vissza a főoldalra

 2008.09.12. 

Kiszolgáltatnak bennünket idegen tőkeérdekeknek

– Tisztelettel köszöntöm dr. Osztie Zoltán urat, a Keresztény Értelmiségiek Szövetségének (KÉSZ) elnökét. Plébános úr, ma már az egész országot átöleli az önök szervezete.

– Igen, a KÉSZ a legnagyobb keresztény civil szervezet az országban, amelyik egyesületi formában működik. Több mint 80 helyi csoportunk van.

 – A napokban Kunszentmártonban jártam, valaki megszólított, hogy menjek el a kiállításukra, amit a KÉSZ szervezett.

 – A KÉSZ küldetése, hogy formálja a közéletet, hogy megjelenítse a keresztény üzenetet az élet minden területén. Nincs olyan terület, ahol ne lenne az evangéliumnak, Jézusnak mondanivalója, tehát az életünk minden területén szükség van ránk.

 – „Mikor elhagytak, / Mikor a lelkem roskadozva vittem, / Csöndesen és váratlanul / Átölelt az Isten.” Ady sorai egyre többünket érintenek.

 – Napjainkban, amikor az életünk nehezebbé válik, szinte ellehetetlenül, a figyelmünk és a reménységünk egyre inkább a természetfölötti felé fordul. Ne felejtsük el, hogy a kormányunk munkájával mára olyan egzisztenciális csődbe juttatott társadalmi rétegeket, amelyek a napi megélhetésért küzdenek. Gondolok például a nagycsaládosokra, akik mára napi kenyérgondokkal küzdenek, vagy a számlák kifizetésének nehézségével szembesülnek. Mindannyian érezzük az egyházban is, hogy egyre nehezebben tudjuk fönntartani a templomainkat. Én a Belvárosi Főplébánia-templomban mindent megteszek annak érdekében, hogy egész nap nyitva tartsuk a templomot, hiszen szükséges, hogy be tudjanak térni és egy-egy csöndes imádságra oda tudjanak járulni Jézushoz az emberek. De bizony lassan az egész napos nyitva tartás is problémát jelent a közállapotok miatt, részben azért, mert templomőröket kell alkalmaznunk, részben azért, mert a téli időszakban már a világítás kifizetése is egyre nehezebbé válik számunkra.

 – Az ön temploma az egyedüli fővárosi tulajdonban lévő templom?

 – Nem, vannak más fővárosi tulajdonban lévő templomok is, bár ezeknek az egyházi tulajdonba vétele folyamatosan történik. A Belvárosi Főplébánia-templom mindig is a székesfőváros, Budapest tulajdonában volt. Ez ma is így van, hiszen az állapota olyan, hogy a rendbetétele nem is lehetne egyéni feladat, mert elvégezhetetlen lenne egy-egy szervezet számára, legyen az akár a tulajdonos főváros, akár a Kulturális Minisztérium vagy éppenséggel a használó, az egyházközség. Szükséges egy olyan összefogás, amely lehetővé teszi annak a fedezetnek a biztosítását, amely elengedhetetlen ahhoz, hogy a teljes körű tatarozás végbemehessen.

 – Sajnos az állapotából rögtön észrevehettem volna, hogy az Erzsébet-híd lábánál lévő templom fővárosi tulajdonban van, mert nem sokat költhettek a renoválására.

 – Az biztos, hogy a templom állapota megmutatja, hogyan becsüli meg a mai fővárosi vezetés az értékeinket. Hiszen itt nem pusztán egy nemzeti keresztény közösség kiemelkedő értékéről van szó, hanem a világörökség részéről is, amely egyben nemzeti kincs is. Valóban Budapest legősibb temploma ez. Az idén ünnepeljük a plébánia 960 éves fennállási évfordulóját. Ezeréves a templom. 1048 szerepel a plébániai pecséten dátumként. Anyakönyveink az 1600- as évektől állnak rendelkezésre.

 – Már Kovács Imre a Néma forradalom című könyvében megírja, hogy soha annyi szekta nem jött létre az országban, mint a két világháború között, illetve a világháború alatt. Az emberek nem az egyházhoz, hanem szektákba menekültek. Sajnos most is ezt tapasztalom.

