|
 2009.04.17.
Állatkertet a szántóföldekre
Amikor
a Budapesti Állatkert igazgatója átült a környezetvédelmi
miniszter bársonyszékébe, nagy határozatot hozott: a maradék
Magyarország szántóföldjein, rétjein és legelőin állatkerteket
kell berendezni. Nem olyanokat, ahol birkát és legelő marhát
tartanak, hanem egyéb mindenféle állatot. Szegény Hortobágy.
Fészkelt ott valamikor sok-sok sziki pacsirta, de a szovjetek a
sorsukat elintézték. Nem messze Balmazújvárostól lelátókkal
ékesítve működtették a Varsói Szerződés bombázó gyakorlóterét.
Mentek a szovjet gépek, és csak hajigálták le a bombákat a délibábos
Hortobágyra. Tehették, mert Kunmadaras nincs messze, ott volt a
Varsói Szerződésnek egy óriási repülőtere. A bombák
hatalmas krátereket vájtak, és az árvalányhajat termő róna
átalakult. A szovjetek kivonultak, és jött Persányi Miklós, a
környezetvédelmi miniszter az állatkerti ötletével. De hadd
beszéljek rögtön a lényegről, ha már a Hortobágyról szó
esett. Ott van a gyönyörű Tiszacsege, szépek a legelői. Ott
van Kisújszállás határa, sok minden teremne ott. Ne beszéljünk
Balmazújvárosról, Püspökladányról és Nádudvarról. Óriási
föld. Valamikor a Hortobágy széles határában százezer birka
legelészett, most csak tízezer. A környékben a húshasznú
szarvasmarha-állomány jó ellátásra lelt - ma már nincsenek.
Van viszont Natura 2000 Magyarországon. „Magyarország az Európai
Unióhoz történt csatlakozással folyamatosan harmonizálja
jogrendjét a közösségi irányelvekhez. A Natura 2000 területe
kijelölésére a kormány 2004-ben alkotott rendeletet, majd a
területek határait a környezetvédelmi miniszteri rendelet véglegesítette.
A nemzeti jogszabályok által korábban is védett területek
mind a részei lettek az ökológiai hálózatnak. Az újonnan
kijelölt területekkel együtt Magyarország területének közel
20%-át fedi le az új típusú védelem, ezek közé tartoznak
hagyományosan a mezőgazdasági művelés alatt álló földek,
legelők, de természetesen az erdők is. A szabályozás célja a
hasznosítás és a természetvédelem értékeinek összehangolása.”
Szeretném leszögezni, hogy szeretem a sziki pacsirtákat, bármilyen
kevesen maradtak, a gólyákért meg egyenesen rajongok, a mezei hérics
meg a kedvencem, de amit itt a naturások, a Persányik és az EU
környezetvédelmi gazdái művelnek, az több mint horror.
Magyarország területének 73%-a mezőgazdasági művelésre
alkalmas. Görögországban kevesebb, de kevesebb Spanyolországban
is, Angliáról most ne is beszéljünk. De ha egyszer kitűzték
az elérendő célt, akkor mindenütt egyformán a környezetvédelem
gondnoksága alá helyezik a földeket, Persányi módjára állatkertet
kell oda rendezni. Nézzünk egy gyakorlati példát. Öt nagyközséget
és várost soroltam fel a hajdúsági térségből. Nyolc-tízezer
lakosról van szó településenként, és egyenként
harminc-negyvenezer hektáros határról. A külterület ez
esetben a mezőgazdasági művelésre alkalmas föld. Jött az EU,
jött a Natura és jött Persányi, és a földeket megharmadolták.
A harmincezer hektárból – ez a modellünk – tízezer hektárt
a mezőgazdasági művelés elől eltiltották, kiemelték. Újabb
tízezer hektáron meghatározták azt is, hogy ott a parasztok
mit termelhetnek. De műtrágyát nem használhatnak, öntözni
nem öntözhetnek, mert természetes állapotban kell megőrizni
ezeket a földeket. Régen a mesebeszéd világába tartozik, hogy
a műtrágya elsavanyítja a földeket. El, hogyha mértéktelenül
használják, de kinek van ma erre pénze? Még Dáriusznak sem.
Marad tehát tízezer hektár a modell értékű községben a
parasztok használatára. Azért ez így égbekiáltó. Mennek a
határba, és látják, hogy már ez a föld se az enyém, meg
azon a földön sem termelnek semmit, csak a gyom nő. Álljunk
meg egy pillanatra. Tíz évvel ezelőtt a szóban forgó tízezer
lelkes faluban 1200 nyugdíjas élt. Olyan nyugdíjból, amit számukra
meghatároztak. Manapság az 1200-ból már csak 800 maradt nyugdíjasként,
mert a többiek meghaltak, és azon kívül, hogy újratáblásították
a parasztok földjeit a bérlők, jövedelem nélkül maradtak az
egykori tsz-tagok, az új gazdák, nyugdíjjárulékot nem
fizettek, és most, 2009-ben itt állnak a puszta semmiben. Mehetnének
a Tescoba csirkét venni vagy sertéskarajt, de nincs rá pénzük.
