vissza a főoldalra

 

 

 2008.09.19. 

Az EU nem népszerű

– 7- 8 ezer milliárd forint EU-s pénz jön be állítólag Magyarországra és az elmúlt 2–3 esztendőben mindössze 30 milliárd forintot használhattak fel a magyarok, ugyanakkor a pályázati intézmény üzemeltetéséhez már elköltöttek 5 milliárdot. Hol a pénz? Bod Péter Ákost, az MNB volt elnökét, volt minisztert, most egyetemi tanárt, de a titkok tudóját köszöntöm.

 – A legbelsőbb titkokat persze az ember nem tudja, és valóban gond is van az uniós elszámolás miatt. Most nem az unió miatt, hiszen az EU-nak kialakult gyakorlata van. Bár nem tudom levezetni számszerűen, hogy az egyenlegünk az unióval szemben pozitív, de szerintem több pénz érkezik Magyarországra, mint amennyit befizet.

 – Ezt valakinek egyszer be kellene bizonyítania.

 – Ha számokat kérdez, szerkesztő úr, akkor természetszerűleg zavarban vagyok, mert először is különféle csatornákon jön a pénz, és némelyik megjelenik a hivatalos statisztikákban, némelyiket nem látom egyszerűen, de nem feltételezem, hogy elszivárog, csak nem látom. Év végén nehéz képet kapni. Talán a számvevőszéki dokumentumokból lehet kihámozni a valóságot.

 – Nem lenne kötelessége a kormánynak nyilvánosságra hoznia, hogy mire költik a pénzt?

 – Nyilvánvaló, a kormányzatnak nagyon jelentős információterítési kötelezettsége van. Az unió ezzel számol is és nagyvonalúan nagy keretet állapít meg arra, hogy az uniós fejlesztéseknek a következményeit, előnyeit megismerjék a tagországok. Ezzel együtt az unió nem népszerű még azokban az országokban sem, amelyek nagyon sok pénzt kapnak. Ennek megfelelően van egy komoly kerete a mindenkori kormányzatnak, amivel lehet jól és kevésbé jól gazdálkodni. A kérdések sorozatából látszik és én is így érzem, hogy nálunk nem jól költik el a pénzt, a tájékoztatási pénzt sem.

 – Ezért a hallgatás.

 – Igen. De ez a sok pénz megmozgatja valószínűleg a fantáziáját azoknak a cégeknek, melyek reklámból élnek és el tudom képzelni, hogy jó vastagon fog a ceruzájuk. Aki kiírja a pályázatokat, ezt nyilván tudja. Nálunk elvétve látni, hogy ez az út, vagy az a csatorna az unió pénzéből épül. Aki külföldön jár, sok ilyet lát, hiszen ha valamit visszakap a polgár a saját befizetett adóforintjából, akkor azért szúrós szemmel nézi az ott ácsorgó embereket. Mi szintén szeretnénk tudni, hogy a pénz jól lett-e elköltve?

 – Biztos ön abban, hogy a szaldó az unióval kapcsolatosan Magyarország részére pozitív?

 – A németek holtbiztos, hogy sokkal többet fizetnek be, mint a részarányuk a népességre vetítve. Lengyelország, Magyarország, pláne Románia és Bulgária kevesebbet fizet be. Ha a visszautalások jelentős része látható lesz, hogy érkezik, akár agrártámogatás, akár az infrastruktúrához odaítélt támogatás formájában, akkor megtudhatjuk a valóságot. Hozzáteszem, jól kell tudni pályázni. Persze lehet rosszul is pályázni, és ha az a pénz nem jön be, amire az ember számított, pl. 4-es metró, akkor az nem jön be, de nem feltétlen az uniót kell ilyenkor kritizálni, hanem azt a szerencsétlenkedést, amit az illető országban a kormányzat elkövet.

 – Annál rosszabb a kormányra nézve, hogy ez a helyzet. Elnök úr, elolvasta a Gyurcsány legújabb, immár hetedik programként eladott cikkét?

 – Azt a hosszú cikket persze, átrágtam magam rajta, az ember kíváncsi, így aztán sok mindent elolvas.

 – Érdekes pont Gyurcsány Ferenctől a kifehérítési programról olvasni.

