vissza a főoldalra

 2009.08.21. 

Milyen a hangulat Pozsonyban?

Beszélgetés Duray Miklóssal

– Vendégünk dr. Duray Miklós. Tisztelettel köszöntöm. Tehát, milyen a hangulat?

 – Nincs különösebb jellemzője a pozsonyi hangulatnak – ha egyáltalán lehet közhangulatról beszélni Pozsonyban, egy ilyen heterogén városban.

 – Heterogén város Pozsony?

 – Igen, mert itt eredeti pozsonyiak már alig élnek, rengeteg a beköltözött. Megváltozott teljesen az elmúlt évtizedek alatt a város arculata. Általában gyökértelen emberek élnek itt, meg olyanok, akik az új honfoglalás hullámához tartoznak.

 – Mennyi most a magyar?

 – Nagyon kevés, kb. 4%.

 – Valamikor háromnyelvű város volt.

 – Ami a nyelvet illeti, most is az, csak hivatalosan nem ismerik el, csak a szlovák nyelvet.

 – Németül sem illik beszélni?

 – Minden nyelven illik beszélni, csak magyarul nem.

 – Szeptember 1-je fordulónap lesz. Hatályba lép a szlovák nyelvtörvény. Komolyan kell ezt venni, vagy csak a napi szlovák politikai életnek egy szelíd hullámverése?

 – Aki a kritikát nem veszi komolyan, és a politikai életben részt vesz, az hibát követ el, mert politika hátsó gondolat nélkül nem létezik.

 – Mi a mostani kormánynak és mondjuk Slotának a hátsó gondolata ezzel a nyelvtörvénnyel?

 – A hátsó gondolatairól nem szívesen beszélnék, inkább arról érdemes szót ejteni, hogy a politikai élet szereplőinek egy jelentős része úgy gondolja, hogy a magyarellenesség, a magyarokkal szembeni szigor, a szlovák kizárólagosságnak az előtérbe helyezése és szorgalmazása politikai sikereket eredményezhet. Na most, hogyha van ilyen elképzelése és meggyőződése a politika szereplőinek – mármint a szlovák politika szereplőinek –, akkor ez valószínűleg nem is alaptalan. Tehát ha ebből indulunk ki, akkor végül is egy olyanfajta közhangulatról kell beszélni, amely ugyan lehet, hogy Dunaszerdahelyen nem érezhető, de érezhető már Nyitrán, és nyilván benne van a közgondolkodásban, csak mondjuk nem nyilvánul meg nap mint nap, de ennek a közgondolkodásnak a mentén meg lehet szólítani a szlovákiai lakosság egy részét.

 – Mennyire fogékony erre a szlovák közvélemény ?

 – Azok biztosan fogékonyak, akik a Szlovák Nemzeti Pártra szavaznak. A legerősebb kormánypárt szavazóinak egy része szintén erre fogékony, de feltételezhetően van némi fogékonyság más irányultságú polgáraiban is Szlovákiának, hiszen a korábbi kormányfőnek a pártja szintén számol azzal, hogy ha nem túlságosan veszi védelmébe a magyarokat, azzal inkább nyerhet. És hogy ha védelmébe veszi, akkor azzal veszíthet. Tehát nyilván benne van a közgondolkodásban, még akkor is, ha sokan ezt nem mondják ki.

 – Az ember azt hinné, hogy Szlovákiában van éppen elég gazdasági gond, nem kell azt még tetézni, ahogy Magyarországon is.

 – Itt kicsit más jellegűek a gondok, mert Magyarországon van egy balliberális kormány, itt pedig egy nemzeti-szocialista kormány. Tehát a két kormány közötti eltérés a két ellenpólusát is jelentheti a politikai gondolkodásnak.

 - Nem lesz gond ebből a nemzeti-szocialista jelzőből?

 – Miért? Hát a legelső kormánypárt az szocialista, a másik kormánypárt az nemzeti, hát ez egy nemzeti-szocialista párt.

 – Emlékszem, 2006. 07. 28-án, Slota pártját fasiszta jelzővel illette. Helyreigazítást követeltek, dr. Duray Miklós, a bíróság által megfogalmazott helyreigazítást kis kanyarral ugyan, de közzétette, mégpedig nem szlovák nyelven, hanem magyarul küldte el az illetékesnek, némi derültséget keltve Londontól Budapestig. De ezzel az ügy le van zárva, ugye?

 – Hát részemről le. Nagyon fontosnak tartom azt, hogy nem kellett visszavonnom a kijelentésemet, és én nem is vontam vissza. A másodfokú bíróság döntésének viszont eleget kellett tenni. Viszont tudatosítani kell azt, hogy a másodfokú bíróság döntése a maximum, amit el lehet érni Szlovákiában ebben a kérdésben. Nem a másodfok miatt, hanem a döntés tartalma miatt. Mert egy szlovákiai bíróságtól többet valóban nem lehet elvárni, mint amilyen döntést hozott. Tehát azt nem lehetett volna elvárni, hogy visszautasítsa a felperes keresetét.