 – Igen, mert lejáratták a katolikus egyházat, és ma is egyházellenes stratégia dívik. Sikerült a tömegek fejébe, tudatába elültetni az egyházellenességet, hogy az egyház élősködik, gazdagságra törekszik, és egy avítt, emberellenes formáció maradványa. Ennek a lejárató kampánynak az „eredménye” az, hogy sokan elfordultak a katolikus egyháztól. Ugyanakkor az ember lelke a természetfölötti felé, a végtelen felé nyitott, tehát valamilyen módon a vallás mindig is jelen volt az emberiség történelmében. Ha nincs az élő Isten – aki valóban az élő Isten – a szemünk előtt, és nincs az egyház, nincs az a közösség, amelyik képviseli az élő Istent, akkor pótcselekvéshez nyúlunk. Ilyenkor tömörülnek szektákba az emberek, vagy éppenséggel olyan vallási pótlékokhoz nyúlnak, mint a horoszkóp, a csillagjóslás. A vallásos életnek ezekből a torzulásaiból óriási üzletet, sőt politikai tőkét igyekeznek kovácsolni bizonyos manipulációs körök.

 – A KÉSZ pártok fölött álló társadalmi csoportosulás, egy egyesület.

 – Igen, természetesen. Egyáltalán a magunk keresztény mivolta, vagy történelmi keresztény egyházakhoz kötődő tevékenysége önmagában véve is nyilvánvaló, hogy politikai pártok fölött áll. Ugyanazzal a kritikával kell hogy illessük a magunk prófétai küldetésének megfelelően akár a jobboldali vagy baloldali pártokat, ha azok nem szolgálják megfelelő módon a nemzet és a társadalom jobblétét. Ma Magyarországon azt tapasztaljuk, hogy megfogyatkozott a lelkiismeretes munkavégzés, és nagyon sok a visszaélés, az árulás. Sajnos nem hallgathatjuk el, milyen mértékben áruló, nemzetáruló a jelenlegi kormány, de látunk problémát a jobboldali pártok és politikusok körében is.

 – Kemény szavak.

 – Nagyon nagy bajban vagyunk és nagyon kemény a valóság. Pusztulunk. És ez a liberális társadalmak velejárója, és a magyar valóság tapasztalata.

 – Milyen reményt tudnak közvetíteni önök?

 – Mindenkinek ajánlom figyelmébe a Szent Atyának, XVI. Benedek pápának azt a gyönyörű enciklikáját, amelyet éppen a keresztény remény megfogalmazásaként adott közre, és kincse az egész emberiségnek, a világnak, a keresztény reménységről, az üdvösség reményéről beszél ebben a dokumentumában és fejti ki a keresztény remény alapjait. Ezt érdemes komolyan átgondolni és elmélyedni benne. Számunkra mindenekelőtt az Istenbe vetett hit ennek a reménységnek az alapja, vagyis az, hogy érezzük, látjuk a magunk elégtelenségét abban a vonatkozásban, hogy meg tudjuk oldani az emberiség óriási problémáit. Hiszen tehetetlennek érezzük magunkat sokszor mi, az átlagemberek, a kisemberek a hatalom pusztító terrorjával szemben. Mint ahogy tehetetlenek is vagyunk. Mit tud tenni az átlagember – a mindennapok küzdelme mellett – az oktatás ügyében, vagy annak érdekében, hogy a magyar egészségügy teljes elpusztítása ne menjen végbe? Az ország felelős vezetőinek lenne a feladatuk, hogy az élet feltételeit biztosítsák. Ehelyett egyenesen tudatos, tervszerű pusztítás folyik. Egyetlen olyan erő van, akivel az együttműködés mégiscsak jövőt építhet a reménytelenség közepette is, és ez Isten erejére való hagyatkozás. Ez nem azt jelenti, hogy tétlenül várjuk a sült galambot és majd megoldja helyettünk a problémákat, de a saját elégtelen erőnk fölhasználása mellett van egy olyan erő, amelyik a történelemnek a végső irányítója, és ez maga Jézus Krisztus. A vele való együttműködés az, ami lehetővé teszi, hogy itt egy új ország, az ő országa épüljön. Ezzel kapcsolatban szeretnék emlékeztetni az SZDSZ durva plakátjára, amelyen azt hirdette nagy betűkkel: jöjjön el az én országom. Ezzel szemben áll a mi hitvallásunk, az életünket irányító hit: JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD! Mi ezzel akarunk együttműködni, ezt az országot akarjuk Jézussal építeni. Ővele viszont mindenre képesek vagyunk. Önmagunkban nem, de az Istennel bármire képesek vagyunk, az emberi lehetetlenségek közepette is.

 – Osztie Zoltán, Budapest belváros plébánosa egy sátor alatt szentmisét mutatott be a Hősök terén a gazdatüntetésen. Emlékezetes találkozó volt.

