.
              Szép találkozó volt. Együtt a kisváros közönsége, a két
              talentumos, közismert művész, a híres szívsebész meg Csurka.
              Szelíd szavú, egymás gondolataira figyelő közönség jött össze
              ezen a találkozón, ami nem volt más, mint egy szelíd tüntetés
              a szépség és a jóság mellett. Ezért volt különös ez a tárlatmegnyitó.
              Csavlek Etelka a kiállítás megnyitójaként Bartók feldolgozásában
              elénekelte az Elindultam szép hazámból c. dalt és a gyönyörűséges
              virágéneket: Megkötöm lovamat. Papp Lajos azzal kezdte rövid
              megnyitóját, hogy különös, avatott pillanat ez a mostani,
              mert zaklatott világban a gyönyörűséggel találkozunk.
              Furcsa, borzongató érzés járt át a kiállítóteremben. A művek,
              mint az égből eredeztethető csatornák működtek, kapcsolat jött
              létre az ég és a föld között szemünk láttára a festmények
              és a kisplasztikák révén. Különös kegyelemben részesültünk
              mi itt, a Kárpát-medencében. Kincsek birtokosai vagyunk. Hiszen
              gondoljuk meg, milyen hatalmas a nagy német nyelvterületen a népdalkincs,
              hatezer népdalt jegyez az irodalom a németek között. A
              magyaroknak kétszázezres a népdalkincse. Ezért mondom azt –
              mondta dr. Papp Lajos –, különös kegyelemben részesült a
              magyar nép. A jó Isten számunkra kimért feladatot adott, azt
              is mondhatnám, nagy az Isten bizalma irántunk. A művésznő –
              Csavlek Etelka – kisplasztikáiban gyönyörködve
              megelevenednek gyermekkorunk mesevilágának figurái. Ez az
              alkalom arra is jó, hogy visszalépjünk gondolatban a boldog
              korba, gyermeki világunk korszakába. Ma délután, itt, a pécsváradi
              művelődési házban a harmónia jelent meg, és ebben igen nagy
              erő van. Látjuk, támad a sátán, de amíg ebből a földből
              ilyen művek születnek, és ilyen művészek alkotnak, nincs mitől
              félnünk. Felejtsük el a külső világ szörnyűségeit, és
              engedjük magunkhoz a szépséget, a gyönyörűséget – mondta
              keresetlen egyszerűségével a professzor. Lépjünk hát be a
              Csavlekek kiállítótermeibe. Először is az első festményen
              Csavlek Andrástól szokatlan színvilág kibontakozását látjuk:
              fekete, piros, narancssárga, sárga, kék és fehér színek.
              Persze Don Quijote és mögötte az elmaradhatatlan Sancho Panza.
              Csavlek András a Balaton festője. A szürke annyi árnyalata,
              amennyit a festőművész észrevesz, szinte csak a festészetben
              illetve a valóságban létezik. Egy alkalommal délután 5 óra
              felé Balatonalmádiban mutatott az égre, majd a vízre a művész,
              és mondta: most nézd a színeket, milyen különösek. És
              akkor, ott, egy pillanatra láttam meg a szürke ezernyi változatát,
              amit képein újravarázsol Csavlek András. Megörökíti a megörökíthetetlent,
              örökkévalónak teszi meg a felfoghatatlan, pillanatnyi élményt.
              És a korpuszok. Krisztus teste. Itt, a kiállításon csak két változatban,
              diófapáccal és vörösborral varázsol a festő. Majd egy másik
              kép: A turul születése. És a földről elrugaszkodó turul
              szemeit az égre emeli. Jelképi ereje van. Az élet születése
              és a dombtető. Ezek a képek szépek. Csavlek András a pécsváradi
              tárlatra 25 alkotását hozta el. És a mesefigurák. Örzse –
              el lehet képzelni, milyen az Örzse. Csavlek Etelka jól
              ismerheti magát Örzsét. Nem egészen úgy néz ki, mint a valóságban,
              kicsit másként. A figura teljes mértékben kifejező. Ilyen Örzse
              csak egy van. Láthattuk őt Pécsváradon. A játékos angyalok a
              terem közepén, egy tárlón, valóban játszanak. És találkozunk
              a rózsás Szent Erzsébettel. Erős János valóban mérhetetlenül
              erős, hozzátehetem azt is, hogy derűs. Miként a Csillagszemű
              Juhász. Szent Ferenc pedig prédikál – most ez alkalommal a
              madaraknak. Megélt mesevilágunk, megélt hitvilágunk megannyi lélekkel
              teli figurája ott Erős(jánoskodik), ott áll Örzseként, aztán
              Szent Erzsébet rózsáival az ölében és a Csillagszemű Juhász
              világító szép csillagszemével, miközben a mi jóságos Szent
              Ferencünk csak prédikál a madaraknak, akik őt hallgatják az
              idők végezetéig. Szép és gazdag kiállítás volt a Csavlekek
              kiállítása. Illetve nem volt, hanem most is van, hisz
              szeptember 12-ig megtekinthető Pécsváradon, a Fülep Lajos Művelődési
              Központban. Aki arra jár, föltétlenül áldozzon egy órát a
              kiállításra, mert ahogyan Papp Lajos professzor mondta:
              zaklatott világunkban a széppel és a gyönyörűséggel találkozunk.
              (Képen: Csavlek András Kis történet c. festménye.) 
              
               
               
              Győri Béla
              
              
              |