|
 2008.09.19.
Delta
(Mundruczó Kornél filmje)
Mundruczó
Kornél 1998-tól van jelen a magyar meg a nemzetközi filmes, színházi
közegben. Gödöllőn, 1975-ben született, 1998-ban Zsámbéki Gábor
osztályában színész szakon végzett a Színház és Filmművészeti
Egyetemen, és még abban az évben a rendezői szakra vették
fel. Játszik filmekben, forgatókönyveket ír, kisfilmeket és
nagyjátékfilmeket rendez. A Delta a Nincsen nékem vágyam
semmi, a Szép napok, a Johanna után a sorban a 4. egész estés
filmje. A Deltát itthon a 39. Filmszemlén vetítették először,
és már itt is díjeső hullott rá: Mundruczó Kornél kapta a
Szemle fődíját, a frissen alapított Arany Orsót és a külföldi
kritikusok Gene Moskovitz-díját, a legjobb eredeti filmzenéért
járó díjat a Delta zeneszerzője, Lajkó Félix vehette át. Az
idei 61. cannes-i filmfesztiválon pedig a Nemzetközi
Filmkritikusok Szövetségének igen rangos FIRPESCI-díjával tüntették
ki. Az egész magyar sajtó óriási szenzációként tálalta ezt
az eseményt, majd az illetékes elvtársak is nekibuzdultak,
Mundruczó Kornél augusztus 20-án a köztársasági elnöktől
és a miniszterelnöktől a Parlamentben vehette át a Magyar Köztársasági
Érdemrend Középkeresztjét. A hivatalos indoklás szerint „a
kortárs magyar filmművészet hírnevének öregbítésért,
nemzetközileg is nagyra becsült művészi munkásságának
elismeréseként.” A Deltát 2006 tavaszán kezdték el
forgatni, azonban nyáron a férfi főszereplő, Bertók Lajos
tragikus hirtelenséggel elhunyt, így a munkát abbahagyták,
mert Mundruczó és forgatókönyv társszerzője, Bíró Yvette
kifejezetten a színész alkatára írta Mihail karakterét. Ez a
haláleset mindenre kihatott, anyagi nehézségek támadtak,
ugyanis ablakon kidobott pénz volt és kárba veszett az a
sok-sok órányi anyag, amit idáig felvettek, nem tudták a
megmaradt költségvetési összegből fedezni a műtermi felvételeket,
amik a különböző stilizált és futurisztikus elemeket biztosították
volna. Ezen kívül újra kellett gondolni az alapkoncepciót,
leginkább a fiú figuráját. Hosszas szereplőválogatás után
döntöttek Lajkó Félix mellett. Azért is lett olyan hallgatag
Mihail, mert a színjátszás és a beszéd nem igazi kenyere a
neves szabadkai hegedűművésznek. A Deltát a nagyközönség
szeptember 11-től láthatja.
 A
Deltának nincs bonyolult cselekménye, mert nem ezen van a hangsúly,
hanem a különleges helyszínen. Az Isten háta mögötti
Duna-delta vidék, a szélesen hömpölygő, több ágra szakadt
folyó, a halkan susogó nádas, a nehezen járható zsombékos, a
vízimadarak rikácsolása szolgál a történet hátteréül. Az
itt élő nők és férfiak zárt közösséget alkotnak, keményen
dolgoznak, és a természet közeli életmód ősi ösztöne vezérli
őket. Ebbe a szigorú rendbe jön vissza a messzi távolból,
valahonnan a városból a fiú, akit anyja élettársa gyanakodva
fogad, de a többiek is ferde szemmel néznek rá. Egyedül csak a
soha nem látott húga fogadja mosolyogva. A szófukar fiú nem
sok vizet zavar, remeteként kivonul a világból, a folyó egyik
ágában akar házat építeni. Hozzáfog, és a testvére segít
neki. Kölcsönös vonzalmukat a falubeliek először csak szóvá
teszik, majd fejüket csóválják. A házavatóféleségen a
beivott férfiak igazságot osztanak, az erkölcsi törvényeket
áthágó emberpárt brutális kegyetlenséggel megölik. A Delta
kapcsán lehet sok mindenről beszélni, devianciáról – a
testvérszerelemről – meg a tolerancia hiányáról, amiért a
falusiak agyoncsapják a vétkezőket. Az emberiség morális értékrendje
szerint senki sem folytathat szerelmi viszonyt az anyjával, vagy
az apjával, és a testvérével sem, mert az abnormális. Az
egyiptomi fáraók 3000 évvel ezelőtt még elvethették feleségül
a nővérüket, de azóta sok víz folyt le a Níluson és a Dunán
is, a testvérek közötti nemi kapcsolat írott és íratlan szabályokba
ütközik, a vétkezőket a jog is kéményen bünteti. Hiába
folyik teljes gőzzel a liberális agymosás, hogy a társadalom
tagjai fogadják el a természetellenest természetesnek, az
emberi lelkekbe ezeréves tiltások vannak belemarva, és nincs az
a film, ami ezeket ki tudja égetni onnan. Régebben két részre
osztották a filmeket, a nézőriasztó, lila gőzös művészfilmre
és a sikeres, könnyen emészthető közönségfilmre. Mostanában
viszont új kategória született, a fesztiválfilmé. A fesztiválfilm
Izlandtól Dél-Afrikáig díjak tucatjait söpri be, a kritikusok
elájulnak tőle, a rutinos moziba járók viszont messze elkerülik.
 A
Delta is ilyen. Lassan felsorolni is alig lehet, hol, milyen babérokat
aratott, és még ki tudja, meddig tart a diadalútja. Azt nem
lehet elvitatni, hogy a Delta képei szemet gyönyörködtetők,
Erdély Mátyás felvételei kivételesen szépek, kiemelkedik közülük
a csónakos temetési menet, zenéje is illik a komor mondanivalóhoz,
a profi színészek: Monori Lili, Gáspár Sándor és különösen
a lányt alakító Tóth Orsi is tudásuk legjavát nyújtják.
Egyet lehet érteni Mundruczó Kornél kijelentéséről: „A
munkáim mindig megosztották az embereket, és ez most a {Deltával}
sem lesz másként.” Tökéletesen igaza van…
Dr. Petővári Ágnes
|
