vissza a főoldalra

 2009.12.01. 

Sorozatgyilkosság megrendelésre vagy hanyagságból?

Győri Béla: – Az Országgyűlés Nemzetbiztonsági Bizottsága egy nyilvános és egy titkos jelentést készített. Eszerint elkerülhető lett volna a cigány emberek halála, ha időben lekapcsolják a sorozatgyilkosokat.

 Demeter Ervin: – Igen. Kiderült a vizsgálat eredményeképpen, hogy a kormány az alkotmányos rendet törvénytelen eszközökkel megzavarni szándékozó emberekkel csak retorikában küzd, érdemben nem. Ami olyan tragédiához vezetett, mint ez a sorozatgyilkosság. A Nemzetbiztonsági Hivatalnak rendelkezésére álltak alapinformációk ezen személyek létezéséről, fajgyűlölő beállítottságukról, az ebből adódó aktivitásukról és arról is, hogy fegyvert kívánnak beszerezni. És érdekes módon mindez nem volt elegendő ok arra, hogy érdemi, megelőző munkát végezzenek. Sőt amikor a rendőrség több fegyveresen elkövetett gyilkosság elkövetőit kereste, nem jutott eszükbe, hogy átadják a látókörükbe kerültekről ezeket az információkat. Úgy látjuk, hogy a Nemzetbiztonsági Hivatal csődöt mondott, és a kormánynak azon törekvése, hogy érdemben fellép a szélsőségesekkel szemben, csak retorika, semmi más célt nem szolgált, minthogy az ellenzéket besározza és befeketítse.

 – Belekeverték az ellenzéket ebbe a szörnyű ügysorozatba is?

 – Nem, csak azzal vádolták, mint már annyiszor, hazug módon, hogy a szélsőségesekkel általában kokettál. Ebből következik, hogy tulajdonképpen az ellenzék tehet mindenről. Ez a magatartás oda vezetett, hogy amikor tényleges veszélyt jelentő szélsőségesek, akik gyilkolni is képesek, a látókörükbe kerültek, azokkal nem csináltak semmit.

 – Nem úgy lehettek ezzel, hogy annyiszor kiáltattak velük farkast az ellenzék lejáratására, hogy feljogosítva érezték magukat az információk visszatartására?

 – Nézze, egy biztos, módunkban állt megállapítani, hogy rendelkeztek a szükséges és elégséges információkkal. Az ügygazda rendesen végezte a munkáját, de ezek nem kerültek megfelelően feldolgozásra, elemzésre, illetve nem kapta meg az ügy gazdája azt a szakmai segítséget, amire szükség lett volna a további megelőző munkához.

 – Mármint az NBH-n belüli ügygazda?

 – Igen. A vezetőitől nem kapta meg azt a segítséget, amelyre szüksége lett volna a munka további végzéséhez.

 – Jelen esetben Laborc Sándorról beszélünk?

 – Gyakorlatilag igen, hisz ő viselte a felelősséget a hivatal működéséért. Sajnos azonban azt tapasztaltuk, már 2007-ben, hogy minimum furcsán szervezte át a szolgálatokat. Mi már akkor sejtettük, hogy ez a szolgálatok szétveréséhez járul hozzá, hiszen minden létező vezetőt leváltott és komoly szervezeti átalakítást végzett, ami jelentősen gyengítette az ún. műveleti munka hatékonyságát és minőségét.

 – Mi célja volt ezzel?

 – Végülis kiderült, hogy a jelenlegi kormány pártpolitika céljaira használta a Nemzetbiztonsági Hivatalt. Ezért volt számukra ideális a gyenge és szinte működésképtelen hivatal, mert erős és működőképes hivatal esetében nem fordulhatott volna elő, hogy létező alapinformációk elsikkadnak. Tehát az elkövetők tevékenységét észlelték ugyan, mégsem végeztek további feltáró munkát, amelyből kiderülhetett volna, hogy hová és milyen a kötődésük, miért akarnak fegyvert vásárolni? – hogy csak néhány példát említsek. De ezen kívül is számos olyan kérdést kellett volna tisztázni, amit, ha idejében elvégeznek, néhány áldozat életben maradhatott volna.

