vissza a főoldalra

 2009.08.07. 

Pozsgai Zsolt: Boldog bolondok

(Szabadkai Kosztolányi Dezső Színház)

Május 16-tól 19-ig tartott a fővárosi Thália Színházban az Égtájak Iroda szervezésében a Vendégségben Budapesten – Határon túli magyar színházi estek elnevezésű sorozat. Ebben a három napban a 15 éves szabadkai Kosztolányi Dezső Színház kapott bemutatkozási lehetőséget. Tavaszi félévzárás keretén belül 19-én adta elő az Új Stúdióban a Szép Ernő és Európa-díjas Pozsgai Zsolt Boldog bolondok című egyfelvonásos drámáját a színház két fiatal művésze: Erdély Andrea és Mikes Imre Elek. Pozsgai ezt a művét 2003-ban Szigligeten írta, és még ebben az esztendőben német nyelven Mozart és Constanze címmel tartották az ősbemutatóját Grazban, a Szabadtéri Színházban, amikor ez az osztrák település Európa kulturális fővárosa volt. Nem csupán ebben a szomszédos országban láthatták a nézők, hanem Németországban is, 2007-ben Hamburgban, a Kammerspielében, és 2008-ban a Würzburg melletti Sommershausenben is. Hazánkban először immár Boldog bolondok címmel a Pesti Magyar Színházban 2005. április 21-én játszották, a szabadkai színház pedig 2008 októberében tűzte műsorára.

A Boldog bolondok a zenetörtének egyik óriásának, az 1756-ban Salzburgban született és 1791-ben Bécsben elhunyt Wolfgang Amadeus Mozart életének utolsó két óráját eleveníti fel, azaz december ötödikének estéjét. Természetszerűen nem dokumentumműfaj keretén belül, hanem amolyan „Pozsgai Zsolt-osan”, vagyis amikor a szerző játszik a történelemmel, az eseményekkel, a mozzanatokkal, a motívumokkal, újrakeveri azokat, amikről örökérvényű igazságokat mond el, általános vagy egyedi következtéseket von le, párhuzamokat vagy éppen ellentéteket állít fel. Az emberpróbáló nyomorban sínylődő, súlyos beteg Mozart és felesége, Constanze Weber bécsi albérletében a halálra készülő muzsikus tisztázó játékra hívja asszonyát, hogy túlvilágba költözése előtt őszintén beszéljenek egymással, tárják fel legféltettebb titkaikat. Pedig boldogoknak kéne lenniük, ugyanis minden jóra fordult, Mozartot Londonban állás várja, a magyar nemesség színe-java és egy ismeretlen jótevője tekintélyes összegű pénzadományt küld neki. Fényesnek, derűsnek tűnik minden. Mozart a szép jövőbe és a halálba makulátlanul akar átmenni, ezért azt ajánlja hitvesének, hogy egy gyűrű megpörgetésével elhallgatott szerelmeiket vallják be egymásnak. Constanze belemegy a mókába, ennek ellenére egyiküknek sem könnyű elviselni a „szekrényből kieső hullákat”, a felszínre jövő kőkemény igazságokat és fájdalmas tényeket. A házaspár gyakran félrelépett, fűvel-fával megcsalták egymást. Meggyónják hazugságaikat, botlásaikat, bűneiket. 12 játékban 12 visszaemlékezés során elevenedik fel Mozart serdülőkora, ifjúsága és felnőtt élete. Kamaszkorában mesterének, Haydnnak a feleségéhez is gyöngéd szálak fűzték, a pék lányával is szerelembe esett, világtalan énekesnővel is románca volt, unokatestvérével is flörtölt, sőt felesége nővérével, Aloysiával is. Constanze sem maradt adósa, őneki három viszonya akadt, így ura egyik tanítványával, szanatóriumi orvosával meg az undorító uzsorással is összeszűrte a levet. Mire a végére érnek és kölcsönösen megbocsátanak egymásnak, addigra Mozart teljesen elgyöngül, és visszaadja lelkét a Teremtőnek.

Erdély Andrea és Mikes Imre Elek az Újvidéki Művészeti Akadémia drámatagozatán, a színész szakon évfolyamtársak voltak, és mindketten ezt a Pozsgai Zsolt-darabot választották vizsgaelőadásuknak. A két fiatal, mindössze 25 éves színész alakítására nehéz megfelelő kifejezéseket találni, mert a legnagyobb dicséret is szegényesnek hat! Olyan magas művész hőfokon és átéléssel játsszák el Constanzét és Mozartot, hogy teljesítményük értékelésére minden elismerő szó kevésnek tűnik. Mesterségbeli tudásuk, érzelmi azonosulásuk lenyűgözi a nézőket, pedig díszlet alig-alig könnyíti meg a munkájukat. Csupán néhány kellék: négy szék és egy, többfunkciójú, hol turbánná, levélpapírrá, tésztává, mankóvá alakítható hosszú lepel segíti őket és igazítja el a közönséget, hogy a gyorsan, 2-3 percenként, térben és időben változó jeleneteket világosan el tudja különíteni egymástól. Erdély Andrea kilenc alkalommal veti le Constanze szerepét, addig Mikes Imre Elek csupán háromszor bújik ki Mozart bőréből. A fénygyűrű körbefutása alatt pedig Mozart legismertebb műveiből: így a Varázsfuvolából és a Requiemből hangzanak fel részletek. Pozsgai Zsoltnak ebben a drámájában nem a zeneóriás és a múzsa, hanem az esendő férfi és gyönge nő jelenik meg. Két olyan házasfél harcol itt egymással, és vívja meg csatáit, akik csak abban különböznek a világ összes többi átlagos párjától, hogy egyikük zseni és remekműveket hagy maga után. Ezen kívül ugyanúgy küszködnek, ugyanúgy ellepik őket a hétköznapok apró-cseprő gondjai-bajai, valamint ugyanúgy fáj nekik a másik hűtlensége.