vissza a főoldalra

 2009.12.11. 

Ukránosítási törekvések

A Kárpátaljai Magyra Kulturális Szövetség és a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség (KMPSZ) elnökségének közös nyilatkozata jelent meg november 16-án a kárpátaljai magyar oktatást sújtó programokról. Erről és a kárpátaljai magyar iskolák, diákok tankönyvmizériájáról Dr. Orosz Ildikót a KMPSZ és a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola elnökét kérdeztem.

-Kedves elnökasszony! Ebben a tanévben milyen olyan intézkedések születtek, melyekből arra következtetnek, hogy a hatalom célja: a magyar nyelvű oktatás fokozatos átállítása ukrán nyelvűre.

-Ha ezt a kérdést vizsgáljuk, akkor nem elég csak erről a tanévről beszélni, mert a folyamat régebben vette kezdetét. 2004-ben elfogadták az emeltszintű érettségik rendszerére vonatkozó jogszabályt, hivatkozva arra, hogy Ukrajnában a bolognai folyamatra térnek át. A bolognai rendszer szerint az európai normák alapján kell, hogy szervezzék a felvételi rendszert. Az emelt szintű érettségit úgy vezették be nálunk – bár erről a bolognai rendszer nem rendelkezik - , hogy a vizsgaközpontokban csak a minisztérium által meghatározott tárgyakban lehet vizsgát tenni, s minden szaknál megmérettetik a jelentkező ukrán nyelv-és irodalomból. Ukrán nyelv-és irodalomból ugyanazt az érettségit kell tenniük azoknak a diákoknak, akik magyar iskolát végeztek, s pl. magyar szakra szeretnének jelentkezni, mint, akik ukrán anyanyelvűek, s ukrán iskolát végeztek. Tehát egyforma a követelmény, s aki nem éri el ebben a rendszerben a 124 pontot, sehova nem nyújthatja be a kérelmét, így kimarad a felsőfokú oktatásból. 2006-ban választás is volt, így ez az intézkedés bekerült abba a közbeszédbe, ami a kampányt is jellemezte. Az akkori Janukovics –kormány szocialista párti oktatásügyi minisztere, Nikolajenko ígéretet tett a vizsgaközpontok igazgatóságán keresztül, hogy olyan módosítást eszközölnek, miszerint a nemzetiségi iskolák diákjai az oktatás nyelvén tehetik le az emelt szintű érettségit a szaktárgyakból. A választások után ezt az írásbeli ígéretét, a vizsgaközpontok igazgatója visszavonta,  így történhetett meg, hogy a következő tanévben a magyar iskolákat elvégző, érettségiző diákok fele kimaradt a felsőoktatási felvételiből a, mert nem tudták teljesíteni az előírt követelményeket. Mindez annak ellenére történt, hogy Vakarcsuk személyében új, jobboldali párthoz tartozó miniszter került a tárca élére. A következő 2009/2010-es tanévben úgy rendelkeztek, hogy két kötelező vizsgát kell letenni ukrán nyelven. Az intézkedések alapján úgy tűnik, mintha az országban konszenzus lenne a politikai elit között a kisebbségi oktatás ukranizálása terén. Ezek diszkriminatív rendelkezések, hiszen, ha egyesek anyanyelven teszik le a vizsgát, míg mások nem, akkor hol az esélyegyenlőség? A bolognai rendszerbe való áttérés aláírásakor pedig azt vállalták fel Ukrajnában, hogy biztosítják az esélyegyenlőséget, s visszaszorítják a felsőoktatási intézményeknél a korrupciót. Mi természetesen tiltakoztunk a diszkrimináció ellen, mégsem hallgatták meg a kérésünket. Olyan abszurd helyzet állt elő, hogy aki magyar nyelv-és irodalom szakra jelentkezik, annak csak ukrán nyelv-és irodalomból kell emeltszintű érettségit tenni, valamint egy idegen nyelvből, jövőre Ukrajna történetéből ukrán nyelven is. Igaz, a bolognai folyamat azt is előírja, hogy autonómiát kell adni a felsőoktatási intézményeknek, nálunk a szakminisztérium úgy döntött: ők határozzák meg, miből lehet emeltszintű érettségit tenni, a felsőoktatási intézmények nem szervezhetnek felvételit, a kijelölt lista alapján dönthetnek, hogy milyen emeletszintű érettségi vizsga okiratai alapján veszik fel a hallgatókat.

