vissza a főoldalra

 2009.12.04. 

„Csak azt kérjük, amiért megdolgoztunk!”

Tüntettek a szabadkai Zorka valamikori munkásai – A vállalatot negyedannyiért akarják megvenni, mint amennyit ér – Több mint hatszáz munkás követeli elmaradt bérét .

 Egyre több szabadkai esik áldozatául a gyárak magánosításának. A többezres tömeget megmozgató ipar már évekkel ezelőtt leállt. Több vállalat csődbe ment, majd magánkézbe került, ám nagyon kevés esetben kapták meg a munkások a jussukat. A Zorka Vegyi Művek immáron hat éve áll csődeljárás alatt. A hírek szerint holnap végre sikerül negyedik nekifutásra eladni a gyárat, vagy legalábbis azt, ami megmaradt belőle. A munkások tegnap a gyár előtt tüntettek.

A valamikori munkások szerint az elmúlt hat évben szinte semmi sem maradt a gyárból. Akik a gyár tulajdonával kellett volna, hogy foglalkozzanak, mindent eladtak. Mint az a tegnapi békés tüntetésen kiderült, ha nem fog össze a valamikor összetartó munkássereg, még az elmaradt fizetésükből sem marad semmi.

 Kiss Béla, a Zorka nyugdíjasa felháborodva a hozzá eljuttatott információkon, miszerint kizárták azok közül a munkások közül, akik végkielégítést kaphatnak a vállalattól – méghozzá azzal az indoklással, hogy mivel 2002. júniusában vonult nyugdíjba és nem novemberben, amikor a vállalat csődeljárás előtt állt, nem jár neki végkielégítés – tüntetést szervezett. Neki 103 ezer dinárral tartozik a vállalat, amit a Privatizációs Ügynökség döntése alapján nem kaphat meg.

 – A munkásokat megkárosítják. Amikor a vállalat csődeljárás alá került, a bíróság döntést hozott, hogy amennyiben nem fizetik ki a járandóságokat a munkásoknak 15 napon belül, kényszermegfizettetést hajtanak végre. A munkások 2003-ban a bíróságról kaptak egy ilyen végzést, ám ebből nem lett semmi – magyarázta Kiss Béla, majd elmondta, levéllel fordult az önkormányzathoz, illetve a polgármesterhez is, hogy akadályozzák meg a munkások kizsákmányolását. Visszajelzést azonban még nem kaptak.

 – A Privatizációs Ügynökség jogot formál arra, hogy megszabja a kereteket, a kifizetéseknél pedig a munkások maradnak utoljára, holott a munkások, a kisrészvényesek a gyár többségi tulajdonosai. Ha a bírósági döntéseket nem lehet felülbírálni, akkor honnan veszi a bátorságot az ügynökség, hogy megváltoztassa a bírósági határozatot. Egyszerűen kijátszottak minket – mutatott rá Kiss Béla.

 Mintegy 640 munkásnak kellene kifizetni az elmaradt bérét, illetve a késedelmi kamatot. Számítások alapján megközelítőleg 150 millió dinárt. A tüntetésen felmerült annak a lehetősége is, hogy csak a béreket kérik, a késedelmi kamatról lemondanának, ám a többség ebbe nem egyezett bele. „Csak azt kérjük, amiért megdolgoztunk!” – kiabálta a tömeg.