 – A Magyar Koalíciós Párt alkotmánybírósági eljárást kezdeményezett Pozsonyban?

 – Még nem. Szeretnénk alkotmánybíróságra adni ezt a nyelvtörvény-módosítást. Nemrég derült ki, hogy a szlovák képviselőtársak részéről nem kapunk támogatást ehhez, és mi csak tizenöten vagyunk, és ez kevés.

 – Akkor ez veszett fejsze nyele?

 – Tizenöten is beadhatjuk, de akkor csak egyszerű polgári beadványnak számít. Az azt jelenti, hogy évekig elhúzódhat az ügy.

 – Hogy áll a személyi autonómiáról szóló ügye?

 – Nem olyan régen az egyik szlovákiai hírügynökségnek adtam egy nagyon hosszú interjút, amit részletekben közöltek. Annak az egyik része az autonómiával foglalkozott. Én akkor abban úgy fejtettem ki a véleményemet, hogy a személyelvű autonómiát én egy reális célnak tekintem Szlovákiában, ugyanis ezt lenne a legegyszerűbb létrehozni, mert nem igényel semmilyen területi közigazgatási változtatást, tehát az adott közigazgatási struktúrán belül létrehozható, csak meg kell választani a testületeket. És fel kell ruházni jogkörökkel.

 – Ez alkotmányjogi kérdés?

 – Igen, részben alkotmányjogi kérdés, részben pedig a végrehajtástól függ.

 – Tehát itt nem területi autonómiáról, hanem személyi autonómiáról van szó.

 – A personalis autonómiának van egy szinonimája, az a kulturális autonómia. Én azért nevezem personalisnak, mert ennek az autonómiaformának a klasszikusai is személyelvű autonómiaként fogalmazták meg. Pontosabban kifejezi a létrehozásának az elveit.

 – Pozsonyban hétfőn (augusztus 10-én) tüntetés volt?

 – Igen, délelőtt 11-kor volt a tüntetés. 8 db mécsest helyeztek el a Magyar Köztársaság nagykövetsége előtt. Nekem nincs is semmi bajom a tüntetéssel, hiszen nagyon alattomos és alávaló gyilkosságok történtek Magyarországon, amelyeket most nem igazán minősítenék, mert ezt majd a rendőrségnek kell felderítenie, és az indítékok alapján lehet majd minősíteni. Viszont az tény, hogy a kis tüntetés, ami volt Pozsonyban, annak a hátterében nem csupán a szolidaritás áll, hanem én úgy érzékeltem, mint hogyha egy kormánypolitikai szándék is állna mögötte. Ugyanis attól félnek a szlovákiai cigányok, hogy Magyarországról Szlovákiába is átterjed az agresszió. Én kicsit más véleményen vagyok ezzel kapcsolatban, hiszen néhány évvel ezelőtt Szlovákiában még 2004-2005 táján fellázadtak a cigányok, éhséglázadások láncolata volt Szlovákiában, amely ellen a szlovák hadsereget kellett bevetni. Ami egészen szokatlan dolog, mert a civil lakossággal szemben szigorúan tilos a hadsereg bevetése.

 – Legyen az szlovák, vagy cigány?

 – Teljesen mindegy, a civil lakossággal szemben. Arról nem is beszélve, hogy tapasztaltunk rendőri erőszakot cigányokkal szemben, sőt volt olyan ember, akit a rendőrök a kihallgatás közben vertek agyon, illetve megvertek annyira, hogy belehalt a sérüléseibe.

 – Kik tüntettek Szentmihályfalván a szlovákiai cigányok ellen?

 – A tüntetést rendező szervezet az egy olyan szervezet, amely már évek óta rettegésben tartja a demokratikus gondolkodású embereket – legyen az szlovák, magyar vagy cigány. Nem egészen egy évtizede sorozatos tüntetéseket szerveznek…

 – Ez a Szlovák Testvéri Közösség?

 – Igen. Gyűlöletet szítanak, ezeket a belügyminisztérium be is tiltotta. Szerintem jogtalanul, mert nem ez nem a belügyminisztérium dolga, hanem a bíróságé. És a legfelsőbb bíróság bizony a belügyminisztériumi döntést felülbírálta, és megsemmisítette. Viszont tény és való, hogy a Szlovák Testvériség-féle mozgalom nem egy türelmességet hirdető szervezet. Tehát ha létezik is olyanfajta bűnözés, amit esetleg zömmel cigányok követnek el, ez önmagában nem elegendő ok arra, hogy egy olyan szervezet, amely nem segíteni akar, hanem gyűlöletet akar kelteni, ilyen bűnözés ellen tiltakozásként tüntetéseket szervezzen.

 – Ennek a Szlovák Testvéri Közösségnek van megfelelője szlovákiai cigányok között?

