|
 2009.04.10.
A nevelésé legyen a prioritás!
Az
oktatási intézményekben az utóbbi időkben gyakorivá vált,
erőszakba torkolló konfliktusokról, valamint az általános és
középiskolákban működő szülői munkaközösségek tevékenységéről
és lehetőségeiről tartottak tanácskozást a Katolikus Pedagógiai
Szervezési és Továbbképzési Intézetben március 14-én. Az
„Erősnek lenni - erőszak nélkül” címet viselő
konferencia nyitó előadását Farkas István piarista szerzetes
tartotta. Farkas István piarista tanárral, a mosonmagyaróvári
Piarista Általános Iskola és Középiskola igazgatójával, közoktatás-politikussal
a témát érintő kérdésekről beszélgettem.
- István atya előadásának címe: Az erő és a gyengédség
Lelke. Az Új Ember c. lap szerint ön azokat az ellentmondásokat
elemezte, amelyek a közéletben és az oktatásban használt
fogalmainkat jellemzik. Mondana ezekre az ellentmondásokra néhány
példát?
- Ellentmondás
helyett szívesebben használom az egymást kiegészítő
„ellentétpárokat”, vagy pedig a paradoxonokat, a látszatellentmondásokat.
Maga a cím is azt sugallja, hogy csupa dipólus az életünk, s
folyton a harmóniát keressük. Ha az erő kerül monopol
helyzetbe, akkor egy terrorisztikus világ jön létre, ha pedig a
gyöngédség, akkor a gonoszság kap teret. Az agresszió, az
ad-gredi =odalépek latin szóból ered. Tehát megfékezem a
magamban és a világban lévő rosszat, ami pozitív dolog. Így
az erőnek és a gyengédségnek a harmóniáját keressük egész
életünkben. A tekintélytisztelet is fogalmi erózión ment át.
Ha nem tiszteljük az egyén szabadságát, akkor a tekintélytisztelet
is eltorzulhat. Ha nincs tekintélytisztelet, akkor nem beszélhetünk
személyiségtiszteltről sem. A tekintély azt jelenti:
felismerem a másik ember értékét, s ebből fakadóan
engedelmeskedem. A tekintélyrombolók a másikat nem tekintik értéknek,
s öntörvényűek lesznek.
- Nehéz eljutnia oda egy tanárnak, hogy a diákok körében
tekintélye legyen?
- Harmincnégy éve
vagyok tanár, s bizony a kezdeti időkben meg kellett küzdenem
azért, hogy tekintélyem legyen. Két dimenziója van a tekintélynek:
a személyesen megszerzett és a jog által biztosított. Sajnos
az utóbbinál nagyon nagy hibák és hiányosságok vannak az
országban. Ha valaki hisz abban, hogy csak tekintéllyel lehet
tanítani, akkor ebben a nehéz helyzetben is megteremti azt magának.
Így képes a gyermekeket fejleszteni, s később ezért ők
nagyon hálásak lesznek.
- Minap olvastam, hogy egy kecskeméti szakiskolában egy diák
padlappal rontott neki a tanárának, mert felrótták neki, hogy
késett. A tekintély hiánya az egyik oka annak, hogy a diákok
gyakran fizikailag is bántalmazzák a tanárokat, tehát az
iskolai erőszaknak?
- Az egyik összetevője
biztosan ez. Az erőszakot én pozitívnak értelmezem. Első
helyen az erőszaknak úgy kell megnyilvánulnia, hogy le tudjam küzdeni
a magamban rejlő gonoszságot. Ilyen értelemben szerepel a Szentírásban:
„erőszakosaké a mennyek országa.” Ha nem lépünk fel a
bennünk lévő önzőség, irigység, hiúság, gyűlölködés,
s egyéb gonosz hatalmak ellen, akkor lelkileg eltorzulunk. Ha az
erőszakot mindenestül negatívnak tartjuk, akkor a gonoszság
sokkal nagyobb erővel fog megvalósulni az életben és a társadalomban
is.
- Aki tekintélyt szerzett magának, ha nem is fizikai értelemben,
de erőssé is válik?
- Mindenképpen,
mert a saját helyén áll. A tanárok és a szülök sok tízezer
év tudását, tapasztalatát adják tovább az újabb generációknak.
Ha ezt nem tekintéllyel tesszük, akkor a történelem bizonnyal
megállt volna az őskornál. A fiatal csak így tudhatja meg,
hogy milyen lelki és szellemi kincsek birtokában van. Az igazi
hiba a nihilizmus, mikor a diák mindenről egymaga akar meggyőződni.
Matematika-fizika szakos tanárként meg szoktam kérdezni
ilyenkor: az elektron tömegét ki mérte le, s ki lépte le a Föld
- Hold távolságát? Tudásunk nagyon nagy része tekintélyelv
alapján elfogadott igazság.
-A fogalmak eróziója miként érinti az engedelmességet?
- Jómagam is
engedelmességgel köteleztem el magam a Piarista Rendnek még
1975-ben. Az engedelmesség az egyik oldala a szeretetnek. Amikor
a fiatalokat a házasságra készítem fel, felteszem a fiúnak a
kérdést: ugye mindent megtennél a kedvesedért? Ő ragyogó
szemmel feleli: igen! Azt mondom ilyenkor: 30 év múlva is így
érezz! Szeretetünk nem teljes, ha az engedelmesség nem örömteli.
Ha a másikat tisztelem, becsülöm, szeretem, akkor keresem a szándékát,
s örülök, ha azt teljesíthetem. Hamarosan eljön a nagyhét időszaka:
Krisztus engedelmessége az alapja megváltottságunknak. Tudom,
éltek már vissza a tekintéllyel, és az engedelmességgel is,
de a mostani korban „a mosdóvízzel együtt ki lett öntve a
gyermek is.”