 – Igen ez így van, de ez azért nagyon nehéz dolog, mert én függetlenül attól, hogy ki írja ezt a szöveget, szeretnék hinni abban, egyszer az adóhatóság azokat is megtalálja, akik nagy dzsippel járnak, szinte beépített parkolócédulájukkal a mozgássérülteknek fenntartott helyen terpeszkednek, esetleg szlovák rendszámmal, mert valljuk be, az is adóelkerülés, mert nem itt fizeti az adót, nem ott tankol, ahol én tankolok, hanem olcsóbb helyeken, szóval ilyen is van.

 – Nem a globalizmus velejárójaként emlegetik, hogy mindenki oda mehet, ahol olcsóbb valami?

 – Lehet, de azt gondolom, ha valaki szóba hozza, hogy ki kell fehéríteni a gazdaságot és jöjjön ki a sötétből az, aki ott bujkál, az rendben van. Az más kérdés, hogy egy hivatalban lévő miniszterelnök nem nagyon tehet úgy, mintha egy független értelmiségi lenne és észlelné a visszásságokat, mert ezek a visszásságok inkább szaporodtak a ténykedése alatt az elmúlt években is, mintsem megszűntek volna. Nem is egészen ok nélkül, az adóterhelésünk szépen megnőtt az elmúlt időszakban, miközben minden más országnak a környezetünkben csökkent az adóterhelése. A versenyben, amely az országok között folyik, lemaradtunk.

 – Gyurcsány azt mondja, hogy ki kell fehéríteni a gazdaságot. Az SZDSZ meg azt mondja, és Békesi ezt le is írta, hogy a költségvetési kiadásokat kell egyértelműen csökkenteni. Mi lenne az: a minimálbéresek családtagjai, gyerekei kapjanak családi pótlékot, meg a gyermekeiket egyedül nevelő anyák, a többi ne. Aztán azt mondja Békesi, hogy meg kell húzni a határt a magas nyugdíjnál. Békesi szerint ez a határ –, de azt hiszem, Bokros is így gondolkodik – 100 ezer forint. Aki e fölött kap akár 1 forinttal is nyugdíjként, annak nem lehet kifizetni a 13. havi nyugdíjat. Ez brutális elképzelés. Állítólag ezt Gyurcsány nem akarja felvállalni, mert fél a következményektől. Az SZDSZ pedig ehhez köti, mint ebet a karóhoz.

 – Ha a nyugdíj az elvégzett munka után járó biztosításszerű jövedelem, amit azért kapunk, mert 40 évet dolgoztunk keményen és sok adót fizettünk be, legális jövedelmünk volt, nagyon furcsa lenne belenyúlni és azt mondani, hogy ne nőjön a nyugdíj. Ha biztosítási alapú, akkor tudomásul kell venni, hogy van, akinek nagy a nyugdíja, van, akinek kevesebb.

 – A nyugdíj szerzett jog.

 – Igen. Vannak azonban olyanok, akik éppen azért, mert elbújtak a feketegazdaságban és úgy gondolták, hogy jól járnak, ha nem fizetnek adót, ezáltal azonban nem szereznek jogosultságot a nyugdíjra, vagy nagyon kicsi lesz ez a jogosultság, mert kevés a kimutatott évük és kevés a jövedelmük, ami alapján kapnának, persze nem is fizettek be.

 – Jó, de azért a vállalkozókká kényszerített kirúgottakon el ne verjük már a port.

 – Persze igaza van, közöttük van, aki önhibáján kívül lett munkanélküli, tehát én nem akarok egy kalap alá vonni mindenkit, akinek kicsi a nyugdíja, de itt felmerül a kérdés, hogy megengedheti-e egy társadalom a XXI. században, hogy valakinek 180 ezer, van, akinek 18 ezer. A válasz az, hogy a 18 ezer tűrhetetlen. Innen kezdődik a probléma, hogy az államnak szabad-e átcsoportosítani, valószínűleg igen, és a rákövetkező kérdés, hogy kinek a terhére, innen már izzik a dolog, mert adni mindenkinek szabad, és azt megtámogatjuk, de hogy kitől kell elvenni, ez roppant zsebbe vágó, azon kívül morális kérdés is azt mondani, hogy nem törődünk vele, majd az államadósságból. Ez azt jelenti, hogy a következő generáció zsebéből veszi ki a most osztogató politikus. Én azt mint közgazdász szeretem, ha egyensúlyban van az államháztartás, és mint morális lény is azt gondolom, az sincs rendjén, hogy az utókor terhére osztogatnak a politikusok, ebben tessék igazságot tenni.

