vissza a főoldalra

 2009.12.11. 

Élt 40 évet?

Bajba került a magyar nyelvű színjátszás Kassán. Az idén 40 éves teátrum talán utolsó évadát éli: a változó szlovákiai törvények ellehetetlenítik a magyar nyelvű színjátszást, a gazdasági nehézségek pedig a tőke oldaláról fojtogatják a színházat. Minderről Kolár Péter urat, a kassai Thália Színház igazgatóját kérdeztem.

 -Igazgató úr! Idén ünnepelte 40. születésnapját a kassai Thália Színház. Játszottak magyarul a csehszlovák állampárt uralkodása idején, majd a Meciar-érában is, s most, mikor az ország az EU tagja, úgy néz, be kell csukni a kaput. Tehát keserű ez az ünnep. Kik, s milyen intézkedésekkel akarják ellehetetleníteni a Thália Színház működését?

 - Mielőtt kérdésére válaszolnék, elöljáróban: minden nehézség ellenére remélem, hogy nem kell bezárni a színházunkat. A gazdasági válság kihatott Szlovákiára, Kassa megyére, s így a színházunk működésére is. Intézményünk megyei fenntartású, s a Kassa megyei önkormányzatnak sajnos nagymértékben csökkent a költségvetése, s így a kultúrára szánt összegeket megnyirbálták. A kassai Thália Színház a megye legnagyobb kulturális intézménye, így főleg a mi költségvetésünk csökkent. Eddig is nagyon kevés támogatást kaptunk a megyétől, így a további csökkenés azt eredményezheti, hogy külső segítség nélkül megszűnik önálló működésünk. Konkrétan 1 millió euróval jut kevesebb a kultúrára Kassa megyében.

 -Eddig mekkora összeget kaptak a megyétől?

 -Kerekítve, eredetileg 500 ezer eurót kaptunk volna erre az évre, ami a tavalyinál valamivel alacsonyabb támogatási szint lett volna. Sajnos ezt az összeget lecsökkentették még 54 ezerrel és ez akkora mínuszt eredményez a költségvetésünkben, amit nem bírunk kiegyenlíteni, még úgy sem, hogy a bevételi oldalunk igen kedvező. Már az elmúlt években sem követte a költségvetésünk sem az inflációt, sem a kötelező béremeléseknek a kiadásait. Így egyre kevesebb pénz jutott már évek óta a rezsi-és a produkciós költségekre. Az elmúlt évben már produkciós költségekre sem jutott a megye által kapott pénzből, így pályázatok útján és az adományokból beérkezett forrásokból tudtuk megvalósítani terveinket.

 -Konkrétan melyik évad került veszélybe?

 -Már a mostani, a 2009/2010-es. Míg a színházak évadokban gondolkodnak, addig a dotáció esetében költségvetési évekről beszélünk. Így fordulhat elő, hogy évad közben változtatják meg a költségvetésünket. Igaz, tudatosan nem vettük figyelembe azt a javaslatot, miszerint erre az évadra ne tervezzünk új bemutatókat, hanem csak felújítások legyenek. Ennek a tanácsnak a megfogadása a bérletrendszer megszűnését eredményezte volna. Nekünk 14-15 előadást jelenthet egy-egy produkcióból maga a bérlet. Ha ezt feladjuk, akkor a közönség száma olyan nagy mértékben csökken, hogy egy későbbi ellenőrzés során azt mondhatják: egy olyan színházat, ami nem mutat be új darabokat, s nézőszáma is jelentősen csökken, teljesen szükségtelen támogatni. Amennyiben a színház nem játszik, nem lehet közönsége sem, ami ürügyet szolgáltathat annak megszüntetéséhez. Éppen ezért azt mondtuk: nem szabad feladunk tevékenységünket, s minél többet kell játszanunk, annál inkább, mert tájoló színház is vagyunk. Szlovákiában összesen két magyar színház létezik, s amennyiben mi nem fogunk járni a magyarok lakta teleülésekre, úgy az ott élőket megfosztják a színházi élményektől. Ez pedig az anyanyelv helytelen használatához és a magyar kultúra megszűnéséhez vezethet.

 -Több helyen lehet olvasni az önök segélykéréséről. Mekkora összeg mentheti meg a színházat? Hozzáteszem, a Thália nem pályázati színház, s a folyamatos működést kéne biztosítani.

 - A legjobb az lenne, ha az adományokból befolyna az az 54 ezer euró, amivel csökkentették támogatásunkat. Jelenleg egy 40 ezres összeg elég ahhoz, hogy év végére ne legyen veszteségünk, tehát nullán álljunk. Természetesen gondolkodunk azon, hogyan lehetne csökkenteni a költségeket, ám ez nem könnyű feladat. Színházunk kb. 50 embert foglalkoztat a színészekkel együtt. A Tháliának társulatának 14 színésze van és még 4 művészeti munkatársa. A többiek gazdaságiak, műszakaik, sofőrök, portások, stb. Ha ezt a létszámot lecsökkentjük korlátozott lesz azon daraboknak a köre, amit elő tudunk adni. Egy példa: tíz színész között kiosztani egy darabot még akkor is lehetetlen, ha csak tíz szereplős az adott mű, hiszen nem lehet egy adott figura eljátszásra bárkit felkérni a színészek közül. Vendégművészek meghívására pedig anyagi okokból alig van lehetőségünk, pedig sokan szeretnének Kassán játszani. Vonzza a művészeket patinás város. Szerénytelenségnek tűnhet, de jó előadásokat tudtunk az elmúlt években produkálni. A legnagyobb probléma számunkra: nincs olyan jogszabály Szlovákiában, amely előírná, hogy a nemzetiségek kultúraközvetítő intézményéit milyen támogatás illeti meg. A szlovák kulturális minisztériumnak létezik egy jó pályázati rendszere, de csak pályázati pénzből hivatásos intézmények nem tudnak működni. Ezért biztosítani kéne néhány hivatásos kulturális intézménynek az állami dotálását.