 – Nincsen.

 – Nem ilyen szervezet vezetője tehát Alexander Patkoló sem, ugye?

 – Nem, az nem ilyen szervezet. Ők az ún. szlovákiai roma kezdeményezés nevében léptek fel a mai tüntetésen. Alexander Patkoló magyar gyökerű cigány ember. Hallgattam a vele készült interjút a szlovák Hír TV-ben, és egy dolgon döbbentem meg: amikor arról beszélt, hogy Magyarországon korlátozni kell a szólásszabadságot. Hallottam más forrásokból is ilyen véleményt. Én ezt rendkívül veszélyes szemléletnek tartom, mert nem a szólásszabadságot kell korlátozni, hanem az erőszaknak és a gyűlöletkeltésnek kell gátat vetni. Akár minősíthetem úgy is, hogy ez pusztán műveltségbeli probléma.

 – Létezik valamiféle nemzetköziség a cigánykérdésben: tehát hogy cigányok járnak át határon keresztül, egymást segíteni vagy létezik egy másfajta internacionalizmus is, amely az egymás baját próbálja kihasználni? Lehet, hogy az egyik kormány a másikra szervez rá, éppen a cigány nyomorúságot felhasználva?

 – Én a cigány szolidaritást komolyan venném. Szerintem természetesnek kellene lennie a cigány szolidaritásnak, mint ahogy a magyar szolidaritásnak is természetesnek kellene lennie, meg egyéb szolidaritásnak is. Tehát szerintem ez helyes és támogatandó. Itt a gond abban van, hogy ebben a térségben, ahol a kommunizmus uralkodott több mint 40 éven keresztül, a kommunizmusnak köszönhetően teljesen szét lett verve a társadalom, tehát az a klasszikus cigány társadalom is szét lett verve. Az a probléma, ami a cigányság keretében, illetve a cigány és nem cigány közösségek között feszültségként jelenik meg, az a kommunizmus romboló hatásának a következménye. Ezt nagyon nehéz kezelni. A minap hallottam egy nagyon jó kezdeményezésről a csehországi cigányok részéről, hogy közösen kellene kidolgozni cigányok számára oktatási programokat, azért, hogy felkészítsék őket a nem cigány társadalomba való beilleszkedésre anélkül, hogy fel kelljen adniuk identitásukat. Szerintem is csak ez a megoldás, az oktatási programok, és nagyon szigorúan kell venni. El kell felejteni azokat a liberális meséket, hogy nem szabad cigány iskolákat létrehozni. De igen, létre szabad hozni. Ugyanúgy, ahogy mi is igényeljük létrehozni a magyar iskolákat, ugyanúgy létre lehet hozni cigány iskolákat is, ahol a cigány nyelvet is kell tanítani.

 – Akkor ez nem szegregáció?

 – Szerintem nem. Az egy liberális hülyeség, amivel azt akarják bemagyarázni, hogy ez szegregációt jelentene.

 – Valamikor a70-es években tárgyalt az akkor még létező MSZMP Politikai Bizottsága a magyarországi cigánykérdésről, és akkor állapították meg Kádárék, hogy Magyarországon a cigánykérdés az szociális kérdés és nem nemzetiségi kérdés.

 – Szociális kérdésnek is lehet tekinteni, de csak részben az. Mert hogy látjuk a cigány társadalomnak a leromlottságát, helyenként züllöttségét, helyenként kitaszítottságát, de mindenképpen a szegénységét, ez szociális probléma. De ezt a szociális problémát nem támogatási rendszerrel kell megoldani, hanem csak oktatással lehet elkezdeni a megoldást.

 – Éppen a napokban itthon egy szegény cigányasszonyt lelőttek.

 – Azt tapasztaltam, hogy e sorozatgyilkosság – hogyha lehet annak nevezni, nem biztos, hogy ez a helyes kifejezés – mögött valami olyasmi érik, ami nem a rasszizmusra utal, hanem valamiféle kiterveltségre. Hogy ez mivel függhet össze, azt csak találgatni lehet, ha nincs rá bizonyíték, nagyon nehéz meghatározni. Mindenképpen valamiféle kiterveltségről árulkodik. Viszont arra biztos hogy alkalmas, és lehet, hogy a terv hátterében ez van, hogy olyan félelmeket keltsen, amely elindít egy adok-kapok sorozatot, a gyűlölködésnek a sorozatát, és egy további társadalmi szétesés lehet ennek a következménye.

 – Egy faluszéli szerencsétlen cigányasszonyt ugyan kinek áll érdekében lelőni, akkor, amikor az éppen megy dohányt törni?

 – Lehet, hogy nem őt személyesen állt valakinek érdekében lelőni, hanem egy ilyen helyzetben élő embert akart meggyilkolni azért, hogy ezzel kölcsönös felháborodást váltson ki.

(Az interjút készítette Győri Béla)