|
 2008.09.05.
Euro-bevezetés előtti körkép Szlovákiából
A körmöcbányai
pénzverdében augusztus 19-től verik a szlovák nemzeti szimbólumokkal
ellátott euroérméket. Összesen 500 millió darab fémpénz készül
folyamatosan az 1328 óta működő – Károly Robert által alapított
– pénzverdében, amelynek december közepéig 2405,64 tonna érmét
kell legyártania. A boltokban, éttermekben ezzel párhuzamosan már
mindenütt feltüntetik a közös pénznemben is az árakat.
Magyarországon egyelőre nem kell „tartanunk” a nemzeti
valuta elvesztésétől: Simor András jegybankelnök nemrég még
jóslatokba sem mert bocsátkozni a várható céldátumról. Mint
ismeretes, Szlovákia 2009. január 1-jétől csatlakozik az eurozónához,
és ekkortól 30,126 korona/euro kurzus mellett veheti át az
eurozóna közös fizetőeszközét. Szlovákia ezzel az eurozóna
16. tagállamává válik, és egy 325 millió főt számláló pénzügyi
közösség fizetőeszközét használhatja. Az eurozóna
jelenlegi tagjai: Portugália, Spanyolország, Franciaország, Németország,
Belgium, Hollandia, Luxemburg, Finnország, Írország, Ausztria,
Olaszország, Szlovénia, Málta, Ciprus és Görögország,
emellett hivatalosan használhatja az eurot Monaco, San Marino és
Vatikán (korlátozott pénzverési joggal), továbbá Andorra (pénzverési
jog nélkül), nem hivatalosan pedig Montenegró és Koszovó. Tehát
ezekbe az országokba indulva a szlovákoknak nem kell többé a pénzváltással
bajlódniuk.
Az euro bevezetését sokféleképpen értékelik
szakemberek és laikusok, utóbbiak elsősorban attól tartanak,
hogy az új pénznem bevezetése majd „felpörgeti” az árakat.
Ez sok esetben valóban így lehet, de az árakat ezután is csak
a piaci kereslet fogja alapvetően szabályozni, illetve a reálbérek
alakulása. Az átváltási árfolyam miatti spekulációknak
mindenesetre nagyobb a füstje, mint a lángja, ettől ugyanis
aligha lesz valakinek is több vagy kevesebb pénze, legföljebb
sokaknak inkább olyan pénztárcára lesz szükségük, amely
jobban bírja a pénzérmékkel való terhelést, mintsem a
bankjegyek tárolására szolgál. Az eurora való áttérés
mindenestre egy elég költséges felvilágosító kampány kíséretében
zajlik. A szoktatás első lépéseként ez év közepétől az üzletekben
fel kell tüntetni valamennyi áru árát koronában és euroban
egyaránt. Decemberben minden postaládába egy euroszámológépet
kézbesítenek, hogy a lakosság majd könnyebben eligazodjon az
új árakban, de nemcsak az állam gondoskodik ilyen formában
polgárairól, hanem a nagy üzletláncok és a bankok is. A
bankszámlákon lévő betéteket a bankok díjmentesen számítják
át koronáról eurora. A számlavezetés folyamatosan megy tovább,
ezért nem kell az ügyfeleknek semmiféle bürokratikus átállástól
tartaniuk. A bankkártyák használatára ugyanez vonatkozik.
Az euros bankjegyeket a legmodernebb nyomdatechnikai eszközökkel
védik a hamisítás ellen, de a védjegyek sem teszik teljesen
lehetetlenné a pénzhamisítást. Az eddig leggyakrabban hamisított
bankjegye az ötveneuros címletű volt, amelyet nem óvtak meg
ettől a hologramm és az optikailag változó színelemek sem. A
bankók eredetiségét legegyszerűbben tapintással vagy ellenfényben
való vizsgálattal lehet megállapítani (mélynyomás,
hologrammos elemek, vízjegy). Ezenkívül a bankjegyek olyan
elemekkel vannak ellátva, amelyek ultraibolya fényben azonosíthatók.
A bankjegyek alapanyaga egyébként tiszta gyapjú, az ebből készült
papírra 14 szigorúan őrzött európai nyomdában nyomják a
megfelelő bankók ismertető jegyeit.
Alan Greenspan, az amerikai jegybank egykori elnöke elképzelhetőnek
tartja – no nem Szlovákia csatlakozása miatt –, hogy
hamarosan az euro fogja játszani a világpénz szerepét, vagy
legalábbis hasonló súllyal fog rendelkezni a világ pénzpiacain,
mint az amerikai dollár. Nézete szerint az eurozóna jelentős
hasznot húz az erősödő egységes pénznemből, amely nagyban
hozzájárult a bankközi kamat csökkenéséhez a zóna országaiban,
ami elősegítette az EU jelenlegi gazdasági terjeszkedését.