 -Olvasni: mindenhol a kultúrán spórolnak a legjobban. A kassai szlovák színházban is össze kell húzni a nadrágszíjat?

 -A Kassai Állami Színház –ahogy neve is mutatja – minisztériumi fenntartású, és létezik opera és balett tagozata is. Őket is érinti a megszorítás. 2003-ig ez a színház a megyéhez tartozott. Akkor 43 millió korona volt a támogatásuk, míg mi 10 milliót kaptunk. Mióta a minisztériumhoz kerültek, támogatásuk 270%-kal növekedett, míg a mienk öt év alatt 15-tel. Ha ebből a hatalmas összegből, amit a szlovák színház kap lefaragnak 8-10 %-ot, az könnyebben átvészelhető, mint a Tháliában, ahol már a fizetések fedezete is veszélyben van.

 -Arról is olvastam, hogy elképzelhető: nem zárnak be, de elveszítik a függetlenségüket. Ez mit jelent?

 -Az egyik szlovákiai törvény kimondja: az az intézmény, ami két éven keresztül veszteséges, a második év után elveszíti önállóságát. Megkapja ugyan a jóváhagyott támogatást, de a minden egyes euró, mely a bevételből származik, a fenntartót illeti meg. A fenntartó mondja meg azt is, mit játsszon egy ilyen színház. Mondhatjuk: gazdasági cenzúráról van szó. Csak azt lehet játszani, ami nagyobb bevételt hozhat. Így inkább kommersz darabok kerülhetnek bemutatásra.

 -A szlovák hatalom nem neheztel önökre? Hiszen a Szlovák Nemzeti Párt egyik parlamenti képviselője idén márciusban fasiszta propagandával vádolta meg a kassai Thália Színházat, mivel a Márai Stúdió mellett üzemelő kávéházban Horthy Miklóst ábrázoló poszter volt látható.

 -A Thália Színház rendre nézői elé tár a kassai színjátszás történetével kapcsolatos dokumentumokat. Így került a plakát a kávézó falára. Igyekszünk minél több dokumentumot beszerezni a kassai színjátszás múltjából, és azt elérhetővé tenni nézőink számára. Ezek nem klasszikus kiállítások megnyitóval. Ha találunk valami érdekes dokumentumot, azt elérhetővé tesszük. 1938-ban itt járt Horthy Miklós kormányzó. Tiszteletére december 5-én bemutatták a Bánk bán című tragédiát. Valószínűleg azért a Bánk bánt, mivel 1833-ban Kassán mutatták be először a darabot. A plakát a Bánk bán miatt, és nem egy Horthy-kultusz miatt volt kifüggesztve. Itt egy belpolitikai ügyről van szó, mert 1939. március 14-én alakult meg a Tiso németbarát állama. Tisót háborús bűnösként ítélték el, míg Horthyt csak tanúként hallgatták ki Nürnbergben. Idén fel is vonultak a szlovák nemzetiek Tisóra emlékezve, az SNS-nek tehát egy „megelőző hadművelete” volt az, mikor a plakát-ügyben sajtótájékoztatót tartottak.

 -A módosított államnyelvtörvény milyen kihatással van a magyar színház működésére?

 -Erre pontos választ csak később, a végrehajtási rendelkezések érvénybe lépése után tudok adni. 1995-ben szavazták meg először a nyelvtörvényt, de akkor olyan ellenállást fejtett ki mind a helyi magyarság, mind az európai közvélemény, hogy a jogszabályból kihagyták a legvitatottabb részeket, így a szankcionálás tényét. A közelmúltban módosított jogszabály több paragrafusa is veszélyes lehet. Vegyünk egy példát: színházi plakátok. Először a törvény értelmében szlovák nyelven kell a plakátnak megjelenni, csak utána lehet kitenni annak idegen-tehát magyar- nyelvű fordításait. A szlovák felirat nem lehet kisebb, mint a magyar. Mindez a legjobb esetben is dupla költséget jelent a színház számára. Ugyanez érvényes a műsorfüzetre is. Milyen is egy magyar színház plakátja, ami elsősorban szlovákul kerül a nézők elé? Abszurdum! Akkor is megbüntethetnek minket, ha nyelvtani hibát vétünk a szlovák szövegben. Ezért egy műsorfüzetet egy hivatásos fordító irodával kéne lefordíttatni, ami szintén jelentős kiadás. Abban bízom, hogy a kassai magyar színház átvészeli a nehézségeket, s akkor, az 50 éves születésnapon is beszélgethetünk a teátrum jövőjéről.