vissza a főoldalra

 

 

 2008.09.26. 

Kifehérített gazdaság, pöttyös tízezresek

– Titokzatos módon új tízezer forintosok kerültek forgalomba Magyarországon. Dr. Boros Imrénél, az MNB egykori, 1981–88-ig a devizakereskedelmi osztálynak a vezetőjénél érdeklődünk, hogyan lehetséges ez?

 – A helyzet az, hogy a bankjegycímletcserék esetén rendkívül körültekintő, szoros szabályokat kell követni. Többek között sorszámokkal és vízjelekkel látják el a pénzjegyeket. Sokszor volt baj a magyar bankjegyek biztonságával, mindig is fedeztek fel hamis bankjegyeket másutt is, de itt is szép számmal. A tízezresen újabb biztonsági szabályokat, vízjeleket meg egyéb biztonsági jelöléseket vezettek be. A mese úgy szól, hogy ezeket az újonnan nyomtatott és új jelekkel ellátott bankókat egy későbbi időpontban, jövő év elejétől akarták forgalomba bocsátani, és itt van az érdekes dolog, valahogy egy sofőr tehet arról, hogy véletlenül forgalomba kerültek, hát én nem tudom, hogy hány tucat szabályt kellett ehhez megszegni, mindenesetre úgy látom, hogy felelősök nincsenek, mint ahogy sok egyéb esetben sem.

 – Volt már ilyen Magyarországon az elmúlt években, egyszer csak szőrén-szálán eltűnt néhány tonna bankjegypapír.

 – Bizony, a Horn idején volt még, amikor hoztak 60 tonnányi bankjegypapírt és a régebbi barna ötezer forintosokat nyomtatták volna ezekre a papírokra, és állítólag rendőri kíséret is volt, de egyszer csak eltűnt egy szép szállítmány, egy teljes rakomány bankjegypapír, azóta sincs meg, majd ez később valahogyan kiderült, azután kivonták azokat az ötezreseket a forgalomból és másik ötezreseket szerkesztettek és dobtak a forgalomba. Senki nem tudja, hogy mi történt a papírral?

 – Valószínűleg szalvétát nyomtattak belőle, nem gondolja?

 – Elképzelhető, hiszen a mai technikával a bankjegynyomtatás nem túl nagy eset, mert a papírba magába teszik bele azokat a kunsztokat, amivel aztán jobban ki lehet szúrni a hamisítványokat, úgyhogy ilyen talányos dolgok itt, Magyarországon elő-előfordulnak.

 – Az eltűnt pénzpapírügy idején, éppen Soltvadkerten mondta Csurka Istvánnak, a MIÉP elnökének egy presszó előtt egy helybéli, hogy látja, elnök úr azokat a raklapokat? Azokon szállították a hamis papírokat…

 – Igen, könnyen lehet. Gyakorlatilag, ami pénzt forgalomba dobnak így, adott esetben hivatalos és a bankjegynyomda által használt papíron, az az igazi hamisítvány, azt aztán nehéz kiszúrni, szemben a modern fénymásolási technikával csináltakkal, azokat viszonylag egyszerű. Ezeket a bankjegydetektorok nem szúrják ki, mert azok a papír anyagminőségén keresnek olyan elváltozást, ami a detektornak feltűnik és jelt ad a pénztárosnak, hogy hoppá, itt valami turpisság van.

 – Tehát akkor feltételezhető, hogy nem Tószegen egy magyar állampolgár készíti ezeket a bankjegyeket?

 – Ki tudja, mi történik itt ilyenkor. Ezek az ügyek sajnos sok egyéb más kapitális bűnténnyel egyetemben felderítetlenek maradnak. Valószínűleg a felderítésnek is komoly akadályai támadnak időnként.

 – Mire tetszik gondolni?

 – Nézze, a pénzügyi szférában 500 millió fölött szinte csak felderítetlen ügyek vannak, 500 millió alatt viszont, ahogy közeledünk a 100 ezres tételhez, a felderítés és a büntetési tétel egyre nagyobb. Érdemes megnézni a statisztikákat. Ez nem simán rendőrségi ügy ám, mert a rendőrség is egy ponton tehetetlen, felhatalmazások és kellő szakértelem hiányában mit tehet? Sokszor külföldi szálak is vannak, s ezek bonyolítják, lassítják az ügyeket. Olyan eset is volt, hogy nem jött meg külföldről a közreműködés, banktitokra meg ilyesmire hivatkozva. Tehát a nagyarányú pénzügyi manőverek és bűntettek jórészt felderítetlenek maradnak.

 – Meg lehet becsülni, hogy egy ilyen tízezer forintos játék, aminek a szemtanúi vagyunk most, jelen pillanatban összességében mennyi pénzt mozgathat meg?

 –Valószínűleg ez örök titok marad, nem hiszem, hogy a Nemzeti Bank ezt elmondja, mennyi került idő előtt a forgalomba, és az, hogy idő előtt a forgalomba került, valószínűleg egy többletpénz bankjegykibocsátást jelent, amit nem tervez a Nemzeti Bank, ezt azt hiszem, tőlük kéne megkérdezni, de ha nem kap pontos választ, kérem ne csodálkozzon.

 –A szálak akkor itt is magasra nyúlhatnak, de kérdezem: nincs összefüggésben egy mai hírrel a dolog, mely szerint a hazai nyugdíjpénztárak az első félév befizetéseinek csaknem felét, mintegy 185 milliárd forintot buktak befektetéseiken. Az OTP magánnyugdíjpénztár az év eleje óta július 1-jéig a növekedési portfólión 14,4, a kiegyensúlyozottan 8,4, a klasszikuson pedig 3,7 százalékos veszteséget kénytelen elkönyvelni.