Az euro szlovákiai bevezetésével kapcsolatban különböző
nézetek és aggályok fogalmazódtak meg otthon és külföldön
egyaránt. A jelenlegi szlovák kormányzat egyértelműen a szlovák
gazdaságpolitika sikereként könyveli el, amely teljesíteni
tudta az euro bevezetéséhez szükséges szigorú brüsszeli elvárásokat
és kritériumokat. Tény és való, hogy a szlovák gazdaság
makroökonómiai mutatóira sok szomszédos ország irigységgel
tekinthet. Mások az euro – szerintük korai – bevezetésének
esetleges negatív következményeitől óvnak, gondolván elsősorban
az infláció lehetséges meglódulására a közös pénznem
bevezetése után. Ekkor ugyanis az árfolyammozgás befolyásolására
a nemzeti banknak már nem lesz lehetősége.
Václav Klaus, cseh köztársasági elnök – aki közismerten
és általában euroellenes és euroszkeptikus – szerint az euro
árt Európának, mert a különböző gazdaságokat egységes pénzügyi
politika folytatására kényszeríti, ami az egyes országokat a
változó gazdasági környezet veszélyeinek teszi ki. Klaus
szerint Brüsszel ugyanakkor nem képes reagálni a fejlődő országok
növekvő gazdasági ambícióira és az árak folyamatos emelkedésére.
A cseh államfő úgy véli, hogy térségünk országai esetleg
csak akkor válnak igazán éretté a közös európai pénznem
bevezetésére, ha maradéktalanul végrehajtották az adó- és
nyugdíjrendszer, valamit az egészségügy reformjait. Két német
jobboldali euroképviselő – Werner Langen és Alexander Radwan,
az Európai Parlament gazdasági bizottságának tagjai korainak
tartják Szlovákia 2009. január 1-i belépését az eurozónába,
mondván, hogy Szlovákia ugyan teljesíteni tudja a szükséges
kritériumokat, de ami a reális konvergencia, illetve az infláció
mértékének fenntarthatóságát illeti, ez nagyon is kétséges.
A vélemények tehát merőben különböznek, a kérdés azonban
el van döntve. Az euro-vonatra való felszállás következő
lehetséges időpontja 2012. Akik továbbra is forintban kapják jövedelmüket,
ki lesznek téve az euro kurzusváltozásainak, s arra viszonylag
kicsi az esély, hogy a közös európai pénz nagyon gyengülne a
közeljövőben a forinttal szemben.
Magyarországnak egyelőre nem kell a közös európai fizetőeszköz
bevezetésének hazai hatásaitól tartania, mivel a jelenlegi álláspont
szerint nagyon optimális esetben is csak 3–4 év múlva váltható
le a forint eurora. Igaz, a Magyar Nemzeti Bank elnöke egyelőre
még ezt sem merte megjósolni néhány hete, mint mondta,
leghamarabb 2009. első felében lesz érdemes egyáltalán a céldátum
kitűzését napirendre tűzni. Simor András szerint ugyanakkor
valamelyest megnőtt a befektetők bizalma a magyar gazdaság iránt,
és részben ez okozta a forint elmúlt időkben mutatott erősödését.
Simor szerint az euro-bevezetés kulcsa az infláció alacsonyan
tartása, a céldátum kitűzése pedig fegyelmező eszköz lenne
mind a kormány, mind a gazdasági szereplők számára, mivel
kiszámíthatóbb pályára állítaná az országot. „Ez láthatóan
más országokban működött is, például Szlovákiában, ehhez
azonban az szükséges, hogy a céldátum hiteles legyen, az
emberek elhiggyék, hogy ez lehetséges” – fogalmazott Simor.
Ha a céldátum még nem is tudható, az eurora való magyar
átállási terv első változata azért már elkészült, erről
Veres János pénzügyminiszter számolt be július végén. A pénzügyi
tárca vezetője kiemelte: a közös fizetőeszköz bevezetése
Magyarország kötelezettsége és érdeke is. Veres szerint akár
már 2009-ben is kezdeményezheti a belépést Magyarország az
ERM-II árfolyamrendszerbe, az euro előszobájába, ahol minimum
két évig kell „tartózkodnia” a közös pénznem bevezetését
megelőzően, vagyis optimális esetben az euro leghamarabb
2011-ben válthatja le a forintot
Az eurot 1999. január 1-jén vezette be 11 uniós tagállam,
éspedig Belgium, Németország, Spanyolország, Franciaország,
Írország, Luxemburg, Hollandia, Ausztria, Portugália, Olaszország
és Finnország, 2001 január 1-jétől Görögország, 2007. január
1-jétől Szlovénia, 2008. január 1-jétől pedig Málta és
Ciprus. Az eurot 1999. január 1-jétől még csak átutalási
rendszerben lehetett használni, az euros bankjegyek és érmék
csak 2002. január 1-jétől kerültek forgalomba. Az euro jele
(€) a görög ábécé epszilon betűjéből lett kreálva, ami
utalás az európai civilizáció bölcsőjére és az €urópé
szó kezdőbetűjére. A gazdasági és pénzügyi unió megvalósításának
részletes leírását az 1992-es Maastrichti Szerződés
tartalmazza, amely a közös pénzügyi politika legfőbb céljaként
az árstabilitást határozza meg.
(Forrás:
Hídlap)
|