 – Mi munkások voltunk, nem jogászok. Ki képviseli a munkások jogait? Honnan tudjuk mi, hogy valamit rosszul csinálunk, ha senki nem mondja meg, mit kell tenni? – tette fel a kérdést Árokszállási Tibor, aki 33 évig dolgozott a Zorkában, és 230 ezer dinárral tartoznak neki, majd hozzátette: – Minden hitelező követeli a sajátját, mi miért mondjunk le arról a 2 százalék késedelmi kamatról? Ki fog felelni azért, hogy széthúzták a gyárat? A csarnokok egy részét átvitték az Azotarába, ellopták a rakodógépeket. Senki nem kérte rajtuk számon, mi pedig a Zorkában eltöltött 30–40 év után koldusként állunk itt és kétéves bérünket követeljük. Szégyelljék magukat a politikusok, akik akkor és most is hatalmon vannak, mert megengedték, hogy a munkások az utcára kerüljenek! Nem a részvényeket követeljük, hanem a bérünket, amiért megdolgoztunk. Hány adósunk van még, akiket ki kell elégítenünk? A vállalat minden tulajdona, legyen szó a krki, vagy a palicsi nyaralóról, a futball-, vagy teniszpályákról, a gipszmezőről, a parkolóról, mind valaki másé. Ki él ebből a gyárból még most is? Mindig azt mondják, az a hitelezőké, hát mikor kerülünk mi már egyszer sorba? – emelte ki.

 – Én 32 évet húztam le itt, jó sok port nyeltem és nem fogom megengedni, hogy a fizetésemet ne fizessék ki! Ezt a gyárat az én apám és a nagyapám építették! Harminc év után kidobtak az utcára. Mint csináljak most? Hol dolgozzak, kenyérre sincs pénzem. Ez szégyen! Azért jártunk így, mert hallgattunk a vezetőinkre – tört ki Nagy Veronából az indulat és az elkeseredés.

 – Valamikor egy zorkásért száz ment volna tűzbe. Most is azt hittem, hogy legalább ezren összejövünk majd, és alig vagyunk ötvenen. Hol van a közös érdek, hol vannak a közös követelések? Közösen kell az érdekekért kiállni. Szerveződjünk és úgy hallassuk hangunkat – hívta fel a figyelmet Perisity Irma, aki valamikor a Zorka dolgozója volt, ma már újságíróként dolgozik.

 – Az Agrokombinat esetében bűnvádi feljelentést tettünk, hiszen láthatjuk ott és itt is milyen módon végzik a privatizációt. Ennek ellenére nem sok remény van arra, hogy bármi lényeges történik majd. Mert a csődeljárást a csődbiztos, a csődbíróság és a hitelezők vezetik, így ők döntenek. A hitelezők egyike, a Victoria Group a vásárlók egyike volt. A Zorka csődeljárása is nagyon sokáig zajlik. Mivel még nem vették meg a vállalatot, nincs minden veszve. Kérni kell, hogy az önkormányzat, vagy az állam mondjon le az adósság megfizettetéséről, vagy annak egy részéről – magyarázta Milan Popović, az Önálló Szakszervezet szabadkai ágazatának elnöke.

 A Zorka kistermelésben dolgozik, behozatali műtrágyát csomagolnak át. Mint arra rámutattak, 12 portást és mintegy 10 fős adminisztrációs személyzetet foglalkoztat. A valamikori munkások információi szerint a vállalat iránt a Victoria Group érdeklődik. Tudomásuk szerint a gyárat 8 millió dinárra becsülték, ám az érdeklődők 2 milliót kínáltak fel érte.

 A munkások aláírásgyűjtésbe kezdtek, majd nyílt levelet intéztek a Privatizációs Ügynökséghez és a kormányhoz, amiben követelik, hogy vegyék figyelembe a volt munkások érdekeit és követeléseit. A nap folyamán pedig a csődbiztossal is próbáltak beszélni, aki csupán három valamikori alkalmazottal volt hajlandó szóba állni. Hosszú évek óta ez alkalommal igyekeztek szervezetten fellépni az érdekeikért.

 – Mi csak azt követeljük, ami nekünk jár és amit tulajdonképpen letagadtak. 2003-ban ment csődbe a Zorka, akkor nekem a bíróság megközelítőleg 150 ezer dinárt állapított meg adósságként 20 hónapra. Nagyon sokan nem jöttek el, mert akik itt dolgoztak, most máshol dolgoznak, futnak az életük után. A mai szervezkedés után számítunk arra, hogy történni fog valami, mert akiket most megválasztottunk közülünk valók és tudják, milyen helyzetben vagyunk – mutatott rá Stipić Josip.

(Forrás: magyarszo.com)