-Idén októberben is kijött egy igen abszurd rendelet.

-Az oktatási intézményekben még a szünetben is, az ukrán nyelv elsajátítása érdekében, csak az államnyelven lehet beszélni. Még el sem csitult a rendelet körüli botrány, mikor egy újabb rendeletet adtak ki, miszerint a megyei oktatási főosztályok egy előrebocsátott lista alapján a következő tanévre rendeljék meg a tankönyveket. Ez a tankönyvlista pedig nem ad lehetőséget arra, hogy a nemzetiségek az iskoláik számára tankönyvet rendeljenek. Most tovább romlott a helyzet, mivel a minisztérium, jövőre, az átmeneti 10. osztályt a magyar nyelvtan- és irodalomkönyv kivételével valamennyi tantárgyból ukrán nyelvű tankönyvvel akarja ellátni. Ukrajna most tér át a bolognai rendszer kapcsán arra, hogy 12 éves oktatás után ad érettségi bizonyítványt. Korábban 11 év után lehetett érettségizni. Így módosították a tanterveket. Jövőre tehát új tantervek szerint kell tanulnia a 10., 11., és 12. osztálynak. Ukrajnában nem 8 alapiskola és 4 gimnázium működik, hanem a skandináv modellt vették át, eszerint 9 évfolyamos az általános iskola, és erre épül a 3 évfolyamos középiskolai oktatás. El kell tehát készíteni az új tankönyveket. A fordításos tankönyvekre pedig nem ad lehetőséget a megrendelő lap. Az érvényes előírások, illetve a korábbi évek tapasztalata egyaránt arra utalnak, hogy amennyiben az alaptantárgyak ukránból magyarra fordítandó tankönyvei nem szerepelnek a kiadandó tankönyvek listájában, úgy megjelentetésük nem valószínű. Egy sunyi játszmáról van szó. Ugyanis, ha idén nem rendelik meg a nemzetiségi tankönyveket, s nem fordítják le, akkor jövőre azt fogják mondani, hogy azokat nem is igényelték se az igazgatók, se a járási főtanfelügyelők, így csak ukrán nyelven fogják kinyomtatni a tankönyveket. Hangsúlyozzuk, nekünk, ukrán adófizető polgároknak, jogunk van ahhoz, hogy anyanyelvünket szabadon megválasszuk. Ez a rendelkezés tehát annak a folyamatnak a jelenlegi állomása, ami 2004-ben vette kezdetét. Akkor a kisebbségek szóvá tették, hogy nincs szó esélyegyenlőségről, hiszen más a tananyag, mint az ukrán iskolákban, akkor úgy döntöttek: a kisebbségi iskolákban több ukrán nyelv-és irodalom órának kell lennie, hogy jobban megértsék az államnyelvet, így értelmezték ők az esélyegyenlőséget. Bevezettek bizonyos tantárgyakat ukrán nyelven. Heti plusz egy-egy órában ukránul tanulják a diákok a matematikát , Ukrajna történetét az oktatási intézmény általa szabadon felhasználható választható tantárgyak rovására,  ami így egyes oktatási intézményeknél kiszorította ezen kereten belül immár 1988 óta oktatott magyar nép története című tantárgyat. Amikor közöltük, hogy mindez nem oldja meg a problémát, akkor úgy gondolták: minden diák ukránul tanuljon, s ezzel kiegyenlítődik az a kisebbségi deficit, ami az új törvények alapján keletkezett. Ez az intézkedés jól mutatja, hogy az ukrán állam a nemzetiségi oktatásból ki szeretne vonulni, illetve meg szeretné azt szüntetni álságos intézkedésekkel.

-Közleményükben kitérnek az egyházi iskolák helyzetére is.

