vissza a főoldalra

 2008.09.05. 

Kerékpáron életveszélyben

Körülbelül 5 éve történt, hogy az esti órákban autózva majdnem elütöttem két biciklizőt. Egy sötét kispesti utcában haladtam, amikor kivilágítatlan kerékpárok keresztezték az utamat, és csupán a pillanat töredékén múlott, hogy idejében észrevettem őket, sikerült megállnom. Akkor még autós voltam, de a kocsi fenntartásának egyre emelkedő költségei, a különféle parkolási és útdíjak, valamit a magas benzinárak miatt 3 éve megváltam gépjárművemtől, és áttértem a kerékpárra. Miután autósként és biciklisként is volt szerencsém megtapasztalni a budapesti kerékpározás körülményeit, azt kell mondanom, hogy a helyzet már szinte nem is lehetne rosszabb. Budapesten ugyanis életveszélyes a kerékpározás. Az összességében 170 kilométernyi fővárosi kerékpárút-hálózat többnyire a semmibe vezető rövid szakaszokból áll, és a két keréken pedálozók – különösen a belső kerületekben – kénytelenek igénybe venni a gépjárművektől zsúfolt és rendkívül balesetveszélyes utakat. Tovább rontja a helyzetet, hogy a meglévő kerékpárutak minősége sem nevezhető jónak. Sok a kátyú, az úthiba, de még az új kerékpárutaknál is előfordul, hogy macskakőből vannak kirakva, amelyen csak folyamatos rázkódásnak kitéve haladhat a kerékpáros. Gyakran a kerékpárutak nem rendeltetésszerű használata kényszeríti a gépjárművek közé a biciklivel közlekedőket. Például a Kőbányai úton, a 28-as villamos vonalával párhuzamosan jól kiépített kerékpárút található, de a szomszédos kínai piachoz kapcsolódó tevékenységek – rakodás, áruszállítás, parkoló autók, gyalogosok tömkelege – szinte lehetetlenné teszik a rajta való folyamatos közlekedést. Aki siet, annak érdemesebb a túlzsúfolt, de sokkal gyorsabb haladást biztosító úttestet választani. Aztán az Orczy tértől végleg megszűnik a kerékpárút, a belső kerületekbe igyekvő biciklis – akármerre is halad – kénytelen becsatlakozni a gépjárműforgalomba. Főleg Zuglóban, Kőbányán és a Ferencvárosban kerékpározva számos helyen tapasztaltam azt is, hogy a gyalogosforgalomra szánt járda egy részét kinevezték bicikliútnak. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy húznak egy csíkot a járdára, melynek egyik fele elvben a kerékpárosoké. A baj csak az, hogy erre egyik gyalogos sincs tekintettel. Sőt rendszeresen előfordul, hogy a gyalogosok akkor is a kerékpárúton sétálgatnak, amikor mellette fut a járda. Például az MTK-pálya közelében, a Hungária körutat keresztező vasúti híd alatt egymás mellett, de jól elkülönítve, eltérő szinten és korláttal elválasztva, egyértelmű jelzésekkel ellátva halad a kerékpárút és a gyalogosok járdája, ám mégis előfordul, hogy egész családok tévednek a kerékpárosoknak szánt szakaszra, teljesen elzárva a haladás útját. Autósként tudom, hogy mennyire zavaró az út szélén imbolyogva haladó biciklis, aki mellett sokszor a szembejövő forgalom miatt nem lehet betartani a biztonságos távolságot, de ez sem adhat magyarázatot egyes gépkocsivezetők felelőtlen magatartására, ami főleg az elsőbbségadás elmulasztásában, illetve a kerékpárosok leszorításában nyilvánul meg. Ugyanakkor egyes biciklisták is élen járnak a közlekedési szabályok áthágásában. A budapesti közlekedési kultúra rendkívül alacsony szintjét mutatja, hogy gyakran látni a saját életüket is kockáztató, a gépjárművek között cikázó, szabálytalanul kanyarodó, vagy éppen a tilos jelzésen áthaladó kerékpárosokat. Arról nem is szólva, hogy a világítás nélküli éjszakai kerékpározás általános gyakorlat, ha egy késői órán végigmegyünk például a Rákóczi úton vagy a Nagykörúton, biztos, hogy elhaladunk néhány világítás, sőt prizma nélkül pedálozó felelőtlen ember mellett. Amíg az elmúlt évtizedekben Európa fejlettebb országaiban megteremtették a környezetbarát és egyre népszerűbb kerékpározás infrastrukturális feltételeit, a magyar fővárosban alig épült kerékpárút. Bár Demszky Gábor és neoliberális politikustársai előszeretettel tetszelegnek a kerékpározás támogatóiként, fényképeztetik magukat a bicikli nyergében, tetteik állandósították a gyalázatosan rossz körülményeket. Jól mutatja mulasztásaik mértékét, hogy a több ezer kilométernyi összefüggő bécsi kerékpárút-hálózattal szemben, a budapesti biciklizők számára még 200 kilométernyi biztonságos út sem áll rendelkezésre. Demszkyék a kulturált kerékpározás feltételeinek megteremtése tekintetében is jó eséllyel pályázhatnák meg a legutolsó európai fővárosnak járó helyet.

Varga Imre