 – Medgyessy pénzügyminisztersége alatt a Horn-kormányban a fiatalok már kötelezően magánnyugdíjpénztárakba fizettek, mások meg átléphettek bizonyos magánnyugdíjpénztárakba. Ez egy teljesen elhibázott döntés volt, hiába volt ellenállás, senki nem törődött vele. Ennek a levét isszuk, mert nem tanulunk olyan példákból, amelyek nagyon komoly piacgazdasági hagyományokkal rendelkező országokban is bekövetkeztek. Például Angliában a Maxwell bukásakor a vállalati dolgozói nyugdíjbefizetések elúsztak.

 – Igaz,hogy a befizetések elúsztak, de rögtön utánadobták Maxwellt is.

 – Igen, ott kevesebbet lehet „büntetlenül” hibázni. Ebből is látszik, hogy milyen káros ez az idejétmúlt, feleslegesen erőltetett módszer. Alternatív alapon vissza kellene engedni a magánpénztárba bekényszerítetteket az állami nyugdíjszférába, és az állami nyugdíjak bevételeit, illetve eszközeit nyugodtan vissza lehetne fektetni a magyar kincstár papírjaiba. A fiataloknál vissza lehetne azt a rendszert állítani, hogy amennyit befizettek, annak a gyarapodó hozama tehát a hozam meg a növelt tőke legyen a nyugdíjrendszer alapja, ahelyett, hogy a fiatal generációk befizetése megy az idősek alapjába, ahogy most pillanatnyilag működik. Azt szokták mondani, hogyha a Bahnhofstrassén ugrálnak a bankárok a 4. emeletről, nyugodtan ugorj utánuk, mert biztos 20%-ot keresel, én azt mondom, nem kell minden marhaságot leutánozni.

 – Mégiscsak visszatérnék erre a tízezer forintos manőverre. Nem lehet, hogy a költségvetés van bajban, például nem megy a nyugdíjfizetés?

 – Baj van, de nem hiszem, hogy ez a költségvetésen segítene. Nagyfokú, szervezetlen, hivatali negligancia áll inkább mögötte, nem kizárható, hogy mindez eljátszva némi privát haszonnal. Nem hiszem, hogy ez költségvetési manőver, mert a pénzforgalomnak egy kisebb hányada a készpénzforgalom, tehát a készpénzforgalom szaporításon akkora nagyot a költségvetési méretek figyelembevételével nem lehet nyerni, inkább hivatali negligancia, esetleg bűnügyi árnyalattal. De ugye, nem hallunk róla semmit. Rendes helyeken ilyenkor a jegybank kormányzó elnöke bemegy a parlament költségvetési bizottsága elé, adott esetben megteszi a fegyelmi vétség kivizsgálására az intézkedését, és ha bűnügyi motívumot talál, akkor meg arra is, ilyenekről azonban nem hallottunk.

 – Bár én láttam Európában a XX. században, hogy emisszióval próbálták a költségvetést felpumpálni.

 –Ebben igaza van, volt olyan, persze, hát ez tipikus. Nálunk hivatalosan 2006-ban fejeződött be ez lényegében, amikor az Almunia nevű uniós biztos erőszakosan rugdosta a magyar költségvetést és a Gyurcsány-féle több száz trükknek akart véget venni, amelynek lényege az volt, hogy bizonyos állami kiadásokat a költségvetésen kívülre tegyenek és ne számítsák be a deficitbe. Erről Almunia letessékelte a kormányt, bár a vágy valószínűleg megvan, a lehetőségek egyre csekélyebbek, mindamellett néha a vágy mozgatja az embereket. Tehát akár ez is lehet az indíték.

 – Kedves képviselő úr beszélgetésünk végén egy teljesen személyes ügyről szeretném kérdezni, ugyanis évek óta őrzöm magamban ezt a történetet: annak idején önt kinevezték az MNB-ben osztályvezetőnek. A fiatal paraszt származású vezetőkből egyszercsak elege lett Aczél Györgynek és azt kérdezte, hogy mit keresnek ezek a paraszt kölykök ennyien itt az MNB-ben.

 – Így pontosan nem értesültem erről, de valami csak beszűrődött. Amikor ’81-82-ben a katasztrofális hitelválság idején az osztályon, amit vezettem bizony kemény hetek, hónapok múltak azon, hogy reggel össze tudunk-e szedni 150–200 millió dollárt, vagy esetleg másnap be lehet lengetni a fehér zászlót, azaz csődöt kell jelenteni. Ezt sikerült megúszni valahogy. És akkor néhány kollégámmal együtt a nemzeti banktól Mészáros Kálmán ügyvezető-igazgatóval az élen, (Isten nyugosztalja, ő már nem él), páran elő lettünk terjesztve a legmagasabb szakmai kitüntetésre, az állami díjra. És akkor érdekes jelenséget tapasztaltam, az akkori főnökünk, Fekete János egyáltalán nem örült ennek. Nem is tőle származott az előterjesztés, Tímár Mátyás volt az elnök, ő örült, és el is jött a kitüntetések átadására. Amikor hazajöttünk, Fekete is kibontott egy pezsgőt, azt mondta, jó, kész ennyi. Akik akkor egyforma rangban voltunk, azok közül tényleg a vidéki, falusi, kisvárosi eredetű emberek jól el lettek hessegetve.

 – Én egy politikai bizottsági tagtól hallottam ezt a történetet.

 - Elképzelhető, hát ők ott keverték a koktélt, mi pedig olyan távol álltunk ettől a körtől, mint Makó Jeruzsálemtől.

 

Győri Béla