vissza a főoldalra

 2009.08.14. 

Obama is rasszista lett?

Július 28-án az Egyesült Államok jeruzsálemi konzulátusa előtt hozzávetőleg 2000 demonstráló tüntetett. A világ vezető médiumai nem verték nagydobra a hírt. Bezzeg ha muzulmánok tiltakoznak az USA igazságtalan, háborús politikája ellen, akkor mindig ellenszenves, erőszakos, dühös embereket látunk, akiknek nyilván nem lehet igazuk. Most, ha egyes hírközlő eszközök tudósítottak is az Amerika-ellenes jeruzsálemi megmozdulásról, olyan benyomásunk kerekedhetett, hogy hát szegények csak igyekeznek rávenni a „nagy testvért”, ne feledkezzen el népükről, amely amúgy is annyit szenvedett a történelem folyamán… Na de hát a nyugati média elképesztő elfogultságait és torzításait megszokhattuk már. De az igazi kérdés mégiscsak az, vajon mi bajuk van bizonyos izraelieknek Amerikával, amely egyébként évtizedek óta elképesztő összegekkel támogatja a zsidó államot? Nos, a demonstrálók rasszistának bélyegezték Barack Obamát, amiért az amerikai elnök több alkalommal is felszólította Izraelt: hagyjon fel az újabb ciszjordániai és kelet-jeruzsálemi zsidó telepek létrehozásával. A végén még megérjük, hogy Obama antiszemita lesz, csak azért, mert roppant óvatosan ugyan, de hangot adott a zsidó állam apartheid politikájával és gátlástalan terjeszkedésével szembeni ellenérzéseinek. A tüntetést nem véletlenül időzítették július 28- ára, ugyanis ezen a napon Jeruzsálemben tárgyalt George Mitchell, az amerikai elnök különmegbízottja. „George Mitchell, menj haza” – kiabálták a tüntetők az amerikai konzulátus előtt. A diplomata megkísérelte rávenni tárgyalópartnereit arra, hogy Izrael hagyjon fel a megszállt területeken folyó terjeszkedéssel, amely egyébként is ellentétes a nemzetközi joggal. A zsidó állam vezetői azonban megmakacsolták magukat, ami persze várható is volt. Hiszen a nyugati világ és a csatlós arab rezsimek – vagy ahogyan szépelegve mondják, a „nemzetközi közösség” – évtizedek óta szemet huny az izraeli hadsereg minden bűncselekménye fölött. Izrael lényegében bármit megtehet, lábbal tiporhatja a nemzetközi jogot, háborúkat indíthat, ártatlan polgári személyeket mészárolhat le, mégis áramlik a katonai és gazdasági segély a zsidó állam részére. Miért igazodna akkor most az amerikai elvárásokhoz a tel-avivi vezetés? „Obama nem mondhatja meg nekünk, hol építkezzünk” – jelentette ki Yaacov Steinberg, a demonstráció egyik fő szervezője, a ciszjordániai zsidó szervezetek tanácsának elnöke. Eliezer Waldman rabbi, aki a Nir elnevezésű vallásos szeminárium vezetője a Jordán-folyó nyugati partján fekvő Kiryat Arba zsidó telepen, beszédében lerasszistázta az amerikai elnököt. „Hogyan meri megmondani, hol élhetnek zsidók és hol nem? Vége annak a korszaknak, amikor bárki megparancsolhatta a zsidóknak, hova költözhetnek és hova nem!” – mennydörögte a faji felsőbbrendűségi tudattól áthatott rabbi. Persze az ilyesfajta, valóban szélsőséges megnyilatkozások nem keltik föl az emberi jogvédő szervezetek vagy éppen a nyugati kormányok figyelmét. De hát mégiscsak jogos a kérdés: ha Izraelben bárki lehet „nacionalista”, „szélsőséges”, sőt „fasiszta” is akár, akkor a világ más tájain miért nem? Sőt, a rabbi azt is megjósolta, hogy az amerikai vezetés meg fog bukni, mert „mindenki kudarcot vall, aki korlátozni akarja a zsidó életet”. (Mondhatott volna életteret is.) Pinchas Walerstein, a ciszjordániai telepesek Yesha nevű szervezetének elnöke pedig a következőképpen fogalmazott a demonstráción: „A ránk nehezedő amerikai nyomás olyan szintet ért el, amely szégyenletes nem csupán az Egyesült Államokra, de minden demokratikus társadalomra nézve.” Magyarán: ha bárki korlátozni merészeli az izraeli terjeszkedést és gyarmatosítást, az a demokrácia ellensége is még ráadásul. Mort Klein, az Amerikai Cionista Szervezetek elnöke ugyancsak rasszizmussal vádolta meg az amerikai elnököt, ami annál is inkább különös szerinte, mert hiszen Barack Obama egyébként „roppant érzékeny minden olyan esetben, amikor etnikai vagy vallásos alapon megkülönböztetnek embereket”. Talán így van, és pontosan ezért akar valamiképp gátat szabni a palesztinok elnyomásának és üldözésének. Az izraeli miniszterelnök nem nevezte „randalírozó csőcseléknek” meg „szélsőségeseknek” a tüntetőket. Sőt ugyanazt az álláspontot képviselte, mint amit a demonstrálók megfogalmaztak. George Mitchell, az amerikai elnök különmegbízottja elsősorban arra szerette volna rávenni az izraelieket, hogy hagyjanak fel azokkal a nagyszabású kelet-jeruzsálemi építkezésekkel, amelyeket egy Irving Moskowitz nevű, Floridában élő üzletember finanszíroz. Benjamin Netanyahu a július 26-i kormányülésen arról beszélt, hogy a Jeruzsálem feletti izraeli szuverenitás megkérdőjelezhetetlen, és éppen ezért nem képezheti vita tárgyát. Így képzelik tehát a zsidó államban a békét: ők nem engednek semmiben, ők uralkodnak továbbra is a hazájuktól megfosztott palesztinok felett, akiktől viszont elvárják a „mértékletességet” és a „kompromisszumokat”. Sajnos az amerikai kormány mozgásterét jelentősen szűkíti, hogy iszonyatos nyomás nehezedik rá az igencsak befolyásos cionista lobbi részéről. Az Amerikai Zsidó Szervezetek Elnökeinek Konferenciája elnevezésű tömörülés nemrégiben napvilágot látott közleménye egyértelműen állást foglalt a kelet-jeruzsálemi építkezések folytatása mellett. A nyilatkozat utal arra, hogy ahol a zsidó lakóházak most épülnek, ott lakott a 30-as, 40-es években Haj Amin al- Husszeini, Jeruzsálem egykori főmuftija, aki a náci Németországgal jó kapcsolatokat épített ki a háború idején. „Részt vállalt tehát a zsidóság tömegeinek megsemmisítésében” – vélik az amerikai zsidó szervezetek vezetői. Már megint a szokásos propagandafogás: Izrael a holokauszttal, a zsidóság ellen elkövetett bűnökkel indokolja újabb és újabb területfoglalásait és háborúit. A kérdés az, vajon meddig támogatja a nyugati világ a zsidó állam apartheid politikáját és gyarmatosító törekvéseit? Könnyű a választ megadni: addig, amíg a nyugati világ – és számos muzulmán állam – kormányai a cionisták befolyása alatt állnak.