vissza a főoldalra

 2009.08.28. 

Freudi elszólás

– Képzeld, tegnap volt egy freudi elszólásom – mondja a pszichiáter adjunktus, professzor barátjának.

– Nagyon érdekes, hogyan történt?

– A feleségemmel vacsoráztam. Meg akartam kérni, hogy „Drágám, ideadnád a sót?” Ehelyett véletlenül azt mondtam, hogy „Te, riherongy! Tönkretetted az egész életemet.”

 A szocialisták fiókpártja szükségesnek tartotta, hogy elnökük viselt dolgairól magyarázkodó interjút jelentessenek meg. Az interjúnak mindenképpen vannak lelki mélységei, hovatovább kiválóan bizonyítja a kényszeres magyarázkodás leleplező erejét. A viccelődő, könnyednek szánt hangvételen átüt a vizsgán izguló diák orrfacsaró hónaljszaga:

– Most akkor van moszkvai belépője a Gazprom székházába vagy nincs? – kérdi Zazrivecz V. Gábort valaki, de az sem zárható ki, hogy öninterjúval van dolgunk. - Egyetlen egyszer jártam Moszkvában, 2008 végén egy történelmi-politikai előadást tartottam egy értelmiségi kör számára Oroszország és Európa kapcsolatáról. Orosz politikussal még életemben egyszer sem találkoztam sem ott, sem itthon – hangzik a válasz.

Csakhogy Vona február 3-án a Magyar Nemzetben még kicsit más színben tüntette fel orosz politikai kapcsolatait.

Magyar Nemzet: Nemrég jött vissza Moszkvából. Ez a látogatás a sajtóban nem kapott semmilyen nyilvánosságot. Mit keresett a Jobbik elnöke Oroszországban, kikkel tárgyalt?

Vona: Eredetileg két célja volt moszkvai látogatásomnak. Egyrészről orosz parlamenti képviselőkkel találkoztam volna, ám sajnos egy vírusos gyulladás támadta meg a szememet, amelytől már a gárdaper tárgyalásán is szenvedtem. …Az oroszországi politikustalálkozók így nem jöttek össze, de majd márciusban bepótolom. A látogatásom másik célja egy olyan konferencián való részvétel volt, amit orosz akadémikusok, történészek szerveztek. Témája pedig Oroszország és Európa változó kapcsolata volt. Itt szólaltam fel.

V. Gáboron kívül erről a konferenciáról akkor senki sem tudott. Persze mostanra az akadémikusok összehívta konferencia már csak értelmiségi körré zsugorodott. De ennél érdekesebb, hogy a baloldali sajtó sztáralakja vajon akkor – a ferencvárosi időközi választások előtt – füllentett az orosz politikusokkal történő, csak a szemgyulladás miatt meghiúsult találkozóról, vagy most próbálja letagadni az orosz kapcsolatot, azzal a nyilvánvaló félrevezetéssel, hogy még életében nem találkozott orosz politikussal. (Önt a CIA fizeti? Ugyan már! Soha nem is találkoztam Obamával!) Akárhogy is, az egykori titkosszolgálati miniszter, Kövér Lászlónak tulajdonított értesülés a párt orosz hátterű finanszírozásáról nem is teljesen hihetetlen. Merthogy a Jobbik pénzügyei meglehetősen zavarosak. Ezt kimagyarázandó Vona a következőket mondja: A kampányunk költségeit nagyobbrészt a Harmadik út (MIÉP–Jobbik) 2006-os választási eredménye után járó állami támogatásból, valamint a pártot támogatók adományaiból fedeztük. A parlamenti pártok – bal- és jobboldal egyaránt – arról beszéltek hüledezve, hogy a Jobbik profi kampánya több százmillióba kerülhetett, de az egész összesen alig volt több, mint 30 millió forint. …Tételesen el fogunk számolni a nyilvánosság előtt, és kíváncsian várom, hogy a többi párt követ- e majd bennünket. Azt tudom, hogy a Jobbiknak honnan volt pénze, de a többieknek honnan vannak még mindig milliárdjaik? Na, ez az, ami nagyon érdekel.

Az a baj a nagyotmondókkal, hogy egy idő után elhiszik saját nagyszerűségüket. Azonban ez a magyarázkodás nem sikerült túl jól, ugyanis a pártok gazdálkodásáról szóló törvény nem teszi lehetővé, hogy egyik párt a másik kampányát finanszírozza. Az ilyen, más párt által finanszírozott közös kampány csak úgy képzelhető el, ahogy az SZDSZ hirdette a Jobbikot/Magyar Gárdát saját plakátjain. Ha a Jobbik a Harmadik Út állami támogatásából fizette a saját kampányát, akkor törvényt sértett. Persze nehezen hihető, hogy a teljes kampányköltség ebből a forrásból származna. Igaz, azt sem lehet tudni, hogy a Jobbik mennyit költött az EU kampányra. Vona Gábor pártelnök szerint nagyjából 30 milliót, míg Szabó Gábor pártigazgató a Heti Válaszban összesen 46 millió forrást sorolt fel. Szabó szerint 400 fizetett óriásplakátjuk volt – ami jegyezzük meg, önmagában legalább 40 millió –, ezen felül a rendezvények, terembérletek, szórólapok (állítólag 2 millió), plakátok (állítólag 50 ezer) reklámfilm és egyéb költségek messze meghaladják a bemondott összegeket. Ha a gárdisták és jobbikosok panorámabuszos utaztatásait nem is számítjuk ide, a Jobbik kampányköltsége szerény becslések szerint is 100 millió felett kellett legyen. De ne felejtsük el, hogy a jobbik 25-30 éves aktivistái, mondjuk pl. Novák Előd évek óta fő tevékenységként jobbikozik, honlapot üzemeltet, kiadványokat jelentet meg, reklámfilmet készít. Miből? Vajon ezek a pártemberek miből élnek? Érdekes, hogy a Jobbik az EP választás végéig 2003 óta semmilyen jelentést sem adott az Állami Számvevőszék felé, feltehetőleg tagjai felé sem. A pártnak nem is volt a pénzügyi elszámolásra hivatott testülete. A honlapjukon idén megjelentettek egy közleményt, miszerint az ÁSZ májusban vizsgálódott náluk. A HVG értesülése szerint június 10-ig biztosan nem számoltak el tavalyi pénzügyeikkel. Kíváncsian várjuk az eredményt, akárcsak az ígért nyilvánosság előtti tételes elszámolást.

Vona Gábor amúgy szeret ígéreteket tenni. Például az EP választásokkor megígérte, hogy folytatják a tüntetéseket, amíg a kormány meg nem bukik. Elmúlt néhány hónap, de a tüntetések elmaradtak.

Az interjú végén Vona újra megmagyarázza, hogy ő tulajdonképpen Zázrivecz Gáborként látta meg a napvilágot, sőt Zázrivecz Gáborként érettségizett, de Moszkvában történeti kiselőadásokat tartó biztonsági termékmenedzser már Vona Gáborként lett. A politikában nem túl jó ómen ez a névváltoztatás. Magyarország a névváltoztatókra idáig csak ráfizetett, legyen az Joszif Visszarionovics Sztalin, aki eredetileg Joszeb Dzsugásviliként fosztogatott, vagy Rákosi Mátyás, aki Rosenfeld Mátyásként született negyedik gyerekként egy bácskai zsidó családban.

– cz –