|
 2008.09.05.
Jean Létraz: Tombol az erény
(a Turay Ida Színház vendégjátéka az Újpesti Városnapokon)
Ebben
az évben is, immáron 16. esztendeje a IV. kerületi Önkormányzat
augusztus 29-től 31-ig háromnapos rendezvénysorozatot
szervezett Újpesti Városnapok címmel. Különböző szabadtéri
és templomi hangversenyekre, képzőművészeti kiállításokra,
Újpest egykori polgármesterének, Semsey Aladárnak az emléktábla
avatására és sporteseményekre várták az érdeklődőket. Az
idén könyvbemutatóval egybekötött irodalmi előadás színesítette
a kínálatot: Babits Mihály születésének 125. évfordulójára
az 1941-ben közzétett Válogatott verseinek reprint kiadását
Dr. Sipos Lajos irodalomtörténész ismertette, majd ezután
„Nem játék a világ! Látni, teremteni kell” címmel Helyei
László színművész Babits estje hangzott el. Hagyományos az
is, hogy színházi bemutatót tartanak, ugyanis Újpestnek nem
csak egy kőszínháza van, hanem kettő, az Árpád úti Polgárcentrumban
Kamaraszínház is működik. Újpesten a szovjet megszállásig
élénk színházi élet folyt, ami az ötvenes években
fokozatosan elsorvadt. A rendszerváltásnak titulált hatalmi átrendeződés
után, 1990-től kezdve újjáéledt a színjátszás: az Újpest
Színház az Ady Endre Művelődési Központ színháztermében
kezdte meg tevékenységét. A színháznak nincs önálló társulata,
havonként 8-10 előadásra kerül sor, többnyire vendégjáték
keretében látogatnak ide különböző társulatok. Az idén
viszont azzal az újdonsággal lepték meg az érdeklődőket,
hogy nem a megszokott épület, hanem a Tábor utcában kialakított,
fáktól, növényektől körülölelt szabadtéri színpad adott
otthont a Turay Ida Színház produkciójának.
 Az
1897-től 1954-ig élt francia szerző, Jean Létraz nem
ismeretlen az európai vígjátékokon nevelkedett magyar publikum
számára. A háború előtt jóformán minden művét műsorára
tűzte a Vígszínház meg az akkori Magyar Színház. A Turay Ida
Színház tavaly, február 25-én mutatta be a Tombol az erényt.
A klasszikus francia komédia alapjaira fektette le ezt a darabját
Létraz. Két féltékeny férj meg két, zöld ördögtől
mardosott feleség, egy kotnyeles szobalány, egy fűzfapoéta és
egy fényes karrierről álmodozó detektívfelügyelő az összes
szereplője ennek az unalmas francia tengerparti kisvárosban játszódó
vígjátéknak. A férjek – ahogyan az már lenni szokott – félrelépnek,
az asszonyok – ahogyan illik – gyanakodnak, a száját jártató
szobacicus mindenbe belekotyog, és mindent elrendez, – ahogyan
az egy valamirevaló francia komédiában elvárható – a kétbalkezes
barát mindent elront, a nagyravágyó rendőrfőnök pedig
folyton nyüzsög – körülbelül ennyit lehet elmondani a darab
cselekményéről. A végén minden kiderül, a bonyodalom egy
csapásra – deus ex machinaként – oldódik meg. Cseke Péter,
a darab rendezője tovább folytatja, sőt erősíti azt a fajta
visszafogott, pikáns tréfálkozást, amit Létraz komédiája képvisel,
ugyanis a nevettetés mértékét és minőségét a mai nézők
igényéhez hozza közelebb, de ezek az aktualizálások nem
megbotránkoztatók, nem lépik túl a jó ízlés határait,
hanem önfeledt mosolygásra ösztönzik a publikumot. Ismét
bebizonyosodik, hogy a médiumokban folyton-folyvást látható,
agyonfizetett és sztárolt, úgynevezett humornagyágyúk hiába
akarják a vastagabb beszólásokhoz, szaftosabb beköpésekhez
szoktatni a közönséget, az emberek természetes ösztönüktől
vezérelve sokkal inkább vevők a kellemes, pajkos mókázásra,
mint az ordenáré, csak az altesti szellemeskedésből álló
viccekre.
 A
színészek mindannyian mesterségbeli tudásuk legjavát adják
bele a produkcióba. Az agilis rendőrfőnököt Szacsvay László
úgy kelti életre, hogy ez a kissé buta férfiú nincs tudatában
korlátoltságának, inkább kiválóságáról, sőt pótolhatatlanságáról
van meggyőződve. Az egyik férjet Kautzky Armand, a magyar
nyelvet talán legszebben beszélő művészünk jeleníti meg. Tőle
az eleganciát szokta meg a közönség, és most is megkapja,
amit vár: a választékosságot, az úri modort. Cseke Péter
Leonard szerepében igazi vérbő humorral állítja színpadra a
hamiskártyás, időnként mellébeszélő férfit. Laklóth Aladár
az együgyű barátot jeleníti meg, aki a legjobb indulattal nyúl
mindenhez, ennek ellenére bármibe belefog, az mindig rosszul sül
el, bármennyire igyekszik is. A színésznők is tudásuk egész
tárházát mutatják be. Sára Bernadette az egyik butuska feleséget,
Incze Ildikó pedig a másik becsapott asszonyt kedvesen és
szeretetreméltóan, Haffner Anikó pedig a végén nagyvilági dámává
váló cserfes komornát játssza. Nem csalódtak azok, akik a városnapi
rendezvénysorozat szombati napján ellátogattak a Turay Ida Színház
előadására, mert pompásan szórakoztak, alaposan kikacaghatták
magukat.
Dr. Petővári Ágnes
|