-Szeptemberben az egyházi, alapítványi gimnáziumoktól megvonták az állami minimális normatív támogatást, ami a kötelező tantárgyak oktatásért járt nekik immár több mint tíz esztendeje. Arra hivatkoznak, hogy a 2004-ben módosított költségvetési törvény nem ismer alapítványi, csak magán iskolát. Így minden alapítványit automatikusan átsoroltak a magánintézmények közé. Folyamatosan és sorozatosan megsértik azokat a hatályos kisebbségi törvényeket, melyek lehetőséget biztosítanak az anyanyelvi oktatásra, amelyek garantálják az egységes és szabad iskolaválasztást és az esélyegyenlőséget. Megsértik azokat a határozatokat is, melyeket elfogadtak önmagukra vonatkozólag is, mikor anno Ukrajna kinyilvánította a függetlenségét. Tudjuk: Magyarország volt az első, amely elismerte ennek az országnak a függetlenségét. Előtte, még az Ukrán SZSZK biztosítékként aláírt egy olyan nyilatkozatot a kisebbségek jogainak garantálásáról, amely olyan passzusokat is tartalmaz, hogy a már elért jogokat nem fogják szűkíteni. Sajnos ezt Ukrajnában másként értelmezik, mint mi. Mondják: ezt még az Ukrán SZSZK idején írták alá, s törvény sem rendelkezik róla. Nem sírjuk vissza a régi politikai rendszert, de sokkal jobbra , demokratikusabb világra számítottunk, megértésre a kisebbségi kérdésekben, hiszen kisebbségiként ukránt, magyart, románt egyformán sújtott a szovjet rendszer. Sajnos a jelenlegi politikai elit egy része hamar elfelejtette az anyanyelvű oktatásért folytatott közös harcunkat, és többségiként elárulta azt, mert mindent elkövet azért, hogy az országon belül megszüntesse a kisebbségi oktatást.

-Olekszandr Udod, az oktatási minisztérium innovációs technológiai és oktatástartalmi intézetének igazgatója tudtommal cáfolta, hogy szinte csak ukrán nyelvű tankönyvek lesznek. Szerinte megjelennek az ukrán könyvek magyar fordításai is. Nem hisznek önök az úriembernek?

-2004-ben, az emelt szintű érettségi bevezetésének tervezésekor azt ígérték, hogy magyarra fordítják a tesztkérdéseket, ám a kötelező bevezetéskor visszavonták az erre vonatkozó rendeletet. Lepecsételt dokumentumokkal rendelkeztek erről a magyar iskolák igazgatói. Ha egy rendeletet nem tartanak be a hatalmon lévők, akkor egy sajtónyilatkozat alapján miben reménykedhetünk? Szlovákiában törvényt kell elfogadni a nyelvtörvény módosításához, nálunk pedig az elfogadott, pozitív jogszabályokat, törvényeket is felülírják rendeletekkel.

-A magyar nyelv és irodalom szakra felvételizőknek nem kell felvételizni a szaktárgyból. Így miként válogatnak a felsőoktatási intézmények a jelentkezők között?

-Hiába ír a bolognai rendszer a felsőoktatási intézmények autonómiájáról, mi mégsem válogathatunk a jelentkezők között. A minisztérium hagyja jóvá a felvételi pályázati kiírást. Ők kiadnak egy központi rendeletet, ami alapján megalkotjuk a saját felvételi pályázatunkat. Mi csak abban dönthetünk, hogy a különböző szakokhoz milyen nem szakirányú vizsgákat rendelünk. Mikor a diákok leteszik az emeltszintű vizsgaközpontokban az érettségit, benyújthatják hozzánk a kérelmeket. A mi jogkörünk abban merül ki, hogy azokat elfogadjuk és az engedélyezett keretszámon belül az abszolút lista alapján beiskolázzuk őket. Így előfordulhat az is, hogy miután a magyarok a már elmondottak miatt rosszabbul teljesítenek, az alkotmányos jogra való hivatkozásul fel kell venni a magasabb pontszámot produkáló ukránokat. Ennek következménye az lesz, hogy kiszorulnak a magyarok a felsőoktatásból. Bekerülhetnek viszont az ukránok egy olyan felsőoktatási intézménybe, aminek a működését az ukrán állam nem támogatja.