|
 2009.08.28.
Szegény Vajdaságunk
Szerbiában
némivel több mint 7,3 millióan élnek. Ebből alig több mint 2
millióan Vajdaságban. Vajdaság lakossága tehát kb. a 27 százaléka
az ország lakosságának (Koszovót nem véve számításba).
Valaha, amikor még autonóm tartomány volt – nemcsak papíron,
hanem a valóságban és alkotmányjogilag is – Vajdaság Szlovéniával
vetekedett az első helyért a jugoszláv föderális egységek
fejlettségi ranglétráján. Ma Szlovénia az EU sikeres tagja,
Vajdaság pedig szegényebb, mint (szűkebb) Szerbia… Szerintem
ezt nem lehet elég sokszor elmondani.
A
tavasszal maga Božidar Đelić, a szerbiai kormány demokrata párti
(DS) kormányalelnöke közölte, hogy Vajdaságban nagyobb a szegénység,
mint „Közép-Szerbiában”, Belgrádról nem is beszélve. Ezt
támasztja alá két civil szervezet, az Amity és a Humanas,
kutatása is. Ők az elmúlt egy évben a legidősebbek életfeltételeivel
foglalkoztak és – sajtóhírek szerint – többek között
arra a következtetésre jutottak, hogy Vajdaságban él a szegények
egyharmada. Ez az arány nagyobb, mint a Vajdaságban élők részaránya
az országos népességben, vagyis Vajdaság szegényebb, mint a többi
országrész.
Három
évtizede, tehát abban a „szörnyű" korszakban, amelynek
visszatérésének megakadályozására államelnökünk is felesküdött,
tehát akkor, amikor Vajdaság a jugoszláv föderáció alkotóeleme
volt, Vajdaságban egy nyugdíjasra négy (!) foglalkoztatott
jutott. Ma egyre egy…
A
mai állapotoknak tehát politikai, gazdasági és demográfiai
okai is vannak, azzal, hogy a gazdasági és a demográfiai problémák
nagy része is éppen politikai okokkal magyarázható.
Mindennapi falat
Országos szinten 30 ezer, 65 évnél idősebb ember él magányosan,
nyugdíj nélkül. Közűlük csupán 11 ezren részesülnek szociális
segélyben. Miért nem kapnak nyugdíjat? Egykori munkaadóik nem
fizették utánuk a biztosítást. Ezeknek az embereknek létfenntartási
gondjaik vannak: még az élelmet, a mindennapi falatot is nehezen
tudják beszerezni. Hiába dolgoztak annak idején a mezőgazdaságban,
az építőiparban, „valakik" megfosztották őket jussuktól
– a viszonylag békés öregségtől. Erre a sorsra jutottak a
valamikori háziasszonyok is.
Hivatalos
adatok szerint majd kétszázezren kapnak 8400 dinár alatti nyugdíjat...
A
jelenlegi nyugdíjalapot adósságok terhelik, az állam majd 50
százalékban tölti fel az alapot, de ez – amellett, hogy a GDP
10 százalékát felemészti - nem old meg semmit. A gond többek
között abban van, hogy az elmúlt tíz év alatt a munkaadók összesen
150 milliárd dinárt „felejtettek el" befizetni a költségvetésbe.
Meg hát abban, hogy „valakik" kifosztották a nyugdíjalapokat
a Slobo-korszakban, amiért – természetesen –senkit sem
vontak még felelősségre. Szerbiában nem szokás az ilyesmi…
Szürke és fekete
Lehet, hogy komolyabban el kellene gondolkodni a szürke- és
a feketegazdaság elleni fellépésről, és felhagyni azzal a
tragikomikus gyakorlattal, amely szerint csupán az adóellenőrök
buzgóságán múlik a nyugdíjalap és az egészségbiztosítási
alap feltöltése. Állítólag 700 felügyelő járja az országot
és havi 10 000 adófeljelentés születik, de ez nem megoldás.
Arról
is legyen már szó, hogy a magáncégek ha be is fizetik a munkásaik
utáni kötelező biztosítást, ezt általában úgy teszik, hogy
hivatalosan minimálbérre jelentik be a munkavállalót. A munkavállaló
pedig ezt is vállalja, szegény, mert nincs más munkalehetősége.
Miért van ez így? Csupán arról van szó, hogy extraprofitot
vasalnak be a cégtulajdonosok? Lehet, hogy az esetek többségében
így van.
Majd a magántőke…
Vannak azonban olyan munkavállalók is, akik szívesebben
adnának nagyobb fizetést (legálisan is) a munkásnak, csak ne
kelljen ennyit adózniuk. Jelenleg ugyanis a magáncégeknél nem
ritkák az olyan esetek, hogy a be nem jelentett bér ugyanakkora,
mint a bejelentett. Igen ám, de a fizetés „fekete" része
után senki sem fizet adót, az nem szolgál majd egyszer hivatkozási
alapként, ha a dolgozó megéri a nyugdíjkorhatárt (amit
folyamatosan arrébb tol az állam, abban a reményben, hogy egyre
kevesebben élik meg), és nem tölti ma nyugdíjpénztárt sem.
Már
hallom a liberális közgazdászokat, akik a magánnyugdíj-pénztárak
mellett érvelnek. Tavaly novemberben Radovan Jelašić,a jegybank
kormányzója azt mondta, hogy a jövőben a kötelező nyugdíjbiztosítás
a szociális segély szintjén lesz. Ő is a privát nyugdíjpénztárak
mellett érvel majd évek óta.
Két
kérdésem van: miből fizessék az átlagemberek a magánnyugdíjat?
És ha lenne is rá pénzük, vajon megbízhatnak-e a magánbiztosítókban?
Szónoki kérdések ezek.
Száz
szónak is egy a vége:
Az
autonóm Vajdaságnak saját nyugdíjalapja is volt. Ha most is
lenne, akkor legalább 8,5 százalékkal nagyobbak lennének a
nyugdíjak a tartományban (a Vajdasági Szociáldemokrata Liga (LSV)
2007-es évi adatai szerint).
Márton Attila
(Forrás: vajma.info)
|