- Ha az egyház erősen felemeli a szavát, akkor azt
mondják ateista körökben: legyünk békülékenyek, alázatosak.
S elfelejtik azt, hogy Jézus Krisztus is kiűzte a kufárokat a
jeruzsálemi templomból.
- Avillai Szent
Teréz gondolata: az alázat igazságosságot jelent. Jézus
mondja Szent János evangéliumában: „az igazság tesz szabaddá
benneteket.” Bármilyen típusú bocsánatnak az alapja a másik
fél bűnének beismerése és bocsánatkérése. Csak az várhat
el az Egyháztól bocsánatot, akiben megvan az őszinte bűnbeismerés
és a bűnbánat.
-A világban, vagy a világpolitikában lévő negatív példák
mennyire befolyásolhatják az ifjúságot. Arany János írta:
„…A világot Értekezlet igazgatja: S az erősebb, ha mi csínyt
tesz, Összeül és – helybenhagyja.”
Tehát:
mindig az erősebbnek van igaza - mondhatják.
- Így van. Nagyon
nehéz a demokrácia kérdése. Ha 51% diktál a 49%-nak, akkor
nem beszélhetünk tisztességes társadalmi berendezkedésről. A
görögöknél a demokrácia azt jelentette: volt három abszolút
alapérték, ami nem lehetett szavazás kérdése – az igaz, a jó
és a szép. Ha többség éppúgy tiszteli ezeket, mint a kisebbség,
akkor a társadalom előre halad. Ha viszont, egy 51%-os többség
azt mondja: mi győztünk, s így minden
a mi érdekeink szerint fog történni - az rosszabb, mint a királyság.
Sokan túltömjénezik a demokráciát, úgy hogy nem teszik hozzá:
a többség is megszavazhat hazug, erkölcstelen és rút
dolgokat. Az igaz, a jó és a szép nem szavazás kérdése.
- Előadásából idézek: „a haragot ki kell fejezni,
mert az a másik felé irányuló bizalom jele.” Tehát, ha
haragszom valakire, az még keresztényi magatartás, míg a gyűlölködés
már nem az?
- Pontosan így
gondolom. A Szentírás sokat beszél Isten haragjáról. Gyönyörű
József Attila sora: „Érted haragszom, nem ellened.” Amíg a
gyerekre haragszom, s újra és újra számon kérem tőle a
matematika tételt, addig a javát akarom. A szeretetnek az igazi
ellentéte a közöny, erről írt nagyszerűen a 20. század kiváló
prófétája Camus is. Embertelenség azt mondani valakinek:
mindig mosolyogjál! - Én is gyakran haragszom, de megbékélek.
A harag elfojtásával a másikat is becsapom, aki így nem tudja,
mit érzek. A legborzalmasabbak a „nyakkendős gyilkosok”,
akik mindig mosolyognak.
-A latin kultúra a nevelésre az „e-ducatio”, azaz a
kivezetés, kiszabadítás szót használta. Igazgató atya
szerint az iskolákban nevelnek is, vagy csak oktatnak?
- Többnyire csak
oktatnak. Az értelmi neveléssel, az oktatással kivezetjük az
új generációt a szellemi sötétégből. Az erkölcsi nevelés
az öntörvényűség, az önzés, az ösztönösség rabságából
emel ki. A rút világából a szép vezet ki minket, ez az esztétika
feladata. A vallási nevelés pedig a babonák világából az élő,
örökkévaló Istenhez vezet el. Az a jó, ha egy iskola ezeket
az összetevőket mind harmonikusan fejleszti. Sajnos a 20. században
olyan „vízfejűvé vált” az ember, hogy aránytalanul
mindenek fölé került a tudomány. Pedig nem mindegy, hogy a
tudományomat mire használom fel. Itt kerül előtérbe az etika,
a filozófia, vagy a vallás szerepe. Ha prioritást adunk a nevelésnek,
a megszerzett tudománnyal nem rombolni, hanem építeni fogok.
- Van egy olyan vélemény, ami szerint az erkölcs
alaptalan bűntudattal terheli meg a fiatalok lelkiismeretét. Mi
erről István atya véleménye?
- Emberellenes bűncselekménynek
tartom a bűntudat kiirtását. Ha egy pici gyermek rosszat tesz,
el szokott bújni. Vele születik az emberrel a jó és a rossz
felismerése. S most kimondják gyermekellenes pedagógusok: nincs
jó és rossz, csak kellemes és kellemetlen. Ez az ember legszörnyűbb
eltorzítása.
- Mit tud tenni az Egyház annak érdekében, hogy megszűnjön
az iskolai erőszak?
- Nem igaz, hogy
mi hívő emberek önkényesen bűntudatot ültetünk be a
gyermekekbe, hanem a lelkiismeret tisztaságára tesszük a hangsúlyt.
Fontos, hogy a másik ember iránti felelősség felerősödjön
bennük. Ehhez hozzá tartozik egy nagyon tiszta értékrend
elfogadása. A jellem útjára úgy lépünk rá, hogy tudomásul
vesszük: van tőlünk független objektív értékrend. Sokan
sajnos ezt tagadják. Ma az a legnagyobb probléma, hogy szinte
minden téren kicsúszott a lábunk alól a talaj. Ezelőtt
harminc évvel a pszichológusok a személyi fejlettség komoly
kritériumának fogták fel a nemi identitás elfogadását. Most
már ez sem kötelező …Ha akarom, megválaszthatom a nememet.
Egy teljesen virtuális világban élünk, melyben megszűnik
minden tájékozódási pont, így nem lehet kapcsolatokat sem
teremteni. Egy tiszta értékrend felmutatásával sokat tehet az
Egyház a magyar közoktatásért is.
Medveczky Attila
|
