vissza a főoldalra

 2009.04.17. 

Gyarmati Kata: Hét nap a világ

(Újvidéki Színház)

Budapesten, a Thália Színházban a Határon túli magyar színházi estek sorozatán belül március 16-tól 18-ig az Újvidéki Színház társulata volt a vendég. Három produkcióval jöttek: hétfőn Gyarmati Kata: Hét nap a világ című drámáját, kedden Federico García Lorca: Bernarda Alba háza című tragédiáját, szerda este pedig Egressy Zoltán színművét, a Portugált adták elő. Az Újvidéki Színház a 15 ezer magyar lelket számláló vajdasági Újvidéken 35 évvel ezelőtt, 1974. januárjában alakult, és csak magyar nyelven játszanak. Állandó társulatuk van, ami 24 főből áll, közülük 16 a színész, havonta 12-15 előadást tartanak. Kezdetben kamaraszínházként működtek, ma már szívesen „tájolnak” is, azaz sorra látogatják Szerbia magyarlakta vidékeit, így Zentán, Szabadkán, Topolyán, Magyarkanizsán a mindig szépszámú publikum szivacsként issza szavaikat, de tervezik, hogy Belgrád környékén élő magyarok előtt is fellépnek. Műsoruk a magyar- és a világirodalom klasszikusaitól kezdve a könnyűzenei műfajokon át a kortárs drámákig terjed, ami érthető, mert mindenfajta közönségigénynek meg kell felelniük.

Gyarmati Kata a budapesti Stúdió „K” elnevezésű társulat dramaturgja, de a Bárka Színházban is tevékenykedik. A Hét nap a világ nem az első önálló alkotása, az Orrocskák című groteszk játékát a Stúdió „K”-ban mutatták be 2007. október 6-án, a Mesterek és tanítványok című darabját pedig tavaly június 28-án vitték színre a Határon Túli Magyar Színházak XX. Fesztiválja keretén belül a Kisvárdai Várszínházban. Gyarmati Kata 2007. szeptember 21-én, a Magyar Dráma Napján harmadmagával – B. Foky Istvánnal és Gedei Viktóriával – együtt részt vett a VII. Vajdasági Magyar Drámaíró Versenyen. A Magyar Szó aznap reggeli számából sorsolták ki a témát, ami „A kézimunkaszakkör teadélutánja” címet viselte. Ebből írták egyfelvonásos versenyművüket, amiket a következő este az Újvidéki Színházban már elő is adtak. Gyarmati Kata komédiája, a Hét nap a világ kapta a legtöbb szavazatot, így ő lett a győztes. Az „igazi” ősbemutatót Újvidéki Színházban ez év január 20-án tartották.

Gyarmati Kata drámája két, lazán egymással összefüggő részből áll. Amíg gyülekeznek a nézők, azalatt mind a tíz szereplő Erős Ervin felzaklató zenéjére ugyanabból a mozgássorból álló pantomimet játssza. Az ötvenen túli anya és apa 35. házassági évfordulójára készülődik. Három felnőtt, hajadon lányuk van, akik keresik a helyüket és párjukat a világban. Kettő közülük partnerközvetítő szolgálathoz fordult, a harmadik viszont már belekeseredett a vénlánysorsba. Kiderül, a randiszolgáltatók közönséges szélhámosok, ennél fogva nem feleségre vágyó férfiakkal ismertetik meg őket, hanem csak egy gátlástalan házasságszédelgővel, ráadásul, mind a két lányt ugyanazzal. Eközben előkerül a mostanság olyannyira divatos motívum, a szingliség, amit a darab jó alaposan körbejár. Vajon meg tudják-e szokni, vagy már meg is szokták az egyedüllétet, tényleg meg akarnak szabadulni ettől a vigasztalan, időnként sorscsapásként megélt társtalanságuktól? Mi a jobb, páros magányban morzsolgatni le napjaikat, vagy tényleges magányban tengődni? Természetszerűen ezeket a súlyos gondokat éppen csak érinti a darab, de nem is az a dolga, hogy végérvényesen feleljen ezekre a soha meg nem válaszolható kérdésekre. Ennek a felületességnek az okát a darab gyors születésében kell keresni, habár szeptember végétől több mint három hónap telt el a premierig, s a gondolatok elmélyítéséhez 100 napnak elég kellett volna, hogy legyen. 

A második felvonásban egy nem tudni hová – talán a végtelenbe – tartó, ráadásul a többi szerelvényről leszakadó vasúti kocsiban látja viszont a néző ugyanezt a társaságot. Itt azonban az összezártságból adódó általános emberi magatartásformák jelennek meg. A középkorú férj és feleség már nem tud szót érteni egymással, csak veszekednek, jelentéktelen semmiségeken vérre menő vitákat folytatnak, a lányok is minden apróságon hajba kapnak, súlyos hisztirohamok törnek ki rajtuk. A férfiak is fásultak, a munkamániás fiatalember nem tud magával és a rászakadó sok-sok szabadidejével mit kezdeni, a szélhámos sem képes továbbjátszani a hősszerelmest. A színészek igyekeznek tudásuk legjavát nyújtani. Jankovics Andrea, Krizsán Szilvia és Elor Emina játssza a három nővért, Ábrahám Irén az anyát, Giricz Attila az apát alakítja. A szélhámos társközvetítő vállalkozókat Banka Lívia, Német Attila és Pongó Gábor, a munkaőrült szomszédot Varga Tamás személyesíti meg. A két utast Huszta Dániel és Sirmer Zoltán, az árusnőt Jaskov Melinda kelti életre. Gyarmati Kata színműve számtalan olyan gondról-bajról akar a nézőkkel együttgondolkodni, ami az embereket foglalkoztatja. Nem hatol le ezeknek a társadalmi, szociológiai, emberi konfliktusoknak az aljára, nem akarja megoldani őket, csupán felhívja a figyelmet rájuk. (Felső képen: Banka Lívia, Pongó Gábor és Kovács Nemes Andor; középső képen: Jankovics Andrea, Elor Emina és Krizsán Szilvia; alsó képen: Kovács Nemes Andor és Jankovics Andrea.)