|
 2009.02.27.
A megküzdött valóság története
A
Nemzeti Fórum Kölcsey Köre február 11- én Gyurkovics
Tibor-emlékestet szervezett a Polgárok Házában. Az est fő
szervezőjével, a Kölcsey Kör vezetőjével, dr. Horváth Béla
volt országgyűlési képviselővel a rendezvény után beszélgettem.
– Ön a Hit pajzsa-díj társalapítója Gyurkovics
Tiborral. Mikorra datálható kapcsolatuk kezdete?
– Tiborral a ’90-es évek elején ismerkedtem meg, mikor
Tokióban megrendezésre került a magyar–japán kulturális
fesztivál. Együtt utaztunk ki, s a repülőgépen egymás
mellett ültünk. Részt vettünk a majd’ háromhetes program összes
rendezvényén, és esténként sétáltunk a japán főváros utcáin,
közben társadalmi, politikai kérdéseket boncolgattunk.
– Tavaly jelent meg a Levettük a vörös csillagot c.
kötete az 1988–1990-es történelmi időkről. Többen kérdezik:
történt-e rendszerváltás 1988–90- ben? Ha igen, miért ülnek
nyakunkon ismét a kommunisták utódai? Kisiklott tán a
rendszerváltás vonata?
– Történt is meg nem is. A mesékből ismerjük a
fordulatot: hoztam is meg nem is. Történt, de az elmúlt 20 év
magyarországi politikai terméke inkább a demokrácia ürüléke.
– Ez a könyv megadja az előző kérdésre a választ?
– Nem, mert ez a könyv elsősorban a hajdani MDF
legnagyobb szervezetének – az I–XII. kerületi
alapszervezetnek – történetét dolgozza fel az 1990-es választások
éjszakájáig, illetve az első szabadon megválasztott Országgyűlés
első ülésnapjáig. Igyekeztem sok korabeli fotót, plakátot,
szórólapot, meghívót közzétenni – így a kötet visszaemlékezés,
dokumentumgyűjtemény, megjegyzéseimmel fűszerezve.
– A könyvében láttam a következő plakát fényképét:
„Körözzük azokat a személyeket, akik az utóbbi 40 évben tönkretették
országunkat. A nyomravezetők jutalma: független, szabad
Magyarország. Magyar Demokrata Fórum.” Mi történt? Megkenték
a rendőrfőnököt, mint a maffiafilmekben?
– Ez egy általános központi plakát volt, aminek szövegét
a székházban találták ki. Anno nagyon sikeres és népszerű
volt. Azt hiszem, hogy ez egy olyan plakát, amit kicsit módosítva,
aktualizálva akár most is ki lehetne ragasztani.
– Akkor ez a körözés
sikertelen volt…
– Az volt, s emlékszünk a szintén nagy sikerű tavaszi
nagytakarítás-plakátra is, s arra is, hogy sokunk legnagyobb
csodálkozására az elszámoltatás és a nagytakarítás lekerült
a napirendről. Ez az alfája és omegája mindennek.
– Könyvét olvasva meglepődtem azon, hogy a ’90-es
győzelem éjszakáján Antall József nem úszott örömmámorban.
– Valóban, nagyon visszafogott volt. Nem lehet tudni,
hogy ezen az éjszakán kitől kaphatott telefonhívásokat, s
milyen „kérésekkel” fordultak hozzá. Ennek feltárása a jövő
történészeinek feladata.
– Ma egyre többen nyilatkoznak arról, hogy nem volt
helyes lépés a privatizáció. Lánczi András filozófus,
egyetemi tanár szerint: „megindult a gazdaság átalakítása a
’90-es évek elején, elsősorban a »liberalizálni!« és »privatizálni!«
jelszavak mentén, ami nagyon súlyos következményekkel járt.”
Csurka István annak idején bírálta a privatizációt a Néhány
gondolatban, s bírálták őt az MDF-en kívül, s belül. Az MDF
alapító tagjaként – 474-es sorszámmal – mi erről a véleménye?
– A kérdés kapcsán és a könyvem megjelenése ürügyén
el kell mondanom: visszatérő észrevétel, s vád, hogy miért
nem időben szóltunk a problémákról. Ez alapvetően rossz kérdés.
Az MDF képviselőcsoportjában többen tiltakoztak és nemtetszésüknek
adtak hangot a privatizáció menete, s módja miatt. Igenis, a
frakció döntő többsége a magánosítás módszerét nem
fogadta el. Meg is alakult az ún. Monopoly-csoport, mely kizárólag
a privatizációs visszaélésekkel és a személyi kérdésekkel
foglalkozott. Tehát már a kezdetek kezdetén szóltunk,
tiltakoztunk, de a kritikus hangokat idővel elnémították.
Ellehetetlenítették azokat a képviselőket, akik már akkor
felhívták a figyelmet a liberalizáció és a privatizáció
veszélyére. Sovány vigasz, hogy 20 év után elmondhatjuk: mi már
akkor láttuk a káros folyamatokat, és sejtettük, mit hoz így
a jövő. A magyar pártpolitika sajátossága, hogy akik az igazságot
keresik, akik szókimondóan határozott véleményt képviselnek,
kiszorulnak a közéletből, s azok maradnak a felszínen, akik óvatosan,
megalkuvóan a „fal mellett” járnak.
– Kérem, beszélgetésünk végén mutassa be a Kölcsey
Kört.
– Az előzményekről: két évvel ezelőtt a Lakiteleki Népfőiskola
pályázatot hirdetett visszaemlékezések megírására a
rendszerváltó évekről. Akkor én a most publikált könyvemnek
egy töredékét küldtem be pályázatra. A bírálóbizottság
értékelése szerint első helyet értem el ezen a pályázaton,
s tetszett Lezsák Sándornak, hogy vannak még, akik az „őskorszakra”
emlékeznek vissza, s közzéteszik a mementókat. Hónapok múlva
Lezsák felkért, hogy hozzam létre és vezessem a Kölcsey Kört,
mely Budapesten konferenciákat szervez havi rendszerességgel. A
februári volt sorrendben a hetedik. A rendezvényekre, melyek a
nemzet nagy kérdéseivel foglalkoznak, a népi, nemzeti gondolat
képviselőit hívjuk meg.
Medveczky Attila
|
