vissza a főoldalra

 

 

 2009.08.14. 

Akiről ligetet neveztek el

Boldogult Ságvári Endre családja nehezményezi, hogy a Legfelsőbb Bíróság pár esztendeje rehabilitálta az ötven éve, 1959-ben halálra ítélt és kivégzett Kristóf László csendőrnyomozót. Kristóf csendőr „bűne” az volt, hogy 1944 júliusában több kollégájával együtt elő akarta állítani Ságvári Endrét, a munkásmozgalom régi harcosát (harminckét neve volt), aki azonban nem örült ennek, és a nála lévő pisztolyból (pisztolyt is hordott magánál az Endre) lövéseket adott le a detektívekre, egyikük a helyszínen meghalt. A revolverpárbajban aztán a kukkeres ember is elhunyt (olyan szemüvege volt, mint a szódásüveg alja, csak nem volt rajta, hogy „Szikvízgyár”), ólommérgezést kapott. Ötven évvel ezelőtt, 1959-ben, a legmarkánsabb Kádár-korban a hatalom leporolta a Ságvári-aktákat, bíróság elé citálta az akkor már idős Kristóf László csendőrnyomozót (egyébként nem ő lőtte le a vörös haramiát), halálos ítéletet hozott, ami egyébként abban az időben – ötvenhat után vagyunk – nem volt rendkívüli. Ki is rúgták a zsámolyt a csendőrtiszt alól, Endréről meg ligetet neveztek el valahol a Szabadság-hegyen. (Hiller István pedig emléktáblát avatott a lövöldöző rövidlátónak.) Hát őt, a kötelességét teljesíteni akaró, majd – tizenöt évvel később – kivégzett csendőrtisztet rehabilitálta a Legfelsőbb Bíróság. Kristóf László csak előállítani akarta Ságvárit, nem lelőni – Ságvári lőtt először. A témában annak idején megszólalt Tamás Gáspár Miklós szabad demokrata gondolkodó is (végtelenül okosnak tartja magát, mélyen, elvontan beszél, igét hirdet, és orbitális marhaságokat mond). Ő volt egyébként, aki leghíresebb – újságban megjelent – művében azt javasolta a magyar lakosságnak, hogy borogassa fel azokat az újságosbódékat, ahol Magyar Fórumot és egyéb felforgató iratokat talál. Hát ma még itt tartunk, kedveseim.

 

P. Gy.