Rákényszerülnek a kifosztottak, hogy saját maguk műveljék
– mit műveljék, eszköz nélkül túrják – a földet. Előállítják
azt a néhány csirkét, meg azt a 3-4 disznót, s majd azt etetik
a családdal. A mostani helyzet más, mint a szocializmus előtti
időszakban volt. Akkor a föld, az összekuporgatott vagyon, a háromnemzedékes
nagycsalád szolidaritása fenntartotta az életet. De ma nincsen
háromnemzedékes nagycsalád, nem álltak helyre, nem erősödtek
meg a paraszti egzisztenciák, kialakult az új helyzet az éhenhalás
és a vergődés között. De nekünk a Natura rögeszméje kell.
Talán másfél évvel ezelőtt, ott a gyönyörű Alföldön, közel
a Hortobágyhoz, egy elegáns csárda udvarán egyszerre feltűnt
15-20 gyönyörű luxusautó, a legújabb kiadású, négy kerék
meghajtású csodaműszerek voltak. A luxusautóból kiszálltak zöld
csizmában, zöld vadászruhában, fejükön stüszi kalappal az
új földesurak, a legújabb kori magyar dzsentrik. Köztük volt
Kóka is, noha semmi köze nem volt a parasztsághoz. Besétáltak
ebédelni, és elfogyasztották – ha akarták – a rusztikus
babgulyást, meg választottak maguknak a nyolcféle sültből és
pároltból ízlésük szerint. Vannak ilyen luxuskastélyok a
kiserdőkben. Sok ilyen kiserdő van Magyarországon. Ezeket a
kiserdei kastélyokat kerítések veszik körül, légkondicionáló
berendezések is vannak bennük, meg a legújabb kori ízlés
szerint készült bútorzat. Itt tudósok is dolgoznak, és
nagyszerű vendégek jönnek-mennek. Ezek a tudósok mindenféle
angol és német nyelvű tanulmányokat olvasnak arról, hogy
melegszik az óceán vize, meg arról, hogy itt szörnyű baj van
– mármint a levegőben meg a földön. És ez mind igaz. A kiotói
szerződést nem írta alá az USA meg Kína. Idehaza meg az elmúlt
évben Gyurcsány Ferenc a számunkra kialkudott széndioxid kvótával
kereskedett, azokat eladta. Na most az óceán vizének melegedése
és a sziki pacsirta fészkelése között nincs közvetlen összeköttetés,
mint ahogy aközött sincs összefüggés, hogy hogyan virágzik a
hérics, és mi van a budapesti szmoggal. Itt, ezekben a kényelmes
kiserdei kastélyokban elolvassák a tanulmányokat, és szolgai módon
alkalmazzák az ottani végkövetkeztetéseket a magyar
viszonyokra. De az egész ökológiai katasztrófa, ami fenyeget,
nem áll össze a fejükben. Ennek aztán annyi lesz a következménye,
hogy Persányi Miklós állatkertesíti a hazai szántóföldeket.
Óvjuk a természetet! A paraszt meg hadd pusztuljon. Az egykori Környezetvédelmi
Minisztériumnak feladata lett volna, hogy felügyelje és irányítsa
a Felső-Tiszától az Alsó-Tiszáig terjedően az ún. kistérségi
víztározók építését. Az első azt hiszem a Bodrogközben épült
volna, Pácin környékén. Igen ám, de Persányiék ezt a munkát
elszabotálták. Nincs kistérségi víztározó egy sem, így a
Tisza völgyében, ahol manapság még kétmillió ember él, nem
térhettek át az ésszerű vízgazdálkodásra és öntözéses növénytermesztésre,
mert óvni kell a természetet a parasztoktól. Az már csak a
sors különös fintora vagy kegye, hogy eredetileg kétmillió
hektár mezőgazdasági művelésre alkalmas földet vontak volna
ki a termelésből. Nem találják ki, hogy ezt ki akadályozta
meg. Maga az egykori miniszterelnök, Gyurcsány Ferenc. Ő csak
egymillió hektár zár alá helyezését engedélyezte. Két nagy
veszéllyel kell szembenézni: az egyik az olcsóvá tett magyar földet
fillérekért megveszik a külföldiek. A másik: természetvédelmi
parkokat rendeznek be szerte az országban. Oda meg letelepednek a
külföldiek hűsölni. Kasszát csinálhatunk a
szocialista-szabaddemokrata hat évről. Szanyi Tibor szocialista
képviselő kezdte kijelentésével: Nincs szükség ötszázezer
magyar parasztra (mehetnek a Dunának). Mára maradt száznyolcvanezer
bejegyzett gazda, kilencszázezer meg bolyong a légüres térben.
Egy megyényi földterület a zsebszerződések végén idegen
tulajdonba került. Rövidesen – 2011-ben – szabaddá teszik a
földforgalmat. A Natura meg egymillió hektáron megtiltotta a növénytermesztést.
Én most szelíd szóval kommentáltam ezt a képtelen helyzetet.
Ott lent, ahol emberek élnek és vergődnek, más a hangulat.
Azon csodálkozom, hogy még eddig nem kaptak kapára és kaszára,
meg nem gyújtottak fel egy-két kiserdei kastélyt. Mondom, még.
Győri Béla
|
