|
 2009.08.28.
Sam Bobrick – Julie Stein: Csókol anyád!
(Thália Színház)
Nyáron
a szabadtéri színpadokon, de még a kőszínházakban is könnyen
emészthető szellemi táplálékkal kínálják meg a közönséget,
és ez így van rendjén. A hőségben a hűtött nézőtérre
igen kellemes beülni, és a színpadi limonádétól is felfrissülni.
A kánikulában bizony nincs szükség másra, mint szívből jövő,
felszabadult nevetésre, ellazulásra. A Csókol anyád! ez az édes-bús
vígjáték maximálisan megfelel eme kívánalmaknak. A rutinos
broadway-i forgatókönyv-és színdarabíró Sam Bobrick,
valamint felesége, Julie Stein 1994-ben tette közzé a Sheldon
& Mrs. Levine című levélregényét, amiből ezt a komédiát
fabrikálták. A megírás és a hazai premier között eltelt 15
év, ami sok idő, így természetszerűen az elmúlt időszak
amerikai történéseit – már csak 2001. szeptember 11-ét, a
legfontosabbat – is figyelembe véve kellett Magyarországon színre
vinni. Az Orlai Produkciós Iroda szerezte meg a jogokat, így ők
mutatták be Balatonföldváron július 17-én és 18-án. Pesten
a Tháliában pedig négy alkalommal, július 21-től 24-ig játszották.
A
Csókol anyád! hétköznapi témát dolgoz fel, dióhéjban csak
ennyit: hogyan teszi tönkre felnőtt fia minden percét az anyja.
Ez sokak számára ismerős és mélyen átélhető élethelyzet.
Az „Anyád mindent jobban tud nálad” - örökbecsű Murphy-törvény
itt is 100%-ig igaznak látszik. A szertelen, ötven körüli
asszony: Doris, azaz Mrs. Levine majomszeretettel csüng Sheldonon,
az ő 32 éves, s ebből a gúzsba kötésből minden áron menekülni
akaró „kisfián”. Doris rátelepszik Sheldonra, akinek pokollá
változtatja életét. Szegény fiatalember hiába tiltakozik kézzel-lábbal
az anyai gyámkodás ellen, feleslegesen szalad New Yorkból
Amerika túlsó felére, mert nincs a földgolyónak egyetlen
olyan pontja, ahol az ő drága jó anyukája ne érné utol, és
nem látná el hasznos tanácsokkal. Ez olyan vígjátéki szituáció,
amiről már számtalan mű született, és még számtalanabb fog
születni, mert amióta világ a világ mindig lesznek gyermeküket
felnőni nem hagyó, azt a bizonyos lelki köldökzsinórt elvágni
nem képes anyák, akiknek szorításából jámbor porontyaik
menekülni akarnak. Mindebből drámát is lehetne írni, de a Csókol
anyád! a szórakoztatóbb végét fogja meg. A színpadon méretes,
Kedves Sheldon! feliratú nyitott boríték előtt játszik a két
színész. Nem egymással, hanem egymás mellett, hol az egyik
olvassa fel a levelét, hol a másik. Nincs párbeszéd csak a
darab végén, de ez is csak rövid ideg tart. Olyan mennyiségű
szellemes mondat hangzik el, hogy a közönség éppen hogy
felfogja az egyiket, rögtön ott van a másik.
 Másfél
órán keresztül humorpetárdák robbannak a színpadon. Nem egymástól
függetlenül, csak úgy lógnak ezek a monológok, hanem
felelnek, válaszolnak egymásnak, ahogyan az a levelezésnél általában
szokásos. Az Egyesült Államokban divatos az a műfaj, amikor
egyvalaki kiáll a nézők elé, és vicces szólamaival,
gesztusaival, mimikájával megnevetteti őket. Ezt nevezik stand
up comedy-nek. A Csókol anyád! is ez, csak itt nem egy ember
mondja a magáét és jópofáskodik, hanem kettő. Az utóbbi 20
esztendőben Amerikában és a világtörténelemben előforduló
sok-sok szomorú, vagy furcsa esemény szolgálja a mulattatást
ebben a Zöldi Gergely által fordított és felturbózott szövegben.
Így kapnak helyet a tengeren túli popkultúra silány minőségű
termékei, köztük a valóság-és kibeszélő show-k szörnyű,
de szánni való fő-és mellékszereplői, a celebeket imádó, láttukra
visítozó tömegemberek, vagy a hangjuk nincs csak a mikrofonba tátogó,
színpadon vonagló megasztárok meg az ő „koncertjeiken” csápoló
teenagerek. Jellemfejlődés nincs Sam Bobrick és Julie Stein komédiájában,
de nem is ez a cél, hanem a rekeszizmok állandó foglalkoztatása.
Sok mindenen megy keresztül az uralkodni akaró mama és ezt az
uralmat levetni vágyó fiú, de a végén ráébrednek, nem
tudnak egymás nélkül élni, szükségük van a másikra.
Annyira elrontották az életüket, hogy sehogyan sem tudják, és
már nem is akarják kijavítani. A rettenthetetlen és elnyűhetetlen
Doris Levine-t Vári Éva viszi fel a színre. Precíz színészi
játékának, érthető szövegmondásának hála, a közönség
minden egyes szavát jól hallja, nem hadar, ezért a poénok
mindig ülnek, jut elég idejük, hogy kifejtsék hatásukat, így
nem csapják agyon, nem semlegesítik egymást. A mulya, anyámasszony
katonája Sheldon Levine-t Nagy Ervin személyesíti meg. Olyan fiút
alakít, aki világosan tudja, mit kéne cselekednie, mi lenne számára
a helyes út, de elhatározását képtelen megvalósítani,
akaratát véghezvinni. Az ő Sheldonjának minden porcikája
tiltakozik a gőzhengerként nyomuló, levakarhatatlan anyja által
a nyakába tett járom ellen, de próbálkozásai rendre kudarcot
vallanak. A rendező, Znemenák István hű marad a szerzőpáros
eredeti elképzeléséhez, nem gyárt a vígjátékból tragédiát,
nem csinál a felszínes lelkizésből komplexusokkal teli drámát,
nem pszichologizál és analizál, hanem csak egy kis rötyögést
nyújt.
Dr. Petővári Ágnes
|