 – A keresztény reményhez hozzátartozik a szolidaritás, vagyis az az együttszenvedés, amelyik megosztva csökkenti a szenvedés terheit. A szolidaritás az egyház szociális tanításának az egyik pillére. Az a közösség vagy nemzet, amelyik képtelen szolidaritást vállalni a szenvedőkkel, kitaszítottakkal, az ellehetetlenült társadalmi rétegekkel, embertelenné válik. Gondolom, hogy pontosan a magyar vidék, amelyet tendenciózusan sorvasztanak el, rászorul erre az együtt szenvedni képes szolidaritásra. Természetessé vált számomra, hogy oda kell állni azok mellé a vidéki emberek mellé, akik helyzete valóban tragikussá vált. Szörnyülködve látjuk a magyar vidéket és a vidék lakosságát pusztító ellehetetlenítő tevékenységet, s ez cselekvésre indít bennünket. Tanúi vagyunk az iskolabezárásoknak, vasútvonalak, posták megszüntetésének, a mezőgazdaság ellehetetlenítésének. Az alacsony felvásárlási árak padlóra taszítják a magyar mezőgazdaságot és az élelmiszer-termelést. Kiszolgáltatnak bennünket idegen tőkeérdekeknek. Ezen körülmények között imádsággal is – mert ez a legfőbb erőnk – a magyar gazdák, a magyar vidék mellé állni kutya kötelességünk. A gazdademonstráció megmutatta, milyen mértékű a hatalom arroganciája. Emlékezzünk csak vissza, hogy miután a gazdák demonstráltak, a következő alkalommal kitették a traktorok behajtását tiltó táblákat. Azaz a törvénynek az alkotója, a kormány, amely hatalmi arroganciával a saját érdekében hoz törvényt, szemben a nemzet érdekeivel. Minden kormány, minden felelős vezető az őt megválasztók érdekeit köteles szolgálni, kell, hogy szolgálja, és nem pedig a saját érdekeit a választókkal, a nemzettel szemben. Itt pedig nyilvánvalóan az történik, és nemcsak a magyar vidékről van szó, hanem a határon túli magyarokról is, mert emlékezzünk vissza, hogyan kampányolt a saját miniszterelnökünk a saját nemzete ellen, és hogyan verte szét annak a lehetőségét, hogy az egységet megtapasztaljuk. Trianoni tragédiához hasonló tragédia volt az a népszavazás, amelyik a határon túli magyarok státusáról szólt. Az egyházi közösség, amelyik a Szentlélek irányítása alatt áll, egy olyan közösség, amelyik természetfölötti eredetű, Krisztus alapította és meg is határozta annak a rendjét. Ez az, ami hasonlíthatatlan többlet minden más közösséggel szemben, az egyház természetfölötti eredetű. Mindenféle emberi gyengeség jelenléte mellett is garanciája az igazság érvényre jutásának, az üdvösségnek, biztosítéka annak, hogy van igazság, és végül a jog és az igazság győzelemre fog jutni. Önmagában, létében is Isten valóságának, létének a bizonyítéka és a reménységnek a záloga ez a fajta közösség.

 – Plébános úr, nem félnek a magyar értelmiségiek csatlakozni a Keresztény Értelmiségiek Egyesületéhez?

 – Nagyon érdekes a tapasztalat ezzel kapcsolatban. Mondjuk meg, hogy a magasan kvalifikált értelmiség távol tartja magát a KÉSZ-től még mindig. Ugyanakkor szerencsére létezik egy olyan, főleg vidéken élő középosztálybeli értelmiség, amelyik hős a hétköznapokban. Ők hordozzák hátukon a családnak, a nemzetnek a létét, és dolgoznak látástól vakulásig. Ezt a társadalmi réteget kell nagyon megbecsülnünk. És mit látunk? Pont ezt a réteget szegényítik el, sőt a hatalom törekvése ennek a néprétegnek az ellehetetlenítése. Tehát szeretném – ha már így lehetőség van rá – fölszólítani, hívni a magasan kvalifikált értelmiséget, hogy végre lépjen, és ne feledkezzen meg az írástudók felelősségéről. Mert akár akarjuk, akár nem, az értelmiség felelős. A felelőssége azt jelenti, hogy felelettel tartozik az Istennek mindazért, amit a közjóért tesz, amit az embertársainak a jobblétéért – mi, keresztények azt mondjuk –, üdvösségéért tesz.

 – Nem mondhatok mást, csak kérésem van: a Szentlélek legyen velünk.

 – Amen, így legyen.

Győri Béla