 – Azért ez nagyon súlyos dolog. Emberéletek száradnak a lelkükön?

 – Hát hogyne. Természetesen nem tudom, hogy a 6 áldozatból hányan élhetnének még ma is, de ha egy embert sikerült volna megmenteni, az is nagy dolog lenne. Ha jól belegondol az ember, mindjárt a gyilkosságsorozat kezdetén keletkeztek ezek az információk, talán már az elején, amikor még nem voltak halálos áldozatok, véget lehetett volna vetni ennek a borzalmas szándéknak.

 – Ez egy fontos információ. Ezt most állapították meg a bizottsági ülésen?

 – Igen, most, amikor az időpontok alapján áttekintettük, hogy mikor keletkeztek az elhanyagolt információk és összevetettük azzal, hogy mikor, milyen gyilkosságok és gyilkossági kísérletek történtek.

 – Mi a különbség a bizottság által nyilvánosságra hozott dokumentum és a zárt jelöléssel ellátott dokumentum között?.

 – Érdemi tartalmát tekintve semmi. A zártnak nyilvánított anyag részletesebben, szervezeti egységeket, személyeket, műveleti módokat megnevezve tartalmazza a nyilvános jelentésben szereplő eseménysort. Ezt a jelentést megküldtük a köztársasági elnöknek, a kisebbségi jogok országgyűlési biztosának és a legfőbb ügyésznek.

 – Mulasztásról van szó vagy tudatos bűnpártolásról?

 – Hogy ez tudatos lépések sorozata, vagy egyszerűen hozzá nem értés, trehánysággal tetézve, nehéz megmondani. Talán az ügyészség értékelni fogja azt a kérdést, hogy büntetőjogi konzekvenciái legyenek-e az ügynek vagy sem. Mert mi kimondtuk, hogy felelősség terheli Laborc Sándort, a hivatal vezetőjét és a két minisztert, akik a titkosszolgálatok irányításáért is felelősek. Szilvásy György az időszak jelentősebb részében, és az utolsó négy hónapban pedig Ficsor Ádám volt ebben a pozícióban.

 – Ezek szerint a jelentés az ügyészség elé kerül?

 – A legfőbb ügyésznek megküldtük a jelentést. Neki hivatalból el kell döntenie azt, hogy szükséges-e büntetőjogi eljárást kezdeményezni vagy sem.

 – És fontos tényező, hogy megkapta Sólyom László, a köztársaság elnöke is ezt a jelentést? Ennek a felháborító hanyagságnak lesz következménye?

 – Meglátjuk, mi megtettük a dolgunkat. Egyrészt igen részletes, alapos munkával feltártuk az esetet, pontosan azért, mert az ügy súlya ezt kívánta, hiszen itt nem egyedi ügyről van szó, sajnos. Precíz munkát végeztünk, hogy a következtetések levonhatók legyenek és nem utolsósorban azért, hogy a jövőben elkerülhetők legyenek az ilyen súlyú hibák és emberéleteket követelő mulasztások a Nemzetbiztonsági Hivatalnál.

 – A balliberális lapok nem nagyon szellőztetik az ügyet, mivel néhány nyomorult cigányról van szó?

 – Érdekes, ez nekem is feltűnt, hogy most az az érzékenységük, ami eddig tapasztalható volt a kisebbségekkel szemben, valahogy alábbhagyott és valóban nem súlyának megfelelően kezeljük az ügyet, pedig a magyar kriminalisztika egyik legsúlyosabb bűncselekmény- sorozatával állunk szemben.

 – A titkosszolgálati zűrzavar kihat a rendőrség működésére, mint tapasztaljuk. Azt se tudják mikor mit tehetnek, mit nem.

 – Igen, szemmel látható, hogy a rendőrség zavarban van, nem tudja a polgároknak a közbiztonságot biztosítani, ami alapvető feladata lenne és hát nyilván ez is a kormány mulasztása, de ez egy másik, szintén nagy súlyú történet.

 – Majd az utcasarki rendőrrel elvitetik a balhét.

 – Pedig abban egészen biztos vagyok, hogy erről nem a beosztott rendőr tehet.