|
 2008.09.26.
Haláltánc
"A
gátlástalan kapitalizmus önpusztító ámokfutása" – írja
a New York Times.
Brave
New World helyett Grave (sírhant) New Worldről ír igazi brit
akasztófahumorral a Financial Times.
"Haláltánc a parketten" – írja a Wall Street
Journal.
Hangsúlyozom, nem antiglobalista röpiratok vitriolos támadásairól
van szó, hanem a globális kapitalizmus médiabirodalmának legfőbb
hatalmi szereplőiről, amelyek a múlt héten drámaibbnál drámaibb
jelzőkkel próbálják érzékeltetni a… valóban, mit is?
Bár elég régóta tudjuk, hogy korunk a megvalósult
abszurditások világa, ám azért az, ami napjaink globális
hatalomgazdasági folyamataiban lejátszódik, a legaberráltabb képzeletet
is felülmúlni látszik. Egyik napról a másikra, a szemünk láttára
semmisül meg egy amerikai bank (mellesleg 158 éve állt fenn),
amely akkora "pénzhatalmi krátert" hagy maga után,
mint Magyarország egész nemzeti vagyona. Ezermilliárd dollárok
tűnnek a semmibe órák alatt, és százmilliók elemi megélhetése
kerül közvetlen veszélybe. Már csak az egzotikum kedvéért
is: talán nem ártana józanul szemügyre venni a történéseket,
a jelenségvilág vészjósló örvényei ("a fecsegő felszín")
alatt meglátni a lényeget. A hivatalos megmondó bácsik persze
most is megmondják a megmondást, de az égig érő és hamis szómágia
már nemigen képes megnyugtatni a jogosan aggódó világot.
Ami lejátszódik, az ugyanis pontosan előre látható
volt. Persze, akik a valóságos okokról igyekeztek írni, beszélni,
azokat az agyonhallgatás, a kigúnyolás ("összeesküvés-elmélet")
és a megbélyegzés eszközeivel igyekeztek/igyekeznek
kirekeszteni az uralkodó diskurzusból. A globális kapitalizmus
két alappillérének közelgő összeomlása az, amelynek
"előrengéseit" éljük át ezekben a vészjósló eseményekben.
Az első pillér az az egyszerű tény, hogy a globális
kapitalizmus hatalmi központja évszázadok óta kíméletlenül
kifosztja a világot. A másik, ehhez szorosan kapcsolódó pillér,
hogy ugyanilyen rablógazdálkodást folytat a természettel is,
az energiaforrások végzetes kimerítésével és az
"anyagcsere-végtermékek" világra löttyintésével,
amit szemérmesen "környezetszennyezésnek" szokás hívni.
Ez a két pillér azért omlik össze most már maximum néhány
évtizeden belül (ez akár néhány év is lehet!), mert a világnak
és a természetnek elege lett a kifosztásból, és egy globális
méretű öko-szocio-kulturális lázadás van kibontakozóban.
2001. szeptember 11-e volt az ürügy ahhoz, hogy a birodalom e lázadást
leverje. Mint az elmúlt hét év során látjuk, e próbálkozása
teljes kudarcba látszik torkollni. A világtól rabolt vagyont
aztán az "orgazdahálózaton" keresztül – amelyet a
világ pénzügyi és bankrendszere testesít meg – értékesíteni
kell. A világ pénzhatalmi oligarchái nem ücsörögni akarnak a
rablott vagyont tartalmazó pénzeszsákokon, hanem azt akarják,
hogy a vagyon tovább növekedjék. Ehhez arra van szükség, hogy
hisztérikus és felelőtlen kihelyezésbe kezdjenek, tehát egészen
extrém kockázatok mellett öntsék kifelé a hiteleket. Csoda-e,
hogy így a leghatalmasabb bankok is sorra omlanak össze, és ez
csupán a kezdete egy ma még elképzelhetetlen apokalipszisnek.
És ezt csak még veszélyesebbé teszi, hogy a hullámvölgyeket
elképesztő hullámhegyek követik, mint most is. Amitől aztán
persze az egész globális véleményhatalmi erőszakstruktúra
optimista üdvrivalgásban tör ki, és komolykodva bizonygatja,
hogy a világkapitalizmus rendszere mégiscsak egészséges, és túlél
minden vészt.
A gyors és hisztérikus "javulás" azonban a
betegség végzetes tünetegyüttesének ugyanolyan kikerülhetetlen
eleme, mint a katasztrofális aláhullás a mélybe. Ráadásul,
és ez már-már burleszkszerű fordulat, a gyors "javulást"
éppen azoknak az energiáknak a mozgósítása tette ideiglenesen
lehetővé, amelyeknek a globális kapitalizmus hatalomideológiája
az elmúlt évtizedekben éppen megsemmisítésére törekedett. A
washingtoni konszenzus nevű globális "tízparancsolat"
három legfőbb eleme már évtizedek óta a "liberalizálj,
deregulálj, privatizálj" triász, amely a brutális "államtalanítás"
csúcsfegyvere. Most viszont a saját önpusztító ámokfutása
nyomán végveszélybe került világkapitalizmus természetesen
az éppen általa megsemmisítésre ítélt állam drasztikus
beavatkozásától várja a segítséget. És valóban, a világ
vezető államai gigantikus pénzfolyamokat tereltek a bajba került
világtőke megsegítésére, és fokozták beavatkozó-szabályozó
szerepüket olyan intenzitással, amilyenre már évtizedek óta
nem volt példa.
Kell-e ennél látványosabb bizonyíték a neoliberális
"globálnyikok" végtelenül cinikus és hazug ideológiája
teljes bukásának belátásához? Derék hazai liberálisainkat
azonban mindez cseppet sem zavarja abban, hogy éppen most követeljék
harsányan a "piacosítást", a radikális adócsökkentést,
a liberalizálást, a privatizáció dinamizálását – nemzetállamunk
megsemmisítésének felgyorsítását.
A haláltánc tehát nemcsak a globális térben, hanem a
Magyarország nevű "lokalitásban" is elkezdődött. És
bizonyosan megsemmisíti majd a liberális "megsemmisítőket"…
Bogár
László, közgazdász
(Forrás: Magyar Hírlap)
|
