vissza a főoldalra

 2009.08.07. 

A történelemformáló kiadó

In memoriam Püski Sándor 2.

A Békésből származó Püski Sándor valóban képes volt történelmet formálni. Elég, ha utalunk munkássága néhány nagy területére: ő teremtette meg a népi irodalom felsorakozásának kiadásbeli lehetőségét, az általa pártfogolt új irodalomnak éltető olvasó közönséget szervezett, s személyében és könyvesboltjában elsőnek valósította meg gyakorlatban a Trianon által szétszabdalt magyar irodalom egységét. Az általa formált történelemnek 1938 az első fontos dátuma, amikor 27 évesen, feleségével együtt könyvesboltot nyitott a fővárosban, a Szerb utca 17. szám alatt. Az ott induló Magyar Élet Kiadó a Vád-at indította útjára, Sinka István verses könyvét, már 1939-ben. Sinka maga mondta, hogy Püski Sándor emelte be az irodalmi életbe. S ez a fiatal, pénz nélkül induló – egyetemi jegyzetsokszorosítással kezdő- férfi vállalkozik nemcsak az akkor még lemosolygott gyepsori szegényparaszt, Veres Péter novellás kötetének kiadására, de a kor legtöbb gondolatot mozgósító írójának, Németh Lászlónak a tanulmányköteteit is ő jelenteti meg. Az első öt esztendőben kereken 100 könyvet adott ki a Magyar Élet, s nem csak szépirodalmat, de történelmet és néprajzot, sőt közgazdasági könyveket is. Püski Sándor maga szervezte meg a könyvek terjesztését diákokra, parasztfiatalokra, tiszteletesekre és tanítókra építve. 1939-ben indult a kiadója, s két év múlva már 40 helyen rendezték meg Püski Sándor emberei a könyvnapokat. Nemcsak a Rákóczi út és a Károly körút sarkán állt a Magyar Élet Kiadó sátra minden évben, de az ország sok más városában – így pl. Debrecenben, Diósgyőrben, Sopronban, Nagyváradon, Marosvásárhelyen, Csíkszeredán, Sepsiszentgyörgyön és Szabadkán, sőt még sok faluban- is. Igazában egy csöndes művelődési forradalmat indított és mozgatott a kiadó: országos konferenciákat, irodalmi esteket, népfőiskolákat. Emellett esedékes társadalmi és gazdasági megújulást készített elő. Szárszó ennek a történelmi jelentőségű folyamatnak volt a nagy állomása. Az a 600 ember, aki részt vett a találkozón nagymértékben Püski Sándor hívó szavára sereglett egybe. 1945 után nehéz korszak köszöntött a kiadóra. 1948-ig csupán három könyvet tudtak kiadni, majd rájöttek, hogy nincs értelme az erőlködésnek. 1950 júniusában a kiadókkal együtt államosították a boltjukat; holott a könyvkereskedők- a többszörösen nagyobbak is- 1952 tavaszáig működhettek. Püskiéktől mindent elvettek - a 60 ezres könyvállománnyal együtt - kártérítés nélkül. Ezt követően fazekas kisiparosként dolgoztak. Kemény munka volt, de ebből élt meg a Püski-házaspár 1970-ig, míg ki nem települtek. A kommunizmus évei alatt Püski börtönben is ült, mert néhány barátjával együtt Erdély helyzetéről szerkesztett emlékiratot, hogy felhívja az ENSZ figyelmét az ottani magyarság keserves helyzetére.

                Püski Sándor magyar könyvesként Amerikában új fejezetet írhatott. Szülőhazájából kiszakadva is a magyar irodalom egységében gondolkodott a magyar irodalom és művelődés bárhol élő alkotója és alkotása érdekében. Az ő könyvesboltjában mutatkozott meg gyakorlatban az 1945 utáni időkben először a magyar irodalom egysége. Abban a tízezres nagyságú könyvállományban, amelyikben a világ legkülönbözőbb országaiban megjelentetett magyar nyelvű műhöz hozzájutott az érdeklődő. 1989-ben Püskiék életében is változás jött, hazajöttek, s megnyitották könyvesházukat. Visszaszoktak hozzájuk a régi könyvbarát-társaság még élő s, az 1945 után felnőtt nemzedékek tagjai, és végül a világ minden tájáról hazalátogató magyarok tértek be boltjukba.

Sajnos ma az újgazdagoknak – tisztelet a kivételnek - eszükbe sem jut a magyar kultúra támogatása, miközben az írók, a művészek, a minőségi kiadók helyzete szégyellni valóan nehéz lett. Jó megmutatni azt, hogy aki a maga erejéből emelkedik fel, nem kell önző legyen.

 Medveczky Attila

 (A fenti írás a Magyar Fórumban 2006 nyarán megjelent, A jó könyves még történelmet is formálhat /sz: Medveczky Attila/ című cikk módosított verziója.)