 – Igen, de részmunkaidőben foglalkoztatta a kényszervállalkozótól a nagyvállalkozóig mindenki az alkalmazottját, kifizette neki az egész munkanapra való bérét, de a feléért nem fizetett járulékot. Ezt pontosan tudta az állam, hagyta. Azért hagyta, mert a következményekkel számolt, hogy alacsony nyugdíjakat kell fizetni akkor, amikor arra sor kerül. A befizetett vagyontömeggel sem tudjuk mi lett, egy biztos,hogy közben a melósok alaposan ki lettek fosztva, illetve lehetetlen helyzetbe lettek taszítva.

 – Én azt gondolom, hogyha van egy olyan kormányzat, amelyik erős, élvezi a választók bizalmát, az természetszerűleg ezt a szétválasztást megkísérelheti az igazi segélyezettek és álsegélyezettek között. Megvizsgálhatja, hogy valóban vannak támogatásra érdemes középvállalkozók és vannak olyanok, akik köszönik szépen, és anélkül is prosperálnak, vannak olyan nyugdíjasok, akik vagyoni helyzetüknél fogva megvannak, és vannak lehetetlenül elszegényedett emberek, rétegek, térségek, népcsoportok. El kell végezni ezt a munkát, bevonva az önkormányzatokat, az egyházakat, akár a civil szervezeteket. Ez óriási feladat. Ehhez kell az a fajta támogatottság és bizalom, ami nélkül egyébként csak egy hatósági beavatkozás lesz. Én azt látom, hogy a kifehérítés úgy nem megy, hogy egy nagyon népszerűtlen és köztiszteletben nem álló kormányfő és kormányzat próbálná ezt megtenni. Ezért is lenne fontos, hogy ezeket a nagy kérdéseket a társadalom végiggondolja, fáradjon el az urnához, szavazzon arról, hogy mit akar, mert azért a pártoknak el kell mondaniuk a választás előtt őszintén, nem másfél percben egy nyilatkozatban, hanem program formájában, és ha valaki fölhatalmazást kap arra, hogy meghúzza a nadrágszíjat, mert ezt igényli az ország stabilizálása, helyreállítása, akkor tegye meg. Ezt most nem lehet megtenni úgy, hogy valaki az V. kerületben rájöjjön, hogy jé, az emberek nem fizetnek adót, virágzik az uzsora, sokan elkerülik a munkát. Ezt a munkát el kellene végezni, de csak akkor lehet, ha a kormányzatnak van támogatottsága.

 – Ha már az uzsorát szóba hozta, én nem hiszem, hogy az uzsorások befizetnék az adót, de viszont sanyargatják a cigányokat Baranya megyében, Szabolcsban és Borsodban százszámra. Az APEH ismeri őket, de meg sem mer mukkanni, csak néz, mint Rozi a moziban.

 – Nehéz, mert nyilván egy APEH-tisztviselő azt mondaná erre, hogy a bűn határán vagy az azon túlmenő ügyekkel nem neki kell foglalkozni, hanem a rendőrségnek, mert lássuk be, az uzsora, azon kívül, hogy etikátlan, mindenféle törvényen túl van, márcsak azért is, mert adócsalás, pénzmosás, erőszak, erőszakkal való fenyegetés, a szerződéses fegyelem teljes hiánya felróható az elkövetőnek. Ez egy olyan kulimász, ami nemcsak a cigány lakosságot, hanem alapvetően a vidéki mélyszegénységet érinti súlyosan, nem is mai probléma, ennek megfelelően azokra kell támaszkodni, akik ott vannak a térségben, a polgármesterekre, az egyházakra, akik esetleg tudnak segíteni és nyilván a központi hatóságra is, említette az APEH-re, a rendőrségre is, bár el tudom képzelni, hogy nem mindenhol áll készen a helyi rendőrség, mert ők többet tudnának tenni és többet is tudnak az ügyekről, mint amennyit a jelek szerint hajlandók ez ügyben nekünk feltárni.

 – Azért az adóhivatal is jobban szereti a szolid törvényesen működő vállalkozót piszkálni. Attól nem fél. Vagy ki tudja miért? De erről majd legközelebb. Tanár úr, köszönöm a beszélgetést.

 – Köszönöm én is.

 

Az interjút készítette: Győri Béla