vissza a főoldalra

 2009.01.02. 

Rácsok mögött, szabadon...

Ha valaki több éve nem járt Tiszalökön, a városhoz közeledve meglepi, hogy a vasút melletti szántón hatalmas épületkomplexum áll. Leginkább talán a gyulai várra emlékeztet magas falaival és szögletes tornyaival, ám annál sokkal monumentálisabb. A legfőbb különbség azonban nem méretében, vagy falainak anyagában van: míg előbbi a bejutás megakadályozására kapott magas falakat, utóbbi a kijutás megakadályozására. Ez az ország legfiatalabb működő börtöne. December 11-én ünnepi alkalom volt a Tiszalöki Országos Büntetés-végrehajtási Intézetben. Ekkor szentelte fel Bölcskei Gusztáv püspök a börtön kápolnáját.

Éles György börtönlelkész a kapuban várta a vendégeket. Maga az ünnepi alkalom (a vendégek nagy száma miatt) az intézet kultúrtermében kezdődött. Tikász Sándor bv. ezredes, az intézet parancsnoka köszöntötte a vendégeket és a jelen lévő fogvatartottakat. Külön köszöntötte a váci börtönből érkezett rabokat, akik Csuka Tamásné börtönlelkész vezetésével kétszer is szerepeltek előző intézetében, Debrecenben.

A börtönben hitre jutott váciak bizonyságtételeinek és énekeinek meghallgatása után a tiszalöki intézet hívő fogvatartottai adtak elő egy általuk írt színdarabot. A történetben egy hitre jutott rab kerül új zárkába, és a zárkatársak vele-, és mögötte folytatott beszélgetéseiből rajzolódik ki, kinek mit jelent a hit, az egyház és a Biblia? Előkerülnek régi pozitív és negatív emlékek és tapasztalatok, bizalmatlanság és reménység...

A bizonyságtételek és a bizonyságtétellel felérő színdarab után Bölcskei Gusztáv püspök meghatódva és megilletődötten szólt a börtönlelkészek és missziósok szolgálatáról, a Szentlélek újjáteremtő munkájáról, és a Szentírásról. Elmondta, hogy tapasztalatai szerint sok "mindig túl elfoglalt" ember a börtön kényszerű pihenőjében jut el odáig, hogy kezébe vegye Isten Igéjét, és ezzel lehetőséget adjon Istennek, hogy belenyúljon életébe. Végül megkérte Pecsuk Ottót, a Bibliatársulat igazgatóját, hogy adja át a református egyház ajándékaként hozott Bibliákat az intézet parancsnokának és börtönlelkészének.

A testvéregyházak köszöntői után a vendégek átvonultak a börtönkápolnába, és Isten áldását kérték a helyre, és az ott folyó szolgálatra.

Csóti András bv. vezérőrnagy, az országos parancsnok helyettese köszöntőjében visszatekintett saját pályafutására: Amikor a büntetés-végrehajtáshoz került, még minden intézetben párttitkárok tevékenykedtek, és tiltott tárgy volt a Biblia. Aztán betiltották a párt-tevékenységet az intézetekben, majd engedélyezték a Biblia és a lelkészek és missziósok bejutását az intézetekbe. 2000-ben megállapodás született a börtönlelkészi szolgálat felállításáról. Ma pedig már eleve úgy terveznek meg egy új intézetet, hogy abban kápolna is legyen. A mai program is ékes bizonysága annak, hogy együttműködésünknek van értelme. Ha csak egy embert sikerült volna megmenteni, már akkor is volt értelme. Az elhangzottak alapján azonban itt sok emberről van szó!